Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-07-31 / 118. szám
Julius 31. Milán király Natáliáról. — jul. 30. A Budapester Corresponded Milán királynak következő nyilatkozatát közli, melyeit az idézett lap kiadója előtt tett. Milán király előbb reflektált arra, hogy a sajtó egyes képviselői neki olyan nyilatkozatokat tulajdonítottak, amiket sohasem tett, sőt olyanok is cselekedtek ezt, akikkel sohasem beszélt, miként legutóbb is a Revue bleue közölt tőle egy egész sor nyilatkozatot, melyeket állítólag egy a szerb hadseregről írt tanulmány szerzője előtt tett, holott ő, tudtával, azzal a szerzővel nem is beszélt. Azután így folytatta : „A köztem és Natália királyné között fennálló házassági viszony legmélyebb sajnálatomra az utóbbi időben az összes sajtóban szakadatlan magyarázgatásoknak képezte tárgyát. Én erre okot nem adtam s a diskussziót, mely egy irányban sem, de különösen a királynéra nézve előnyös nem lehetett, nem provokáltam. A királynéval tavaly létrejött megállapodás értelmében, melyet akkor teljesen elégségesnek tartottam, a trónörökösnek nagykorúságáig anyja felügyelete alatt kellett volna tanulmányait a külföldön végezni; semmi esetre sem lett volna a királyné akadályozva, hogy esetleg rövid időre Szerbiába is jöjjön. Midőn a királyné Flórenczből azt a szándékát tudatta, hogy Szerbiába akar jönni, elébe utaztam Bécsbe, hogy barátságos módon magyarázzam neki, hogy jelenléte Szerbiában most nem lenne idején való. A királyné e felfogásban azzal az indokolással osztozott, hogy amíg oly, reá nézve kellemetlen kormány működik, mint a Krisztics-minisztérium, nem jöhet Szerbiába. A királyné Wiesbadenbe ment azzal a megállapított programmal, hogy később egy tengeri fürdőt keres fel s azzal az ígérettel, hogy határozott kívánságom nélkül nem fog Szerbiába jönni. Mennyire volt igazam, midőn kívántam, hogy a királyné a szerbiai politikai pártfondorlatoktól magát távoltartsa és a külföldön tartózkodjék, azt nem sokára bekövetkező események elég eklatánsul igazolták. A királyné aránylag rövid ideig volt Wiesbadenben és rögtön minden indokolás nélkül azzal a sürgető követeléssel fordult hozzám, hogy a trónörökössel legalább a szünidők alatt Szerbiába jöhessen. Minthogy különféle látható jelek tanúskodtak a mellett, hogy a követelésre az ország oppozicionális elemei bírták, világos volt előttem, hogy egy kipróbált kormány biztonságának és állandóságának tartozom gondoskodni arról, hogy a királyné csak az esetre jöhessen Szerbiába, ha ezt határozottan kívánom , és ekkor küldtem Wiesbadenbe azt a megállapodási tervezetet, mely a királyné részéről — bizonyára nem azért, hogy nekem kedveskedjék — publikáltatott és melynek tartalmát az egész közvélemény teljesen legálisnak és előzékenynek is ismerte el. Amint azonban tapasztaltam, hogy a királyné nem hajlandó az ilyszerű rendezésbe beleegyezni, kérvényt nyújtottam be a szinódushoz a házasság felbontása iránt abban a biztos meggyőződésben, hogy a királyné — amint erről értesülni fog — az ajánlott megegyezést, ha változatlanul nem is, de legalább a kölcsönös megállapodás alapjául elfogadja. Őszintén megvallom magam is, aki pedig ismerem a királyné jellemét, csalódtam. A királyné bizonyára még rossz tanácsok befolyása alatt is állva, minden rendezést, sőt még az erre vonatkozó tárgyalást is ridegen