Szegedi Napló, 1922. május (45. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
Ara 3 korona. Pólyaudvaron 3.50 nomta. Keld, 1922 mljDS 16 • ILY. Gyr. KO. szlm BÖF12ETSS1 ÁB: Egéetém 900— Wü 480.— Negyed „ 340.— Mgj bóra SÜ.-SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KOZGAZDASAGI ES IRODALMI NAPILAP Megjelenik reggel. Szerkesztés kiadóklT. Tisza Lajos-kCmt 71 Telefon: szerk.-140 eladékw. 102 A „fekete gróf“. (Ei) Nem az első és nem az utolsó eset, hogy gyerekes játékot folytatnak azok, akiknek már benőlhetett a fejük lágya. Ilyen „ténykedést“ mutat a szociális-radikális lap legutóbbi számának egyik cikke. Nem csekélyebbet hangoztatnak ezek a jó emberek, mint hogy a polgármester nem mond igazat akkor, ha azt állítja, hogy Teleki Pál gróf igen is tett, még pedig sokat tett Szeged városának érdekében. Hozzá vagyunk már ahhoz szokva, hogy elferditenek sok mindent, de az már mégis több a soknál, ha a való, a látható tényeket akarják látatlanná tenni; ez már nem ételfogás, ez már sokkal közönségesebb annál. Mi azon vitatkozni nem akarunk, hogy ki tett többet Trianonban a a békeszerződés letompításának érdekében: Apponyi, vagy Teleki, nem vitatkozunk, csak azért, mert mi tudjuk értékelni Apponyi feledhetetlen nagy munkáját s nem is tettünk Összehasonlítást az ő munkája és nagynevű képviselőjelöltünk cselekedetei között. Ami pedig azt illeti, hogy a legnagyobb atrocitások akkor történtek, amikor Teleki gróf volt a kormányelnök, erre csak annyi a válaszunk, hogy nagyon feledékenyek az odaát levők, mert bizony — s ezt mindenki tudja — akkor voltak a legnagyobb atrocitások, amikor a szocialista-kommunisták voltak uralmon. S ezt tudva, a szocialistákkal vadházasságban levők merik még emlegetni az atrocitásokat ? De ne bolygassuk nagyon a múltat, mert etleg nagyon kellemetlen lesz ... Az ,atrocitások idején ugyanis Bárczy István igazságügyminiszter volt. Nem az itteni front, hanem a kárpáti front jut eszembe, amikor még nem a toll fegyverével álltam őrt Nagy-Magyarország jövője érdekében, ha az önök kormányellenes aknamunkáját látom. Ott egy havas éjszakán patrilkozás közben elfogtunk egy orosz tisztet, akinek az életét megmentettem katonáink véres bosszúja elől. S mit tett — hálából — ez a dicső muszka ? Felhasználta az első alkalmat arra, hogy hegyes tőrével életem ellen támadjon. ASzeged“ című politikai napilap is igen sokat köszönhet a kormánynak, annak a kormánynak, amelyet most lesipuskás módon mindenáron befeketíteni akar azon a a papíron, amelynek a fehérsége, könnyűsége s talán kedvezményes mivolta nem a mostani vezetőség üzleti ügyességében rejlik. Hol hát a jellem, vagy ez a választások előtt nem fontos ? S önök akarnak befeketíteni valakit, önök merik a magyarság egyik legnagyobb fiát még csak párhuzamba is hozni a Bábyakkal bosnyákkal-kobekekkel? Megmondom, hogy mi a különbség a kettő között. Az egyiknek háromszinű zászlója mindkét oldalán piros-fehér-zöld s bátran lehet fordígatni. A másiknak szintén háromszinü zászló van a kezében, de csak az egyik oldalát meri mutogatni, mert a másik oldalon még mindig átüt a vörös, a nemzetközi szín. Hogy most melyik az igazi nemzetiszint, ezt nem kell bővebben kifejtenem. Károlyi Miskának, annak a nemzetet eladó kótyagos grófnak, nyilván nem Teleki Pál volt a politikai barátja! Teleki gróf miniszterelnöksége — lehet, hogy nem tetszett a szegedi szociáldemokratákkal párosított radikális-liberálisoknak , lehet, hogy az ő ,hazafias felfogásuk sugallata nem találkozott Teleki Pál építő munkájával, de viszont Teleki Pál gróf arról nem tehet, hogy ő nem született olyan nagy politikai lumennek, mint például Kassai úr, vagy Peidl őkegyelmessége, vagy akár Bárczy István volt miniszter úr! Lehet, hogyha ezek közül ül valamelyik Teleki gróf helyett a miniszterelnöki székben, abban az időben, amikor tényleg s letagadhatatlanul nehéz volt a kormányzás, lehet, hogy most jobban állnánk. Valószínűleg vagy a románok, vagy a szerbek jobbágyai lennénk, vagy pedig nemzetköziek, hazátlanok, mert hiszen Kassaiék a Károlyi-iskolába jártak s mint jó felfogású tanulók bizonyára követték volna politikai atyjuk ,honmentőr munkáját, vagy pedig, ha a kegyelmes elvtárs két napnál tovább maradhatott volna benn a miniszterelnöki bársonyszékben, minden bizonnyal már eladták volna még a királyi szent koronát is. Egyébként nagyon helyes, hogy nincsenek egy politikai véleményen önök a mi lelkes magyar polgármesterünkkel, mert hiszen akkor elsősorban önöknek is magyaroknak kellene lennie nem nemzetközi liberálisoknak. A „fekete gróf” pedig nem fog az önök kedvére játszani, mert igenis képviselője lesz Szeged első kerületének, hiszen csak nem gondolják komolyan, hogy Bárczy István fedhetlen nagysága ledöntsön egy olyan nagy épületet, amelynek építő munkájában együtt munkálkodott minden szegedi magyar, minden igaz hazafi. Bárczy István és Teleki ? — lehet itt a választásban kételkedni ? Mert hol van Bárczy úrnak a neve, a hazafias múltja Teleki grófétól... ? Adie uraim. Rendelet jelenik meg a tisztviselők fizetésemeléséről. A miniszterelnök dunántúli körútján. Vasárnap reggel érkezett Bethlen miniszterelnök Celldömölkre, ahol részt vett a népgyűlésen. A gyűlésen elmondott beszédében kifejtette, hogy az egységes párt független Magyarországot akar, nemzeti királysággal, továbbá szociális és felekezeti békét minden vonalon. A megyei reform megteremtését javasolja, de az önkormányzati jog sérthetetlenségével. Utána Vass kultuszminiszter beszélt a kibékülés politikájáról majd Hegyeshalmy kereskedelmi miniszter ajánlotta a választók figyelmébe az egységes párt jelöltjét, Gyömörey Vincét. Celldömölkről Kőszegre utazott a miniszterelnök, ahol a becsületes munka és béke politikáját hirdetve, a többek között ezeket mondotta : — A trianoni béke nem az utolsó szó, melyet Európa kimondott és közeledik az az idő, mikor majd szebb napokat élhetünk. Ez azonban inkább önöktől függ és nem a kormánytól, mert a nemzet sorsa a nemzet kezében van. Kőszegről Szombathelyre utazott kíséretével együtt a miniszterelnök, ahol Hegyeshalmy miniszter mondott programbeszédet. Bethlen gróf a forradalom okozta súlyos sebekről, az ország nyomorúságáról és népének elégedetlenségéről beszélt. — Azt mondják, — úgymond — hogy a drágaságnak az az oka, hogy a kormány helyreállította a szabadforgalmat. A mai viszonyok között sem ez a kormány, sem az ő kormányuk nem tudnak vállalkozni arra, hogy újból rekviráljon és maximáljon. Ugyanakkor azt mondták, hogy a kormány oka a drágaságnak s egyszersmind azt is mondják, hogy miért van kereskedelmi monopólium és miért nem tettük szabaddá a külkereskedelmi forgalmat. Ez megint olyan ellentmondás, amely