Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-04-08 / 55. szám

VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1888. április 8. 55. szám. K*®Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-Szolia-részvény-társulat hová az előkzelési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. JtílÉS-----------------------------SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. --------------------------GV Csikmegye részére: szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. felK9-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ívén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kivonatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. A „béke“ — április 6. Addig addig tart ez a nagy békesség, hogy egyszer csak elvesztjük pozícziónkat a Balkánon. Tegnap még miénk volt a Balkán egészen, ma már félig az, és holnap ? . .. Ez pedig 600 ezer fegyver és ha a sztratégiai helyzetet tekintjük, egy kis német szövetséggel ér fel. De hát Vilmos császár öreg volt és a kedvező alkalmat meg az orosz készületlenséget nem lehetett felhasználnunk, ma meg Frigyes császár beteg s igy be kell várnunk, mig a Balkánon ismét azt orosz politika kerül felszínre, hadserege pedig készen lesz. Amily erélyes, eszes, ügyes és sikeres politikát folytattunk az orosz-török háború óta, amily hatalmas fogás volt Bosznia okkupálása és Koburg Ferdinánd trónra helyezése, éppen úgy kezd hanyatlani a mi napunk és tért engedni az orosz rubeles befolyásnak. A balkáni népek kezdik megunni a biztatást és a szép szót, s lohadó lelkesedésük csendjében a rubel pengése hallhatóbbá válik s a népvezérek a Mokány Bérezi politikáját kezdik elfogadni: „Hadd szóljék hát az a csöndes.“ A hosszas tutyi-mutyiskodással egy udvarló se ment még sokra. Az az asszony, aki azon a ponton áll, hogy sorsát, becsületét férjén kívül egy más valaki kezébe tegye le, az abban a más valakiben különb legényt akar látni, de ha csak egy szuszogó frátert fedez fel benne, azt mondja: abrincs! Hiszen ennél az én férjem derekabb férfi. És ott hagyja az ipszét a faképnél. Nos hát igy udvariunk mi a balkáni népeknek évek óta s akarjuk elcsábítani a muszkától. Ment is eddig pompásan. A változást szerető menyecske hajlott a szép szóra és nyalkábbnak találta új gavallérját, sőt hozzá szegődött, elfogadta karját és elment vele a politika és diplomáczia rejtett helyeire sétálni. Hanem csak jártak keltek, csak be az egyik utón, csak ki a másik utón és mindenütt nyomukban a megunt férj, akivel az új gavallér nem mert szembeszállni. Csak bujóskát játszott előtte. Hanem a menyecske meg nem elégszik meg a bujóskával. Vagy ments hát meg az öregtől, ha olyan nyalka legény vagy és ne czipelj folytonosan a politika labirintjében szuszogva, vagy az ördög vigyen vissza oda a honnan jöttél! Ez lesz vége a tütyi-mütyiskedésünknek. És amely férfi nem érez magában elegendő erőt és bátorságot az udvarlásra, az ne is kezdjen ki senkivel. Aztán meg kommandó szóra sem lehet udvarolni, hogy mikor Bismarcknak tetszik, akkor ölelkezzünk, mikor nem tetszik, akkor ne ölelkezzünk, úgy járunk, mint az a bizonyos fiatal színész, azzal a bizonyos grófnéval, ki előtt, midőn találkája volt és térdre esve ömlengeni kezdett, ilyetén válaszban részesült: „Nekem szinpadi szerelmesre nincs szükségem“ . . . Ausztriáról is nagyon jól tudja már a világ, hogy szinpadi szerelmesnek kitűnő. Úgy intrikázni, politikázni, diplomatikázni, mint Bécsben, nem mindenütt tudnak, ámde azt is tudják, hogy az a színpadi szerelmeteskedés nem valami nagyon megbízható. Ma nekem, holnap neked. Hanem amióta Magyarországgal fogott össze, kezdett javulni a hitele némileg, de úgy látszik, hogy nem ő veszi át a mi természetünket, hanem