Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-05-04 / 36. szám
^ Il-ik évfolyam. 36. szám. Maros-Vásárhelyt! Szerda, május 4. 1860. SZÉKELY HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. * ' ' " ......“ kia@©.mwatan, ^ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: A teleki-könyvtár.^ Hirdetési ár : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza CO-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) Megjelenik e lapért minden szerdán és szombaton reggel KADA FÉLÍVEM. ELŐFIZETÉSI ÁR A középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslathoz. II. Teljességgel nem szándékunk e jelen czikket siralmi éneken kezdeni gymnasiális oktatásunk jelenlegi állapota felett , meg kevésbé szándékunk azt a bel- és külföldi közvélemény nyilatkozataival színezni. Egyszerűen — anélkül azonban, hogy ezáltal nyugati szomszédaink véleményének mindenben igazat adnánk — elismerjük, miszerint minket a középtanodai oktatás terén is jóval megelőztek, nem csak: középtanodai oktatásunk a legszegényebb igények, s legmérsékeltebb követeléseknek is alig-alig felel meg. S midőn ezt tesszük, elismerjük egyszersmind a reform, a korszerű javítás elodázatlan szükségét. — E szükségen óhajt segíteni azon törvényjavaslat is, melyet múlt czikkünkben vázolunk. Lássuk már, mit várhatunk e törvényjavaslattól. Ejavaslat szerint az állam tettleg is kezébe veszi a közoktatást, amennyiben t. i. felhatalmaztatik a közok. miniszter arra, hogy az ország különböző vidékein — művelődési érdekek által igényelt, felekezet nélküli, közös, országos középtanodákat állíthasson , azokat szervezze is és rendezze. Őszintén megvallva, mi a 1.javaslatnak ezen részére, az állami középtanodákra fektetjük a fősúlyt, minden reményünk ebben központosul. Állítson csak az államkormány minden 3 évben egy teljes középtanodát, lássa el azokat szükséges taneszközökkel és jó tanerőkkel illetőleg, bizonyára hamarább és többet lendít egyetemes művelődésünkben, mint ha a legzsarnokibb kényszereszközöket biztosíttatja is magának a nem állami középtanodákkal szemben. Államkormányunk azonban nem elégszik meg e látszólag kevesebb, de kétségkívül annál bizonyosabb sikerrel. Javaslata szerint ugyanis állíthatnak és tarthatnak fenn középtanodákat a hazában létező vallásfelekezetek, vármegyék, községek, edzéiből alakult társulatok és egyesek ; csakhogy a nyilvánosság czége bizonyos — a 1.javaslatban kijelölt feltételekhez és kívánalmakhoz köttetik. S ha valamely nem állami nyilvános középtanoda a törvény kívánalmainak 3 izbeni megintetés után is eleget nem tenne, a kormány az ilyen tanodákat bezárathatja. Midőn a t.javaslatnak e részét olvastuk, önkénytelenül is eszünkbe jutott a macska és forró kása története. A história nem szól arról, mi történt a macskával és kásával ; belemarkolt-e a macska a forró kásába, vagy okosan feldöntve széttörte a kásásfalakat, hogy a tartalom annál hamarább megközelíthető legyen; — avagy pláne még okosabban hűtőszerekkel kezelte : minderről a história mit sem szól! S pedig elég kár, mert példáján okulhatott volna oktatásügyi miniszterünk is. Az a félénkség, tartózkodás s mondhatni csurogató gyöngeség, melylyel e t.javaslat a felekezetek önkormányzati joga iránt viseltetik, korántsem szelidíti meg a felekezeteket annyira, hogy a végén odavetett fenyegetésről (bezárathatja) megfeledkezzenek. — E fenyegetés Damokles-kardként függ az önkormányzati jogukra féltékeny hitfelekezetek feje, s általában a III. fejezeten végigvonuló izgatag bátortalanság ez egész fejezet sorsa felett. Egy szóval impraktikus az egész fejezet. A „Pesti Napló“ ápril 17-ik számában ide vonatkozólag így szól: „Az államnak utoljára is joga van megkívánni, hogy minden iskolában, mely az ő területén áll fenn, az általa legjobbnak tartott módon történjék a tanítás. Miért nem mondani ki nyíltan, hogy minden iskolának, legyen az állami, vagy nem állami, ilyen és ilyen szervezettel kell bírnia ; amelyik ezzel nem bír, annak bizonyítványait egyszerűen nem respectálni, különben én tőlem akármeddig fenállhat.“ S ezzel a 1.javaslat III. fejezetét elvetendőnek mondja ki , s szerinte oly feltételeket kellene helyébe iktatni, melyeket az állam minden nyilvános iskolától megkívánhat, a mely tanoda aztán e feltételeknek nem felelne meg a bizonyítvány adhatási jog egyszerűen megvonandó. Igaza van a Naplónak ! Az állam hatalmas ur, s mint hatalmas ur teheti s megkívánhatja a kevésbé hatalmas külön felekezetektől, hogy „te felekezet igy s igy taníts, különben törvénytelen gyereknek tekintelek, a ki csak saját törvényesítő hatalmamnál fogva nyerheted meg a örökösödési jogot.“ De váljon a hatalom és jog érvényesülése egyszersmind az igazság érvényesülése és czélszerűség is? Tagadjuk jelen esetben mind az igazság, mind a czélszerűség szempontjából. Ily hangon a magyar királyság államkormánya nem is szólhat, mert például a protestáns vallásfelekezetek, ha önkényt föl nem adják, semmiesetre meg nem foszthatók azon joguktól, hogy nyilvános iskolákat tetszésünk szerint alapíthatnak, s belátásuk szerint szervezhetik és kormányozhatják. Mit érne pedig ebbeli joguk, ha az állam így szólna hozzájuk: „megengedem, hogy iskoláid nyilvánosak legyenek ; de bizonyítványaidat nem respectálom, csak ha ifjaid az általam állított és szervezett tanodáknál igazolják képességüket?“ — A czélszerűségi szempont pedig épen ellentmond a „P. N.“ fennebbi nézetének. — Mi szerintünk ugyanis az államkormány czél- és észszerűen csak igy szólhatna: „Midőn én az államkormány élni akarván jogommal, nyilvános középtanodákat állítok az ország különböző vidékein s azokat úgy rendezem, ahogy én legjobbnak tartom: ti felekezetek, megyék, községek ! szóval mindazok, a kik közoktatásunk ügye iránt érdekkel viseltettek, im, halljátok ! elismerem, hogy hasonló jogotok van nektek is. Állítsatok tehát, ha kedvetek van, ti is nyilvános középtanodákat , s szervezzétek azokat úgy, ahogy ti tartjátok legjobbnak. Csak egy dologban egyezünk meg, s ez: határozzuk meg közösen, minő mértékű ismeret és tudás követelhető először a félgymnasiumba, — aztán a lyceumba lépő, — és végre a lyceumot végző növendékektől? De, hogy sem én titeket, sem ti engemet ki ne játszódhassalak, egyezzünk meg még egyben, abban t. i., hogy az említett két fölviteli — és az összes középtanodai oktatást bezáró utolsó vizsga egy külön delegált bizottság előtt, mely csak fele részben álljon az illető tanoda rendes tanáraiból, történjék.“ Az Mai számunkhoz egy negyedik melléklet van csatolva.