visszautasított, őszinte hívét és barátját a nisi püspököt még csak nem is fogadta és azután a német hatóságokkal szemben oly magaviseletet tanúsított, melynek az egész világ előtt azt kellett bizonyítani, hogy a királyné sem mint uralkodóné, sem pedig mint hitves és anya nincs tisztában állásával. Egész Szerbiában kivétel nélkül minden pártra mindig kellemetlenül hatott, hogy a trónörökös külföldön neveltetik, én azonban mindig határozottan a mellett voltam, hogy a trónörökös anyja mellett maradjon, bárha ez reám nézve azzal a kényelmetlenséggel járt, hogy évenként nagy utakat kellett tennem, hogy fiamat láthassam. Ez a tény magyarázza meg azt a nagy lelkesedést is, melylyel egész Szerbiában a trónörökös megérkezése fogadtatott. Javaslatomat ép úgy, mint később válási kérvényemet teljesen titokban tudtam tartani és részemről, különösen, ha rendezés jött volna létre, nyilvánosságra a dolog sohasem jut. De egyszerre olvastam a lapokban a királyné sürgönyeit a szinódushoz, a metropolitához és a miniszterekhez szószerinti szövegben s láttam, hogy az egész ügy részletesen át van adva a nyilvánosságnak. Még akkor is egyre hallgattam s még most sem jut eszembe, hogy egyenként nyilvánosságra hozzam a házas életünkben fennálló feszültségnek egyes okait, mert még most sem akarom kisebbíteni a királyné nyilvános tekintélyét és közölni oly dolgokat, amelyek kivétel nélkül belső politikai és nemzetközi kérdésekre vonatkoznak. Az ügy egész folyamából házas életünkről a nélkül is elég világos kép alkotható. A királyné tévútra vezetteté magát ama megbizhatlan, — mondhatom — államellenes elemek által, melyek el akarják hitetni, hogy a dinasztiának hűt alattvalói és csupán a királynak ellenségei, mely állításnak, bár valótlansága, sőt észellenessége kézzel fogható, a közönségnek önállóan gondolkozni nem tudó része hitelt ad. Ez a gondolkozási mód magyarázza meg azt a majdnem hihetetlen tényt is, hogy a királyné — miután a wiesbadeni rendőrelnök előtte való nap határozottan kijelentette, hogy az esetben, ha a királyné a trónörököst délelőtt 10 óráig az indóházhoz nem küldené, élni fog hivatalos hatalmával és a trónörököst elviteti — mégis megengedte, hogy azok a jól ismert jelenetek lejátszódjanak és aztán a bucsúzáskor addig mit sem sejtő fiának nem tudott egyebet mondani, mint egy pár határozottan ellenzéki ember nevét, megjegyezve, hogy csupán ezek az ő és szülei őszinte barátai, a többiek mind, még a hivatalban levő tanácsosok is a dinasztia legnagyobb ellenségei. A német és a magyar sajtó Ausztria-Magyarországban — ezt el kell ismernem — különösen a királyné megmagyarázhatatlan magaviselete után nagyon tárgyilagosan és nyugodt hangon írt az egész ügyről. Természetesen nem mondhatom ugyanezt az engem annyira gyűlölő szláv sajtóról Magyarországon, különösen azonban Csehországban. Ezen sajtónak — úgy látszik — sehogy sincs kedvére, hogy híven és szilárdan állok a szomszéd állammal, ez a sajtó egész nyíltan ad kifejezést rokonszenvének egy a király és politikája ellen folytatott aknaharcz iránt, ha hiheti, hogy ezen fondorlat Oroszországnak kellemes és Ausztria-Magyarország érdekei ellen van intézve. Megfoghatónak fogják találni, hogy az utolsó hét izgalmai következtében kissé ideges lettem, mely okból fiammal, ki élénk és jókedvű s most tanulmányait — a zene kivételével — félbeszakította, pár hétre a hegyvidékre szándékozom rándulni, kesztett rovatok. — A képek közül fölemlítjük: Behmner „Egy család romlása“ és Kurzbauer „Halottas házban“ czimű genreképei, Achenbach és Lessing tájképei, „Emilia“, Zenisok tanulmányfője stb. stb. — Előfizetési föltételek: jan.