mi vesszük át az övét. Csiklandjuk, tüzbe hozzuk a menyecskét s mikor csókot várna tőlünk, tovább állunk, így nem sokra fogunk menni. Ennél különb gavallér a muszka s félek, hogy a menyecske már visszapislog. Megvártuk a Vilmos császár halálát, megvárjuk a Frigyes császár javulását, ami igen humánus és szép dolog, de hogy a menyecske a nagy várakozásba beleun, az szent és való leszen... Mert hiszen minden jó lenne, ha a várakozással mi nyernénk avagy kikerülhetnék a háborút, már. t. i. ha az alatt az orosz is éppen úgy szuszogna, mint mi, de sem nem nyerünk, sem a háborút nem kerüljük ki, ha csak le nem mondunk a Balkánról. Akkor meg kár volt udvarolni eddig is, kár volt mindjárt bele nem egyezni az orosz fölényébe, legalább megkíméltünk volna egy pár száz milliócskát. Ámde majd akkor kezdeni háborúzni, mikor a Balkán népeinek 600 ezer fegyvere is ellenünk fordul? Én nem tudom, hogy fogja Bismarck ezt a hatszázezer fegyvert kárpótolni, pláne ha már a világon sem lesz s a német birodalmat kívülről a franczia, belülről pedig a vasmarkát nem érző széthúzási küzdelem támadja meg ? . .. Különben azt is mondhattuk, hogy semmit sem szóltunk. A mi diplomácziánknak is van esze, sőt könnyen elhihető, hogy több, mint nekünk, majd beválik. Külső jelek után nem mindenkor lehet ítélni, a belsejébe pedig nem láthatunk, de hogy a külső jelek jók volnának, arról szó sincs. Sem a szerb, sem a román, sem a bolgár állapotok nem azt mondják, így kívülről nézve, mintha megfordult volna a világ és miután mi csak a külsőre nézhetünk, engedelmet kérünk, ha a külső után ítélünk. Aki okosabb és többet tud, az mondjon jobbat, mondjon többet, de mi csak olyan fát mozgathatunk, amilyen éppen előttünk áll. . . Tóvölgyi Titusek közül a trónörökösön kívül eddig csak ketten viselték a tengerésztiszti vállrajtot és pedig az ifjabb Frigyes főherczeg, aki 1847-ben 26 éves korában meghalt, a másik pedig a szerencsétlen véget ért Miksa császár volt. De mind a ketten csak altengernagyi rangban voltak. Jelenleg a királyi család tagjai közül ketten tengerésztisztek és pedig: Károly István főherczeg a spanyol régens-királynő fivére és Lipót Ferdinánd főherczeg, IV. Ferdinánd nagyherczeg elsőszülöttje. A trónörökös előtt különben a tengerészet nem új dolog, mert a tengerészeti tudományokban Joly lovag fregatt kapitány oktatta őt, kinek vezetése alatt a trónörökös annak idején le is tette az elméleti tengerészeti vizsgálatokat. A szeszadó-javaslat sorsára vonatkozólag a „Correspondence de Pesth“ a következő kommünikét teszi közzé: A budapesti mérvadó körökhöz legújabban érkezett tudósítások szerint a birodalmi tanácsban a szeszadó-javaslatnak változatlan elfogadása várható. A magyar kormányhoz a javaslat megváltoztatását illetőleg Bécsből eddigelé semmi intimáczió sem érkezett, amint hogy az ily indítványozásoknak itt a figyelembevételre aligha lenne kilátásuk. A trónörökös, mint tengernagy. A legközelebbi előléptetések alkalmával, melyeket még e hó végén közzé fognak tenni, a trónörökös a táborszernagyi rangon kívül, mely a szárazföldi hadseregben a legmagasabb elérhető rang, még más kitüntetésben is fog részesülni, amennyiben, mint Bécsből megbízható forrásból írják, tengernagygyá fogják kinevezni. A tengerészetnél, a szárazföldi hadsereg tábornoki rangfokozatának megfelelően csak három rangfokozat van és pedig az ellentengernagy, altengernagy és tengernagy. Ez utóbbi a tengerészetnél a legmagasabb rang, mely most üresedésben van és eddig összesen csak kétszer volt betöltve, amennyiben csak Bourguignon-Baumberg báró és Pöckh báró voltak eddig tengernagyok. Tegethoff, a lisszai győző, mint altengernagy halt meg. Rudolf trónörökös a harmadik tengernagy