Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-08 / 103. szám
Szeged, 1921 május 8., vasárnap Ára2 korona. Illik évfolyam, 103. szám. I keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480 — , Fél évre . . . 2411.— , Neeg ed évre . 120.— , Egy hónapra . 40 — , Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadó,hivatal: ír-"*) Sieted. Kálváría-utoalO. srám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lapvállalat Részv.Társ. Szeged keresztény társadalma ma, azaz vasárnap délelőtt 11 órakor a Klauzál-téren tiltakozó gyűlést tart a destruktív sajtó és a szabadkőművesség újra éledő aknamunkája ellen. Minden keresztény magyar férfi és nő ott legyen I Nem! Nem! Soha! A keresztény sajtóról A nagy csapásoknak is megvan a maguk rendeltetése az emberi életben. Ahogy a romboló árvizek termékennyé tehetnek eleddig meddő talajokat, akként tehetik fogékonyabbá az emberi lelkeket is a nagy megrázkódtatások. Tagadhatatlan, hogy a nagy magyar összeomlásból ,csak nehezen feltápászkodható magyarság jövőjének legbiztosabb pillérjét akkor rakja le, mikor a magyar sajtót megszületni, erősödni és izmosodni segíti. Élni akarása, jövője, elvesztett küzdelmének mindezt tanulsága, az a vágy, hogy vesztett csatájából az idők méhe megújhodást szülhessen a nemzet számára, az a lüktető akarat, hogy rövidesen visszaszerezze elrablótt területeit s amit elsőnek kellet volna mondanom: az az elhatározás, hogy visszaszerzi az elsikkasztott, idegen szellemtől áztatott magyar lelket, mindez a törekvés jutott kifejezésre abban a pillanatban, mikor először hangzott el a jelszó: „ Teremtsünk keresztény sajtót“ Ez volt a magyarság életében a legsorböntőbb pillanat. Amit a mindenség sorsában az Úr „legyen világosság“ szava jelent, azt jelentette a magyarság életében a fenti jelszó kimondása. Minden attól függött, hogy az évtizedeken át mákonnyal elbódított magyarságban maradt e még annyi öntudat, józanság és megfontolás, hogy a keresztény sajtó megteremtésének gondolata csirát fogjon a lelkében. Minden attól függött, hogy várjon a nagy viharok elmúlása belerázta a magyar lelkekbe azt a helyes önzést, mely még fogyatékosságában apró tökéletlenségeiben is becsültebbé kell, hogy tegye előttünk azt, ami a magunké, mint az esetleg fejlettebb, külsőleg tetséletesebb idegent. Minden attól függött, vájjon a nagy megpróbáltatások tanulságai elég leszűrődést jelentettek e a magyar telkekre, hogy beláthassák: mindent vissza kell dobnunk, ami idegen s ha magyar földön magyar életet akarunk élni, magunknak kell kitermelnünk mindazt, amit a mai kor igénye, a nemzeti és társadalmi élet joggal megkövetel. Meg kellett és meg kell tanulnunk, hogy mindaddig, míg iparunk, kereskedelmünk, irodalmunk és színpadunk, de főként a sajtónk idegen kezekben van; mindaddig mi is idegenek vagyunk ez országban és csak arra jók, hogy verejtékező munkánk gyümölcse idegen fajnak a könnyenélés és gondtalanság eldorádóját szerezze meg. Mindaddig, míg a modern élet e bástyáit be nem vettük, amig ezeket hatalmunkba nem kerítettük, mindaddig csak annyira nem vagyunk idehaza, mint ahogy nincs otthon a szerencsétlen csongrádi kubikos, vagy „ bányamunkás vérünk Transilvánia bányáiban. ” csak a napszámosa az idegen hatalmasságnak. Minderre rá kellett eszmélnünk, ha új élethez akarunk reményt szerezni. És kell, hogy ez új élet reménye esetleg türelmet adjon nekünk a gyermekbetegségek idejére. Hiszen új, eleddig elzárt területre hajtották a magyarságot az új idők új feladatai, olyan