—decz. 10 írt, január—jan. 5 frt.Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, IV. Kecskeméti utcza 6. szám. A SZÉKELY NEMZET TANÍCZAJA. Színház után. Karczolat. — Irta Debreul. — A zsúfolásig telt házból tolongott kifelé a publikum a friss levegőre. Vége volt az előadásnak. Alatta blaskói nagy vendéglőben felriadtak a dobogó zajra édes szunyókálásukból az álmos kellnerek és a nagy nyújtózkodásból még nagyobb hajlongásba csapott át hajlékony derekuk a mint az e — akarom mondani a lesülyedő fiatal uracsok elé siettek. Gyengébbek kedvéért megjegyzem hogy elsülyedni annyit tesz czimborai nyelven , mint lemenni az ivó és étkező terembe a felső báli helyiségekből. Nos én is Hamletként e felett töprengtem: — sülyedni vagy nem sülyedni. Erősen csábított a muri szaga. Eh! hiszen néha napján az nem árt, sőt használ a jó egészségnek, legalább így érvelnek alatók, akiket könnyű a példabeszéd szerint tánczra vinni. Az utóbbi győzött, de különben sem lehetett : húgomat kellett haza kísérni. Irigy tekintetet vetettem hát a nyílott ajtón át a termekbe, ahonnan ikrát csiklandozóan ki-ki sirt jó Bónis kezéből a hegedű — mindhiába: lemondóan, savanyu képpel lépdeltem tovább a kis társasággal, amit persze nem láthattak a homály miatt, mely a gang alatt borongott. Hej pedig ha látták volna, tudom istenem hogy megszántak volna! No de nem látták s igy nekem is mit volt mit nem tenni, jó képet vágtam, s miután savanyú a szellő . . . tehát én is olyan formát gondoltam , hiszen mulassatok csak ! Majd lesz holnap ne mulass és hideg vizes borogató ha kobakotok fájni fog veszettül. Hogy foglak én kaczagni benneteket akkor. Különben gyönyörű holdvilágos éj volt, a teli hold majdnem nappali fényt árasztott s a lélek, ha kedve tartotta, elmélyedhetett a csillagmilliók titokzatos ködébe, ott a véghetetlen mélységű égen a hogy ragyogtak szanaszét ábrándosan , mint szende kék szemek, vagy gyújtva, hevítve — az éjfekete szemek észbontó tüzével, hamiskásan, kaczéran, epedve, féltve, szenvedélyesen. Némelyike haragosan, vadul, mint a kijátszott férj szeme, — villámló tekintettel mint a megcsalt hitvesé, vagy az elhagyott szeretőé, ki átkozódik. Gunykaczaj, káröröm, átok és kárhozat csillogott némelyikről feléd. A múzsa által felrázott lélek veszit röpülhetett a szemmel, hiszen az amit oda fenn látott — a csillagok tekintete , úgy hasonlított azokhoz a tekintetekhez, melyek a világot jelentő deszkákról sugárzottak le rá azon három órán át, amely alatt egyik szélsőségből a másikba — ragadtatott a jókedvű múzsa által. Hát azok a tekintetek, amelyek lent a parteren czikáztak keresztül. Azok a finom mosolyok ott a legyezők alatt, ha a szabad szájú múzsa egyikmásikra találó kadencziát eresztett! mondom — ilyen s hasonló gondolatok zsonghattak annak a kis társaságnak lelkében, ahogy ott az újból megélénkült utczán haladtunk haza felé ; onnan gondolom, mert egy része csakugyan elő is tört, hangot adva a gondolatnak, ami csengő kaczajt keltve viszhangzott el a csendes éjben. Szóval