lesz. A királyi család tagjai Egy szerkesztő a járásbíróság előtt. i. Csik-Szereda, ápr. 5. Most közöljük a czikket, de itt nem a bírói ítélet alapján, hanem azért, mert olvasóközönségünk kiváncsi rá. S azért, nehogy valaki ki tudja minő fontosságot tartson azon czikkről. A bírói Ítélet alapján, holnap fogjuk közölni. A czikk így szól: Csik-Szereda, febr. 24. Tekintetes Szerkesztő úr! A szerkesztése alatt megjelenő „Székely Nemzet“ czimű, politikai, társadalmi és közgazdászati lap 1888. évi 27-ik számának „napi hírek“ rovatában valaki jónak látta a csik-szeredai takarékpénztár részvénytársaságnak folyó évi február 12-én tartott évi rendes közgyűléséről megemlékezni , s eközben 2 részvényesnek a közgyűlésben tanúsított magatartása, előterjesztett indítványai felett bírálatot mondani, helyesebben nem is bírálatot mondott, hanem esetlen kulináris megjegyzéseket kockáztatott. Miután az ezen közleményben említett indítványokat mi alól irottak terjesztettük elő, a közlemény directe ránk vonatkozik s igy arra a nyilvánosság előtt egyéni reputácziónk, de legfőképpen a csikszeredai takarékpénztár részvénytársaság érdekében meg kell hogy feleljünk épen azon olvasóközönség előtt, mely előtt a hivatkozott esetben közlemény névtelenül ugyan, de megfordult. Igaz, hogy indítványoztuk a tartalékalap terhére egy telek megvásárlását s indítványoztuk, — hogy mint más pénzintézetek alapszabályaiban is benfoglaltatik, — annak kimondását, hogy az igazgatóság tagjai a részvénytársasággal sem mint adósok, sem mint kezesek kötelezettségi viszonyban ne állhassanak, hogy egymással fel és lemenő ágbeli rokonságban s első izbeli sógorságban ne legyenek, s indítványoztuk, hogy az eddigi 4árt napidíjak 3 írtra szállíttassanak le. Ezen indítványok közül egy sem képez sem személyeskedést, sem gyanúsítást, hiszen az csak nem vonatik kétségbe, hogyha valamely pénzintézet ingatlanbirtokkal rendelkezik, ez az intézet hitelének csorbítását vonná maga után ? Nem vonatik kétségbe tán, hogyha a közönség tudja, hogy azok, kik az egyéni hitel mértékének meghatározásánál döntő szavazattal bírnak valamely pénzintézetnél, önmaguk, vagy hason hatáskörű társaik részére hitelt ugyanazon pénzintézetnél nem szavazhatnak meg; hogy ha azon egyének, kik közvetlen befolynak az intézet vezetésébe. semmi olyan rokonsági összeköttetésben nem állhatnak, melyből folyólag még föltehető is volna, hogy egymásnak esetleges visszaéléseit eltakarják : mindezen tények a közönség előtt a pénzintézet iránti bizalmat növelik s egyenkint s összesen is annak hitelét öregbítik; végül az sem vonható kétségbe, hogy ha a 4 frt napi díj mérsékeltetik, lejjebb szállíttatik, ez a részvényesek érdekét nem sérti. Az igen tisztelt olvasóközönség ezen indítványok horderejét át fogja látni, s azt is, hogy azok előterjesztésére egy részvényesnek kétségbevonhatatlan joga van, nemcsak, hanem a saját és többi részvényes társai érdekében ezt tenni kötelessége is. Midőn pedig valaki csak jogait gyakorolja, ez másnak meritális sérelmére nem szolgálhat. Mi a február 12-ik napján tartott gyűlésen csak jogainkkal éltünk, s ezzel is oly korlátolt mértékben, hogy azzal senkinek személyén, becsületén sérelmet nem ejtettünk; s ha mégis felszólalásunk rosszul esett valakinek, az onnan eredhet, mert Csik megyében nagyon elkényeztetett, s magukat nélkülözhetlennek hivő emberek vannak, s azoknak terhére esik az is, ha valaki jogaival élni mer. Nem csoda, hisz nálunk a jogvégzett embert, ha élhetetlensége miatt a jogi pályán elbukik, felveszik néptanítónak, ha a néptanító ezen foglalkozáshoz szükséges qualifikácziót nem képes megszerezni, azt neki elengedik. Ily társadalmi viszonyok között az emberek ezen része