területekre, melyekről mindig azt hirdette az ellentábor sajtója, hogy az magyar embernek nem való. És mi — jámbor, hiszékeny magyarok — készpénznek véve e szólamot, sosem merészkedtünk ki az élet szabad vizeire, mert féltünk az örvényektől, az esetleges viharoktól. Nem kecsegtettek bennünket a lehetőségek határtalanságai és a látóhatár fel nem mérhető véégtelensége. Minden erőnket arra összpontosítottuk, miként lehetne beülni a hivatalba, ami — ha kicsi is — de biztos. Ezért aggódtunk kezdetben, hogy várjon a születendő új magyar sajtónak meg lesznek-e maga hivatott munkásai; annak a sajtónak, melyről a Vörösmarthyak, a Petőfiek, Jókaiak, Barta Miklósok, Kaas Ivorok szellemét oly csúfosan szánűzték a jász Oszkárok és a Göndör Krauszok. Azt hittük, hogy a magyarság e virágos kertjét a Pompei és Herkulanum pusztító lávájával borította el örökre a Hatvani Deutschok idegen szelleme. Már-már féltünk, hogy kiszáradóban van a fa, melyen egykor Deák Ferencek Húsvéti cikkei virágoztatták a nemzet reménységeit. De im, csoda történt. Ahogy a bibliai Jákob száradt vesszeje kivirágzott és uj életre támadt, akként virult ki a magyar sajtó is, szinte egy napról a másra. Mily csodás geszirja ez a magyar őserőnek! A keresztény sajtó megteremtése a letiprott magyarság első sikere és diadala. Első siker, mely úgy rejti magában a többit, mint ahogy a kis makk magában hordja terebélyes tölgyünk viharral dacoló törzsét, árnyat adó lombjait és díszes koronáját. Ma már tudnunk kell, hogy országunk megrablói az oláhok, de főként a csehek a legveszedelmesebb negyvenkettessel: propaganda tollakkal győztek le bennünket. Ma már tudnunk kell, hogy a leggyászosabb“ Sédant— amit nemzet valaha átélt — az októberi zsidó forradalmat és győzelmet a zsidóság sosem nyerhette volna meg a jászi Jakabovicsok tollharca nélkül. Ha mindezt tudjuk, tisztában kell lennünk legott, mivel tartozunk a keresztény magyar sajtónak. A mai nap legyen fogadalom napja a mi életünkben, kössünk lelki vérszerződést, amelynek egyetlen pontja van csak: „Magyar házban, keresztény kézben csak keresztény magyar újságnak van helye.“ Bolond, dörge ember az, aki szándékosan kolera bacillust cipel a házába. És hogy a zsidósajtó még a kolera bacillusnál is veszélyesebb bacillus, azt szűkreszabott országunk, az újszegedi hídfőnél álló szuronyos rác bakák, pénzünk elértéktelenedése minden pillanatban eszünkbe juttathatja, ha elég derénk volnánk feledni a közelmúltak gyászos emlékeit. Zs. A kitiltott destruktiv lapok A kunszentmiklósi járás főszolgabírája betiltotta járása területén Az Est, Magyarország és a Pesti Napló terjesztését. A destruktiv lapok kérdést intéztek hozzá a betiltás okáról, mire a főszolgabíró a következő magyarázó levelet küldte Az Est kiadóhivatalának: „Az Est című lap tekintetes kiadóhivatalának, Budapest. A lapnak járásom területén történt betiltása tárgyában van szerencsém az okokat, melyek intézkedésem indokolják, tudomásukra hozni. A Magyarország, a Pesti Napló, az Az Est a forradalom előkészítésében és az ország tönkretételében oly nagymértékben vettek részt, hogy a jelenlegi államrendben semmi létjogosultságuk nincs és csupán kormányzati viszonyaink eddigi gyengesége okozta, hogy nevezett lapokat törvényesen meg nem szüntették. Járásom keresztény, színmagyar lakosságát arra akarom szoktatni, hogy saját fajának tiszta keresztény és nemzeti szellemben írt sajtótermékeit olvassa. Úgy érzem, hogy a keresztény sajtó kizárólagos támogatása kötelessége minden magyar tisztviselőnek, de legkivált annak, aki bármely csekély hatáskörben hatalmi tényező.