a darab szépségeiről, hátrányairól folyt a szó : Kinek mi tetszett, kinek mi nem tetszett. Az egyik kedves nagysám, a ki csupa természetesség, a felett ütközött meg, hogy már az mégis rettenetes dolog, hogy lehet egy oly előkelő család leányaiból, a minőknek az író megírta — ily naiv libákat alakítani, akik amit éreznek, hát nem tudják jól nevelt leányokként elrejteni, hanem hajba kapnak, czivakodnak . . . mint valami. .. Persze nem végezhette be, mert egy másik hang letromfolta : Majd bizony kedves nagyság ! Hát hiszen mért ne lehetnének természetesek . Azért lehetnek úri hölgyek ! Evvel nem akart az író iránydarabot írni ... és a többi . . . Mondom folyt a szó — majd a darabról, majd a szereplőkről, majd a vendégművészről, akinek ez éppen búcsú fellépte volt — majd a hőségről: valóságos gőzfürdő egy ily nyári előadás . . . hanem persze rögtön jött rá az elragadtatás : minő alakítás, minő hang — és a többi — belemerülve a vitába haladtunk. Természetes a hányán, ugyanannyi külön véleménynyel — részemről egy jó előadás kellemes emlékével . . . midőn embercsoportosulás állított meg bennünket. Valami idomtalan asszonyforma szörnyeteget vettek körül az emberek, aki ott gunnyasztott az utcza kövezetén összeguzsorodva Hatalmas bajusz rutitotta és tette förtelmessé ábrázatát. Megborzadtam a látományra. Víziónak tűnt fel: vájjon nem-e Egri bújt-e egy új bőrbe, hogy most velünk kövessen — mint a darabban — hasonló tréfát. Csalódtam : a szörnyet nevén szólították. — No, mit csinál itt Rákis asszony ? Siránkozva adta elő, hogy lábait — melyek a télen elfagytak — levágták, hogy hat hónapja ma hagyta el először a kórházat, hogy nem tud menni: itt érte el az est, — valószínűleg ott élt a hajnal is — a világért fel nem mert tekinteni, vagy ha meg is tette, eltakarta kezével arczát. — Hát az a bajusz? Való? Igaz ? — kérdem. — Oh instálom, ott nőtt ki a kórházban — siránkozott az anyóka. Soha sem hittem volna, hogy az a büszke Csik megye törvényhatósága a múlt tanév végével üresedésbe jött ösztöndíjas helyek betöltése és a megyei nevelési alapból rendelkezésre álló pénzösszegbeli segély kiosztása iránt ehó 24-ről pályázatot hirdetett. Üresedésbe jött ösztöndíjas helyek a következők : 1. A budapesti műegyetemen évi 300 frt. 2. A magyaróvári gazdasági akadémiánál évi 300 frt. 3. A selmeczbányai erdész akadémián évi 300 frt. 4. A budapesti állami középipartanodánál évi 200 frt. 5. A székely-udvarhelyi állami főreáliskolánál évi 100 frt. 6. A csikszeredai és gy.-alfalvi földmives, férfi-disz, a bajusz oly förtelmessé tegyen egy női arczot. — És meggyógyult tökéletesen a lába ? — kérdé az előbbi tisztes hölgy. — Nem biz’ az instálom a nagyságát, de elküldték gyógyulatlanul: utáltak látni. — Valószínűleg megszökött onnan is! — hangzott egy hang a tömegből. Hogy irigyeltem azokat ott Blaskónál, azok most mily jól mulatnak . . . mig én . .. Oda volt a kellemes hangulat. — Tudja-e ön, — szólt hozzám menetköztő nagysága, ki a kérdéseket intézte a nyomorulthoz, — valamikor ez a szerencsétlen gyönyörű teremtés volt. Akkor nem takarta el arczát, ugyancsak szembenézett a legényekkel. Ez a tekintet, amely most a földre van szegezve, ugyancsak sok legénynek vette el az ép eszét. Lehetetlennek látszott nekem. — Úgy van — folytatás nagysága — a „belső“ földet is megjárta és