elkényesedik s minden ehhez hasonlók s duzzognak aztán, ha valaki az ők engedelmek nélkül jogaival él. A hivatkozott közlemény írója is valami ilyen kényes ember lehet s olyan, ki az irodalmi tisztességet sem akarja elbizakodottságában szem előtt tartani, mert ezen kifejezése: „kalánkodni“ az irodalmi tisztességen kívül esik. A részvényes, ha a részvénytársaság közgyűlésén saját és a társaság érdekében felszól, — jogával él s nem „kalánkodik,“ jelentvén ezen culinaris kifejezés azt, hogy oly dologhoz szól valaki, melyhez nem is ért, de a melyhez joga sincs szólani; „kalánkodik“ felteszszük az, ki jogi tanulmányokat tanult s elemi tanitó lett, vagy kalánkodik az, ki néptanitáshoz fog s arra sincs képesitvénye, kalánkodik az, ki minden egyebekkel foglalkozik, csak azzal nem, a mi főfoglalkozása , a ki mindenhez fog a nélkül, hogy valamihez értene, s az is kalánkodik, ki hírlapi czikket ir s az irodalmi tisztességet nem ismeri, de egy részvényes, midőn a közgyűlésen számot kér az igazgatóság sáfárkodásáról, nem „kalánkodik,“ hanem a saját és észvényes tárrsai által parancsolt kötelességet teljesít. Igaz, hogy nincs Csikmegyének Messiásra szüksége s ily szerepre mi nem is vállalkoztunk, de szüksége van a hivatkozott közlemény írójának azért, hogy hivatása felől az ő eszét és értelmét felvilágosítsa, hogy elkényeztetett helyzetéből kiigazítsa s visszaterelje azon térre, melyre a foglalkozása után ítélve a legjobban találna, t. i. hogy a fali-táblákról a gyermekeknek magyarázzon. Fogadja tekintetes Szerkesztő úr megkülönböztetett tiszteletünk és nagyrabecsülésünk nyilvánítását ! Dr. Betegh Antal, Bartha Ignácz, részvényes, részvényes. Ebből a czikkből kettő látható. Egyik az, hogy a takarékpénztár gyűléséről szóló tudósítás minden betűje fején találta a szeget. Másodszor az, hogy az a két úr rettenetesen megharagudott az igaz szóért, így szokott az történni mindig, midőn felfuvalkodott izgága emberek valamivel felsülnek s nagy komolyan magukat nevetségessé teszik. Ilyenkor kapálózni szoktak, mindaddig, mig valaki a fülek mellett le nem üt. Önök azt vetik szememre, hogy magamat „nélkülözhetlennek“ tartom. Nem igaz, mert mint czikkükből kitűnik : Önök azok a nélkülözhetlenek. Én igenis nélkülözhetlen vagyok ott, ahol kötelességeim vannak, mert kötelességeimnek úgy szoktam megfelelni mindenütt, amennyire csak szerény tehetségeim megengedik. Szorgalommal és igyekezettel. E felett önök aligha bírálatot gyakorolhatnak, mert ha még száz esztendeig fognak élni, akkor sem fognak ketten együtt a közérdekért annyit dolgozni, amennyit én eddig egyedül dolgoztam. Azt mondják, hogy a jogi pályán elbuktam s elemi tanító lettem. Ez őszintén szólva arczátlan hazugság, mert én a jogi pályán el nem buktam. Én a jogi pályán egy óráig sem működtem. Amint elvégeztem a négy évi jogi tanfolyamot, a mai állásra léptem s ezen pályán is sikerült annyi sikerrel működnöm, hogy előtanulmányaim és az irodalmi téren kifejtett működésem méltánylásául a megyei közigazgatási bizottság állásomon megerősített. Egyébiránt jó lesz ezélzatos mocskolódásuknak közepette megjegyezniük, hogy nem vagyok elemi tanító, — bár azt se volna okom szégyelni — hanem Csík megye gazdasági felsőnépiskolájánál — s jelenleg polgári iskolánál — a nyelvtan, történelem, irodalom és földrajz szaktanítója. Ha ez az állás olyan nagy férfiaknak, mint önök, talán igen kicsiny s ilyen kicsiny emberrel mint én nem akarnak összeütközni, méltóztassanak olyan gyülekezetekben és testületekben szerepelni Csik-Szeredában, ahol én nem vagyok önökkel egyrangú és jogú, vagy éppen sokkal több rangú és jogú, mert a hol és amiben én többet értek mint önök, ott hiába kalánkodnak, mert én az önök nagyhangú ka-