Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)

1895-12-01 / 287. szám

. - 1■4'umh 287. Szeged, vasárnap Szegedi Napló­­ ban ez idő szerint még nem tartja elfogad­hatónak. Nem fogadja el Holló Lajos hat­ javaslatát sem, mert a mostani bajokat or­vosolhatónak tartja azzal is, ha az inkompa­tibilitásról szóló törvényt teljes szigorral végrehajtják. Egy órára járt már az idő, midőn Hor­váth Gyula hosszadalmas, színtelen beszé­dét befejezte, a napirendre való tekintettel tehát elnök indítványozta, hogy a vita foly­tatását halasszák el a hétfői ülésre. Ezután a ház a múlt szombati ülésről hátramaradt kérvények tárgyalásához fogott. Selmecz-Bélabánya város közönségének a betegápolási költségek államosítása kérvény­nél Farbaky István, Ugron Zoltán, Pe­­rényi Zsigmond báró és Kun Miklós felszó­lalásai után a ház többsége a beadott indít­­ványokkal szemben a kérvény­­bizottság javaslatát fogadta el. A sorjegyzék 58—61. sz. a. igtatott kérvényekre vonatkozólag a ház a bizottság álláspontjára helyezkedett; a sütő­munká­sok kérvényénél Tompa Antal a bizottság javaslatát oda kívánja módosítani, hogy a kérvény „pártolólag és sürgősen“ adassék ki a kereskedelmi miniszternek. A ház a bizottság javaslatát fogadta el. Többrendbeli kérvény elintézése után, egy kis házszabályvita támadt a törvény­­széki szolgák­ezetéseik javítása iránt be­adott kérvényénél. A kérvényhez hozzá akar szólani Szent­­iványi Árpád is, de elnök, tekintve azt, hogy ilyen természetű kérvény az ülésszak­ban már tárgyaltatott, a házszabályok 195. §. értelmében nem engedi meg az ujóbbi tár­gyalást. A házszabályhoz erre hozzászólottak Ugron Gábor, Szederkényi Nándor, Lukács Gyula és mire az elnök a már már széles mederben nekiinduló házszabály vitának azzal vetett véget, hogy a kérdés tárgyalá­sát felfüggesztő s annak legközelebbi tár­gyalására be fogják szerezni az adatokat, hogy ilyen természetű kérvényt mikor tár­gyalt legutoljára a ház. Öt perez szünet után az interpelláczi­­ókra adandó válaszok kerülnek sorra. Bizonyos latin közmondás, amely a hal­ról s a hal romlásának okozati összefüggései­ről beszél, a halnak minden baját a hal fe­jétől származtatja. Ennek a hüllőnek, amely­ről most itt szóbeszéd létezik, több feje van. Ezek a világ előtt nem látszanak. A világ előtt csak a káplán úr látszik, meg a főtisz­­telendő Molnár irodavezető, aki igazgatja a káplánokat s akit ebbeli működéséért Komá­rom városa kitagadott. Azonban csak a capite. Föltétlenül el kell tagadnunk azt az elvet, hogy a közkatonák kezdik meg a háborút. Nem. A háborút mások intézik, még csak nem is a hadvezérek, hanem a diplomaták. Itt is a káplán urak mögött, sőt fölött vannak ezek a sima, borotvált arczú emberek, e modern Proteusok, akik az országos színpadon játszák a háttérben maradó intrikus szerepet. Íme, egyszerre mily nagy megindulás! Egyszerre miként rohannak vérteikhez, fegy­vereikhez a lovagok, s hiába kiáltja a legfel­sőbb vezér: béke van, békét akarok — ők nem akarnak, ők ezt nem teljesitik s törek­véseik folyamán elkövetkezik e részint áldat­lan, részint nevetséges küzdelem. ♦ A harcz szép. Valamely hadvezér mondta, hogy a bábom isteni találmány. Részben igaza van. A háború szép és nagy dolog, akkor, ha ideálok szolgálatába szegődik. Az ideál természetesen valami eszme s a háború annál szebb, minél kevesebb önös érdek szár­mazik a küzdőkre ez eszme m­egvalósításából. Az északamerikai polgárháború azért nevez­tetik a föld kerekségén lefolyt harczok leg­szebbjének, mert az északiak nem is maguk részére, hanem a maguk kárára valósítottak meg egy nagy, magasztos eszmét, a rab­­szolgafölszabadítást. A vén Európa ilyesmit még nem látott. Itt az emberek önérdekből küzdöttek, mert hiszen elvégre a szabadság is csak önérdek. De ideális, nagy, égi. Valamint aztán a csizmaorrnak ellentéte a csizmasarok, akkor az ilyen ideális csaták­nak ellentéte az önző háború. Nálunk nincsenek rabszolga-emberek, de rabszolgaságban hevert századokon át a gon­dolat. Mikor nyűgeiből szabadulni igyekezne, föltámad ellene egy nagy fekete tábor. Nem annyira a fölszabadult gondolatoktól rémült meg e had, mind inkább a papi javak szeku­­larizálásától, amit aggódva sejt. Oda vezet vissza mind e nagy tülekedni készülés, mind e háború, melyet a káplán urak az ő bánatos kiáltványaikkal megindí­tani igyekeztek. Természetes, hogy a szegény káplánoknak az ő hatszáz forintjukkal, hiá­nyos reményeikkel végtelen kevés közük van dúsgazdag fölötteseikhez, de hát náluk az ilyen plakátum-szerkesztés is gradus ad Par­­nas­sum, illetve ad episcopatum s a hátul álló, ügyesen elbújt magasabb intézők kezé­ben úgy mozognak a fötisztelendő Molnárok, mint Kratay Maschik színházában a Paprika János, aki agyonveri a