Székely Hírmondó, 2020. február (25. évfolyam, 21-40. szám)

2020-02-07 / 25. szám

SZÉKELY Hírmondó 2020. FEBRUÁR 7., PÉNTEK Örömteli akadályfutás a házasság hete Edzeni kell a krízisekre Sokak számára már na­gyon várt rendezvényso­rozat a sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség által szervezett házasság hete, melynek minden es­téjén valami olyan forrás fakad, mely a párkapcso­latot táplálja, hol felsza­badult játék, hol felisme­rések, hol megosztott, megerősítő tapasztala­tok, hol „csak" kötetlen, elfogadó együtt­lét. Az idei programokról Páll Tünde főszervező beszélt. Bodor Tünde - Minden házasságnak megvan­nak az évszakai, és szinte kötelező módon bekövetkezik egy ponton, hogy a párunkra rá se bírunk néz­ni, s ilyenkor kézenfekvőnek látszik kilépni a kapcsolatból. De ha felké­szülünk erre a pillanatra, mindjárt könnyebb szembenézni a krízissel. Ettől függetlenül, túllépni rajta igencsak nehéz lehet, és nem min­dig sikerül külső segítség nélkül. Nálunk még nem megszokott ugyan ezt igénybe venni, de az a cé­lunk, hogy erre ráneveljük az em­bereket, hiszen ha fáj valamely test­részünk, orvoshoz megyünk, ha fáj a lelkünk, miért ne tennénk? - mondta a családterapeuta képzett­séggel is rendelkező vallástanár, Páll Tünde. Az először Angliában kikiáltott házasság hetét 2008 óta egyre több országban, lassan világszerte meg­szervezik a Bálint naphoz kötődő­en, illetve annak környékén, azzal a céllal, hogy e kapcsolat örömeit, megtartó erejét felmutassák a fia­taloknak, illetve a problémákkal küszködőknek fogódzót nyújtsa­nak. 2020-ban minden országban közös jelmondata a hétnek a Csa­patjáték szerelemmel. Az unitárius egyház rendezvé­nye vasárnap 11-kor a nyitó is­tentisztelettel kezdődik, a további estéken 18 órától kerül sor az ese­ményekre. Hétfőn Balázs Réka és Papp Adolf családterapeuták elő­adását hallhatják az érdeklődők „Baby on Board” (Baba a fedélze­ten) - több csapatjátékos, de hol a szerelem? címmel. Kedden a háza­soknak játékos ötpróbás esten kell teljesíteniük, a győztesek egy vendéglőben elkölthető vacsorát nyernek, de minden résztvevőnek szól a Mácsafej zenekar aznapi koncertje, mely szerelmes versek­re alapoz. Hagyománnyá vált egy közös filmnézés és a látottak meg­beszélése is, idén az Amit még mindig tudni akarsz a szexről című filmet a moziban nézhetik meg (ingyenesen), teljes értékű élve­zetben lehet tehát része a résztve­vőknek. Csütörtökön, mint az előző években is, kitartó, sokat tapasztalt párok őszinte vallomá­saira kerül sor, ezúttal olyanoké­ra, akik felvállalják azt is, hogy külső segítségre volt szükségük a válságon túllépni. Pénteken a há­zasság hetének résztvevőit gyer­tyafényes vacsorára várják a szer­vezők, vasárnap pedig istentisz­telettel záródik a rendezvényso­rozat. Mivel épp a 30-40-es, gyerme­ket nevelő pároknak adhat a leg­többet a rendezvény, akik viszont elfoglaltságuk miatt nehezebben jutnak el oda, idén is lesz gyermek­foglalkoztató az előadások ideje alatt. Akik az e hét akadályait meg­­ugorják, azaz minden este jelen lesznek a rendezvényeken, a hétvé­gi sorsoláson egy kétnapos well­­nessezést nyerhetnek sok extrával, de nemcsak ezért érdemes energi­át fektetni a párkapcsolatba... « Tavaly a négygyereke­s házaspár is megnyílt: Bíró Attila unitárius lelkész és párja, Annamária E­zerkilencszázöt január vé­gén, a felvilágosodás talán legjelesebb magyar vers­szerzője halálának századik év­fordulóján Móricz Zsigmond mondta, hogy Csokonai Vitéz Mihály a magyar irodalom leg­szerencsétlenebb költője volt. Persze, hozzá