“ Ma mutatja be a Szadenifi-Mozi a Tengerfenék titka • Baross Gábor emlékezete Az 1892. év május 8-ika mély gyászt borított Magyarország iparára és kereskedelmére. Egy közgazdasági életében erős fejlődésben levő ország borult gyászba. Pedig csak Pruzsinán, Trencsén vármegyében született elszegényedett nemesi sarjadék halt meg e napon : beliusi Baross Gábor. Az egykori napidíjból tengődő jogászgyerekből vármegyéjének főjegyzője, országgyűlési képviselő, kiváló gazdasági és közlekedésügyi poltikus, közlekedésügyi államtitkár, majd ugyanott miniszter lett. Az a férfiú, aki közgazdasági tevékenység szempontjából,,Széchenyi István gróffal hozható párhuzamba. Ő ált ehhez a nagy államférfiúhoz a legközelebb, aki vasszorgalmával, kitartásával, pontosságával és semitől vissza nem riadó lelki erejével, egy a külföldet is jóval felülmúló közlekedési politikát teremtett. Igazi vasút politikát, amely nálunk kapcsolta Nyugatot Kelettel és Déllel. Igazi nagyságát tőkénk akkor ragyogtatta, amikor 1899-ben az ipar és kereskedelmi ügyek is tárcájába kerültek. Újjá teremtette a postát és viziközlekedésünket is. Hivatali szigora és magatartása miatt joggal nevezték vasminiszternek. Sajnos túl korán lett hivatásának áldozata. A vaskapu szabályozás munkálatainak ellenőrzésekor meghalt s erre rövidesen, 44 éves korában elhalt. Mennyit dolgozhatott volna új nemzetéért! Mint az rendesen lenni szokott, a nagy férfiakat a maguk korában nem tudják megérteni. Az, hogy ezeket kellőkép értékeljék, ahhoz még 25—30 év távola szükséges. Így vagyunk mi a hatalmas Baross Gáborral is. Huszonkilenc éve, hogy magyar hazájáért izzó lelke elröppent közülünk, de csak most kezdünk emlékéből kultuszt csinálni. Most valljuk őt magunkénak, amikor porhüvelye hazánktól elszakítottföldben pihen. Most tűzték csonka hazánk közgazdászai az ő szellemét követendő célul maguk elé, mert meg kellett éreznünk, hogy az ő útja volt a helyes az egyedüli a boldogulásra vezető. Az ő magyar és keresztény lelke ihlette meg a megpróbáltatások nehéz idejében a hazánk lerongyolódott állapotán kesergő férfiainkat és 1919. augusztusában a csalás és lánckereskedelem fertőjében a nagy férfiú szellemének istápolására megalakították a magyar és keresztény iparosok, kereskedők, mezőgazdák és rokonszakmájnak a ma már oly hatalmas szövetségét a Baross Szövetséget. * A nagy magyar közlekedésügyi miniszter halálának huszonkettedik évfordulóját méltó kegyelettel szándékozik megülni a róla elnevezett Baross Szövetség. Az ünnep, mellyel a szövetség tagjai Baross Gábor emlékének akarják leróni a kegyelet adóját, egyúttal alkalom lesz arra is, hogy visszatekintsenek eddig végzett, munkájukra és megbeszéljék ama teendőket, melyek a szövetség céljának diadalra juttatásához szükségesek. Megalakulása óta alig telt el még két esztendő, de a szövetség anélkül, hogy a divatos reklámhajhászáshoz folyamodott volna, csöndesen munkálkodva, máris valóra váltott sokat abból a magyarország elevenjébe vágó eszmékből, melyeket megalakulásakor vett programmjába. A szövetség 1919. augusztusában alakult meg Budapesten. Célja a tisztességes kereskedelem megalapozása a keresztény erkölcs alapgondolata szerint. S e célnak megfelelően a szövetség csak keresztény kereskedőket és iparosokat vesz föl tagjai sorába. A múltak tanulságain okulva azonban a felveendő tagokat keresztény és nem- é. idegfeszítő búvárfilmet! Előadások 3, VIS, 6, és 9 óra. Telefon: 16-33. o.