szakállas zsidót s ez­zel általános elégtételt szolgáltat a megsértett jogrendnek. Ah igen, fölülről mozognak ők, az emlí­tett oknál fogva. Minden néppárti, igazabban papvagyon-párti mozgalom oda nyúlik vissza, e kiáltványozás nem más, mint töltésépítés a szabadgondolkozás ellen, nehogy kicsapjon a medréből. Ám e töltések már egy évszázad előtt elszakadtak Francziaoszágban s miután nincs nap lénia nélkül, itt is akadhat olyan lénia, melylyel e töltésépítők kezére ütnek. Ma ugyan erre ki sem gondol, bár két­ségtelen, hogy az ősök, amidőn az ország egy számottevő részét papvagyonnak adták, nem okvetlen cselekedtek helyesen. De hi­szen az ősük mást is tettek. Egyik királyu­kat elkergették, másikat bezárták, a harma­diknak kiszúrták a szemeit s több efféle helytelen dolgokat műveltek, de azért mégis csak ők tartották fenn helylyel-közzel ezt a nagy darab országot s ma senkinek sem jut az eszébe, hogy amit ők tettek, az megboly­­gattassék. * Ám jó. Vélt vagy valóságos jogait min­denki védheti, sőt bolond, aki nem védi. Ha­nem bizon annak a védelemnek bizonyos intelligens formák között kell mozognia, ha A keresk. és iparkamarából. Teljes ülés. Szeged, november 30. A szegedi kereskedelmi és iparkamara ma délután tartotta teljes ülé­sét, mely­ről a következő tudósítást adjuk : Elnök : Gál Ferenci kamarai elnök. Elő­adó és jegyző: Kulinyi Zsigmond kamarai titkár. Jelen voltak az ülésen: Rainer Fe­­rencz és Weiner Miksa osztályelnökök. Adók István, Bába Sándor, Csányi János, Gál Kálmán, Granselly László, Lichtenberg Mór, Milkó Jakab,­­Jbláth Lipót, Popper L. Mór, Szarvady Lajos, Schütz János, Tóth Péter, Wagner Gusztáv, Winkler Mór bel­tagok: Beregi Lajos, Megyelka József, Szá­raz Nagy Sándor (H.-M.-Vásárhely), Csirszka Konrád (Bezdán), Pausits János (Szabadka) kültagok. Elmaradásukat kimentették: Rainer Ká­roly beltag, Szmollényi Nándor levelező tag. Az elnöki és titkári jelentések tudomá­sul vétele után a kamara áttért a napirend ügyeinek tárgyalására, melyek közül fölem­­lítjük a következőket: Mindszent község piac­i helypénz­­szabályzatának véleményezése előtt a teljes ülés több adat beszerzését határozta el. Véleményt adott a kamara arról, hogy az elektromos világítási és erőátvitel veze­tékek létesítésével foglalkozó ipari képesí­tés is engedélyhez köttessék, megjegyez­vén, hogy az ezen iparral már gyakorlatilag foglalkozókra nézve megfelelő átmeneti in­tézkedések érvényesüljenek és hogy ezek az ily iparral működő szakmunkásokra is ki­­terjesztessenek. Felterjesztést határozott el a kamara több vetőmag-vizsgáló állomás létesítéséért és az áruforgalmi statisztikához szükséges áru­­nyilatkozatok kiállításának a czímzettekre nézve leendő megkönnyítéséért. A tárgy fölött élénk vita folyt, melyben Csányi János, O­l­­­á­­­h Lipót, G­á­l Ferencz, Wei­ner Miksa és Lichtenberg Mór vet­tek részt. Nem támogatja a teljes ülés a kolozs­vári kamara azon kezdeményezését, hogy vidéki városokban is engedtessék meg az ipartestületeknek iparágak vagy iparcsopor­tok szerint való alakítása, mert nem tartja kívánatosnak az iparatestületek elemeinek szétforgácsd­ását, amint a kerületben eddig fennálló huszonhat testület megalakulása és erőteljes működése éppen az egységes szer­vezkedésnek köszönhető. Tudomást vett a teljes ülés a temesvári kamara által létesített kiviteli irodáról és megbízza az elnökséget, hogy annak műkö­déséről tüzetesebb tájékozást szerezvén, arról a szükséghez képest újabb előterjesztést tegyen. Tudomásul vette a kamara a kamarák pécsi országos értekezletének határozatait, a Budapesten tervezett gyarmatáru-, és detail-kereskedői kongresszus napirendjét és a kerület törvényhatóságai közül hét részére megválasztotta az ipartanácsok tag­jait. A szegedi ipartanácsba megválasztottak rendes tagoknak : Prosznitz Vilmos, Rainer Károly, póttagoknak : Szarvady Lajos, Császár József. Kamarai székház építése. Elvileg már az októberi ülésen elhatá­­rozta a kamara, hogy diszes székházat épít és erre vonatkozólag részletes előterjesztést tett most az elnökség, jelezvén, hogy az építés czéljára azon telek átengedését kéri a várostól (a Vörösmarty- és Deák Ferencz­­utczák sarkán), melyet a Loyd-társulatnak ajándékozott volt, épp a mai napon, 1895. novem Tóber 30-án lejáró építkezési kötelezett­séggel, továbbá, hogy tájékozást szerzendő az építkezési szükségletről és annak költségeiről, megbízta V­i­g Albert műépí­tészt, hogy a megjelölt telekre vázlatot ké­szítsen oly emeletes épületről, melynek eme­letén a kamara helyiségei, földszintjén pe­dig a titkári és szolgai lakás helyezen­dő el. E vázlat elkészülvén, azt az elnökség bemutatja mint olyant, melynek keretében a tervezett építkezés megoldandó lesz és 1895. deczember 1.

Next