arra törekszik, hogy az elégedetlenséget fokozza és azt a kormány ellen játsza ki. A tisztviselők helyzete a mai viszonyok között nem maradhat meg semmi körülmények között. Ha az állam munkát követel a tisztviselőktől, akkor a munkát meg is kell fizetni. A napokban meg fog jelenni egy rendelet, amelyben tisztán a kormány felelősségére a tisztviselők fizetését fölemeljük, majdnem arra a fokra, mint ahogy azt a KANSz követelte. Azt hajtogatják, hogy nincs jogrend, sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a közrendet megzavarták, a kormány a felelős. A kormány ezekért nem felelős, nem oka ezeknek. Állítom és bárkivel szemben vitatom, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Ezután Andrássy Gyula vádjaira reflektált a miniszterelnök. Simonyi-Semadam Sándor volt a nagygyűlés utolsó szónoka. A nagygyűlés után a miniszterelnök Rum községbe ment. Bethlen gróf az esti órákban visszatért Szombathelyre. Szombathely után Sopronba utazott a miniszterelnök, ahol népgyűlés keretében mondott beszédet, a középosztály nyomoráról és királykérdésről, amelynek keretében kijelentette, hogy az Andrássy által említett királyi detronizáció tulajdonképpen Andrássy és társai műve volt és bizonyítani tudja, hogy Andrássy egyik beszédében azt a kijelentést tette, hogy szeretné, ha ezt a trónfosztást Bethlen hajtaná végre és senki más. Ezután a város képviselőjelöltje, Klebelsberg gróf ismertette pogramját. * Bethlen István góf miniszterelnök dunántúli körútjáról kedden reggel 8 órakor érkezik vissza a fővárosba. Közgazdasági életok pangása. A forgalmi adó csinálta az árdrágítást ! A szegedi kereskedők gyűlése. Sok panasznak és némán visszafojtott kereszségnek a hangulata nyilvánult meg vasárnap délelőtt a Kereskedők Szövetségének közgyűlésén. A főtitkár évi jelentése mint egy szomorúan fekete vonal húzódik keresztül az elmúlt év eseményein és méltán jellemzi nemcsak a súlyosan megterhelt kereskedők helyzetét, hanem azt az általános gazdasági pangást is, amely az ország népére nehezedik, megfojtva tartja a produktív erőt és megnehezíti sok millió embernek az életét. A közgyűlést bástyái Holtter Tivadar, a szövetség elnöke nyitotta meg. Megnyitójában megemlékezik Szterényi József báró szegedi látogatásáról, aztán indítványozza, hogy a szövetség üdvözölje Sándor Pált, az erzsébetvárosi merényletből való szerencsés megmenekülése alkalmából. Utána Landesberg Jenő dj főtitkár tartotta meg titkári jelentését. Visszapillantást vet az elmúlt évre és fájó szavakban említi meg közgazdasági életünk pangását. Ezután a Brauswetteralapítvány kiosztása következett. Az órásipar két legkiválóbb tanulója, Varga Sándor és Ausländer Ede kapta. Kertész Béla dr az adókérdésről tartott beszédet. Az állam most követelőbb, — mondotta , most már nem elégszik meg a jövedelemmel, hanem mint üzlettárs, a bruttóból is részesedni kíván. Majd a forgalmi adóról beszél. A forgalmi adóval kapcsolatban különösen a gabonakereskedelembe jelentkezik veszély, mert a rendes gabonakereskedelmet megbénítja és előidézi az, hogy a malmok trösztökbe tömörülnek, azok vásárolják össze a gabonát és így tőlük függ majd az ország ellátása. A forgalmi adó, melyből egy évben 10 milliárd bevétele van az államnak, példátlanul drágított az egész vonalon. Az állam ezt a tisztviselők javadalmazása érdekében tartja