hasonlóan még mások is nyomorogtak, de talán ő az egyedüli, akinek életében nem gyűlt fel számára a könyv­kiadás csillaga, még halála előtti hónapokban is a fővárosban cenzorok után járt, hogy enge­délyezzék verskötete megjele­nését. És lám, mi is elkövettük a nagy hibát: úgy suhant el mel­lettünk elhunyténak kétszázti­zenötödik évfordulója, hogy meg sem emlékeztünk Róla! Pe­dig szinte páratlan verszenéje, költeményeinek lüktetése, lejté­se úgy elzsongat, azokat olvas­ván, mint az ő korában az iroda­lomra éhes olvasókat. Mit tu­dunk, mit tudnak a mai könyv­­szeretők, a versolvasó ifjak az egyesek által isteni tehetséggel megáldottnak, a szerelmi érzés legavatottabb kifejezőjének tar­tott debreceni költőről, dráma­íróról, népdalgyűjtőről, újmódi eszközökkel oktató tanítóról, aki minden bizonnyal az elsők kö­zött volt, akik írásaikból próbáltak megélni. Ez nem ment. Ezért vette nyakába a világot, jobban mondva az országot, gyűjtött, tanított, írt, udvarolt. S közben születtek a versek, a drámák, eposzok, isko­lai színjátszók előadásai, ország­­gyűlési feljegyzések, simogató és kemény kritikák. Mindenben a szépet, a jót kereste, s úgy nézett ki, meg is találta, amikor Komáromban megismerkedett Vajda Julian­nával. Az a pár hónap, ameny­­nyit együtt szórakozhattak vé­gig, csodálatos korszaka életé­nek. És születtek egyre-másra a varázslatos Lilla-versek, ame­lyeknek hangulatát, zengését nemigen múlta felül más költő, de a csalódást, a kedves elve­szítésének fájdalmát sem tudta senki úgy elsírni, mint Csoko­nai. Nagyon fiatalon ment el, s ebben is Petőfihez meg József Szegény Csokonai­ Attilához mérhető, költészetük pedig úgy következik egymás után, mintha valaki megtervez­te volna. Gyerekkora, de iskolás évei sem voltak felhőtlenek. Az aránylag jó anyagi körülmé­nyek megszűntek, amikor édesapja meghalt, s a város­széli kis ház, amely búvóhelyet, de dolgozószobát is jelentett számára, a véghez közeledő élet peremén egyszerűen leé­gett, még nagyobb kétségbe­esést hozva magával ez a tra­gédia. Hiába volt tanulói körök elfogadott központja, humoros események kitalálója és kivite­lezője, sem az iskolai szigort, sem a megtörtént szabálysér­téseket nem tudta kivédeni. A vándorlások évei alatt ko­rai Petőfiként jár egyik telepü­lésről a másikra, egyik iskolá­ból a másikba, városról város­ra, főúrtól főúrig, de nem is­merték fel vagy el, hogy tu­lajdonképpen költőzseni pró­bálja magát és írásait ajánlani, kiadatni. S így járt a szerelem­mel is: a viszonzott érzések nem nyomtak latban a lány szüleinél, amikor távol volt Komáromtól, hirtelen férjhez adták Juliannát egy gazdag kereskedőhöz. Ez megalázó volt, sírta el magát gyönyörű, érzelmi telítettséggel megírt utolsó, Lillához címzett levelében. És a kényszer hajtot­ta bele az utolsó nagy versének megírásába: a nagyváradi gróf Rhédey Lajosné temetésére őt kérték fel búcsúvers írására, a fi­zetséghez tartozott viszont az is, hogy személyesen ő mondja azt el a temetésen. 1804 áprilisa nem volt barátságos, a gyengén öltözött költő megfázott, s pár hónap múlva, 1805. január 28- án tüdőgyulladásban halt meg, mely betegséget akkor nem tudták gyógyítani. Lilla ötvenöt évvel élte túl, 1855. február 15- én halt meg hetvennyolc éve­sen, kétszeri házasság után. Debrecen egyik csendes, kicsi terén megragadó szobor áll, rajta csupán ezzel a szóval: LIL­LA. Azt írták, amikor elhunyt a kedves, hogy szekrényében, a féltett női fehérneműk alá be­dugva átkötött paksamétát ta­láltak, rajta ezzel a felirattal: Lil­la-versek.« Dr. Péter Sándor KULTÚRA

Next