selyemvigancsan, de halvány arczczal került haza. Még mindig csinos volt, X. ménlovas őrmesternek megtetszett és elvette hites feleségül. Azonban oda be Bukarestben, ahol rossz a viz, megszokta a szeszes italok élvezetét, a miről hogy visszakerült, sem tudott leszokni. Férje először nevetett rajta: — Es ha! milyen katonás felesége van neki. Hanem később fejet Csóvált: — ami sok az még is sok, gyenge ellenvetést próbált meg, hanem a menyecske vállat vont reá és még jobban ivott. Majd ujjal kezdtek mutogatni a feleségére, barátai gúnymosolylyal fogadták .... Az állapot tűrhetetlen kezdett lenni: kitört tehát, fenyegetőzött hogy elválik , hogy elkergeti. Mit se használt: a menyecske tovább is ivott. Máskülönben is egyre mélyebbre sülyedt: az az egyhangú családi boldogság nem volt ínyére a változatossághoz szokott teremtésnek. Kikapó menyecske kezdett lenni. SZÉKELY NEMZET. Irodalom és művészet. Az ,,Ország-Világ“ 31. száma a szokott változatos tartalommal és díszes illusztrácziókkal jelent meg . Az érdekes közlemények sorából kiemeljük: Abonyi Árpád „Egy lángocska“ cz. regényét, Pásztói „A világ“ czimű költeményét, Vay Péter gróf „Tunis“ czimü útirajzát, „Híres magyar párbajok“ Gyalog Huszártól, Gaal Mózes „A tanár úr“ czimü humoros elbeszélése, „A madarak beszéde“ Diogenestól, Barna Izidor költeménye, „Orosz levelek“, Tors Kálmán elbeszélése „A miniszter előszobájában“, Heti tárcza Székely Isászártól s az élénken szer KÜLFÖLD. — jul. 30. A bolgár miniszterválság ügyében az összes lapok félre vannak vezetve. Nem Mijatovics a válság oka , ellenkezőleg Mijatovicson, Rákicson, Proticson és Gyorgyevicsen kívül a többi miniszter ellenzi Milán királynak a válás ügyében tervbe vett eljárását. A válság ennélfogva általános. Milojkovics, mint már jelentettem, kombináczióban van. Krisztics annak idején a kabinet alakítására csak azzal a kikötéssel vállalkozott, hogy Natália királyné Belgrádba ne térhessen vissza. Mijatovics volt megbízva azzal, hogy erről értesítse a királynét, kitől nagyon ingerült választ kapott. A királyné így szólt Mijatovicshoz : Tudtam, hogy önnek nincsenek elvei, most azt is tudom, hogy jellemtelen. Mijatovics erre meghökkent s kísérleteket tett, hogy Natália királyné érdekében közbenjárjon, de mikor látta, hogy lépései sikertelenek, ő is Milán király pártjára állt. Uralkodók találkozása: Stockholm, júl. 27. Ma délelőtt Vilmos császár, Oszkár király, a trónörökös, Henrik herczeg és Bismarck Herbert gróf megtekintették az elevátort, a nemzeti múzeumot és a központi telefonállomást. Délután meglátogatták a ridderholmi templomot és azután Drottingholm kastélyba mentek, hol ebéd volt. A lakosság nagy számban látogatja a német hajókat s igen barátságos fogadtatásban részesül. A német hajóraj tisztjei és legénysége sokat járnak-kelnek a városban. Stockholm, jul. 27. A király Vilmos német császárnak és Henrik herczegnek a norvég szt. Olavrened nagykeresztjét adományozta és a német császár Bildt báró államminisztert a fekete sasrenddel tüntette ki. Stockholm, jul. 27. A Drottningholmban tett kirándulásban Vilmos császár, Oszkár király, a trónörökös, Henrik herczeg és a kíséret vettek részt. A kirándulást a „Skoeldinbu“ királyi gőzösön tették és esti 7 órakor ismét visszatértek. A királyi hajó a „Hohenzollern“ yachtra vitte a királyt és a vendégeket. A császári hajóraj 9 órakor indulásra készen fog állani és hajnali 3 órakor fog elindulni. A „Hohenzollern“ később indul el és útközben utóléri a hajórajt. Vilmos császár fölkérte Oszkár királyt, hogy legyen keresztatyja újszülött fiának. Kopenhága, júl. 27. Az eddigi határozatok szerint a király a „Dannebrog“ gőzhajón megy Vilmos császár elé. A „Dannebrog“-ot a „Helgoland“ és „Odin“ vérteshajók, valamint a „Soeloeven“, „Stören“, „Haalrossen“ és „Delfinen“ torpedó-naszádok fogják kísérni. Az elsőn Valdemár herczeg fog parancsnokolni. A „Dagmar“ korvette, az „Esbern“ és „Snare“ torpedónaszádok s a „Falster“ és „Goldbergsund“ ágyunaszádok a révben maradnak, hogy a császárt megérkezése alkalmával üdvözöljék. A kikötőben levő többi hajók is tisztelegnek és az összes erődök üdvözlő lövéseket adnak. A vámháznál sátorszerü menyezet lesz felállítva s itt lesz az első fogadtatás. Itt testőrök fogják a diszőrséget képezni. Innentől kezdve egész Amalienborgig a Kopenhágában állomásozó gyalog 118. szám. ezredek fognak sorfalat képezni. Amalienborgba menet a felségeket huszárcsapat kiséri. Berlin, júl. 27. Corr. de l’Est. A Nationalzeitung bár fenntartással, azt a hírt közli, hogy a bemutató látogatásokat, melyeket Vilmos császár az európai udvarok egy részénél tesz, német földön történő közös uralkodótalálkozással fogják viszonozni. MEGYEI ÜGYEK, Adóügyek Csikmegyében. — A közigazgatási bizottság első félévi jelentéséből. — Megyénkben az első félévi adóbefizetés eredménye, mint az alábbi számadatokból látható, elég kedvezőnek mondható. Ugyanis az 1887. év végén egyenes adóban hátralékban maradt 16022 frt 91 kr, hadmentességi díjban 3682 frt 93 kr, összesen 19,705 frt 84 kr. Az 1888-ik év első felére előiratott, és pedig: egyenes adóban 132,302 frt 29/3 kr, hadmentességi díjban 25 frt. A hátralékkal együtt tett a tartozás egyenes adóban 148,325 frt 20 Va frt, hadmentességi díjban 3707 frt 93 krt. Ebből töröltetett egyenes adóban 2786 frt 81 kr, hadmentességi díjban 1143 frt 4 kr. Maradt helyesbített tartozás egyenes adóban 145,538 frt 3972 kr, hadmentességi díjban 2564 frt 89 kr. Erre befizettetett egyenes adóban 107,867 frt 93 kr, hadmentességi díjban 1438 frt 6 kr. Maradt hátralék az első félév végén egyenes adóban 37,670 frt 467 kr, hadmentességi díjban 1126 frt 83 kr. A befizetés a mult 1887-ik évi első félév eredményéhez képest kedvezőbb egyenes adóban 11,949 frttal, hadmentességi díjban kedvezőtlenebb 3 írttal. Végül fölemlíttetik az is, hogy a földadó nyilvántartás vezetése körül most már hova tovább a községi közegek rendszeresebb eljárást tanúsítanak, mire nézve a nyilvántartó biztos körutazásai alkalmával a kellő útbaigazításokat megadja. Az első félévben a megye területén lévő 66 község mindenikében az adóelőírás megtörtént. Van a megye területén közvetlen a kir. adóhivatalhoz fizető egyén 130, még pedig 53,807 frt adóösszeggel; a községeknél fizető egyén 53,915, és pedig 91,731 frt összeggel. Zálogolás a szolgabirák által 23 esetben, árverés egyszer sem; a községi közegek által pedig zálogolás 13,452 esetben, árverés pedig 4534 esetben vitetett keresztül, melyek közül birtok árverezés csak egy esetben fordult elő. Adókirovás elleni felebbezés 532 esetnél tárgyaltatott. TANÜGY. Ösztöndíjak és segélypénzek Csikmegyében az 1888—89-ik tanévre.