Székely Nemzet, 1904 (22. évfolyam, 1-194. szám)

1904-06-17 / 87. szám

4 . Közgazdasági programm. — június 17. II. (V. L.) Mielőtt a földn­­velésü­gyi mi­niszter prograramját részletezném tovább, nézzük, hogy mit lehetne tenni a gyümölcs- és zöldségkivitelü­nk érdekében, mely épp oly értékes lehet kisgazdáinkra, mint az elmúlt számban jelzett tejgazdasági szö­vetkezetek. A magyar kormány által kiküldött egyik szakíró, Londont jelöli mégoly helynek, a­hol jó piaczot kaphatna a magyar gyümölcs kivitel. De másrészt az is igaz, hogy addig nem gondolhatunk exportra, míg az értékesítési viszonyokat nem szerveztük. Angliába sikerrel csak úgy exportálhatnánk gyümölcsöt, ha pl. 6—8000 mm. alma kerülne össze egyszerre való szállításra. Erre egy termelő nem képes. Erre csak a termelési szövetkezetek és ha a szövet­kezetek száma nagyobb lesz, ha országo­san gyümölcskiviteli társulat alakul, le­szünk képesek. Akkor az egyes termelők az ő 100—200 láda vagy hordó külde­ményeikkel részt vehetnek, hisz az árak úgyis külön aukézió útján adatna el. A fő­dolog egész hajórakományokat összehozni, miáltal a szállítási díjat gyümölcsünk megbízná. Olvasom és hallom is az oly érvelést, hogy gyümölcseinknek elég jó piacza van benn és Ausztriában ! . . . De előbb-utóbb nehéz lesz a túlterhelt budapesti és bécsi piac­okon vevőt találni. És így gondolni kell az összeköttetésre, keresni kell az angol piaczc­al való összeköttetést. Hogy gyümölcstermelésünk valósággal nemzetvagyonosodási tényezővé válhat, azt senki kétségbe nem vonhatja. Csak meg kell nézni néhány várost és községet az országban, a­hol gyümölcstermelés van, a jólétnek mily fokára jutottak gyümölcseik révén. Hogy a gyümölcstermelés fellendülő­ben van, azt látjuk, örvendve tapasztaljuk, minél nagyobb a kedv, melyet iránta új és új körökben felkelteni sikerült, annál nagyobb szükség van a termelő és érté­kesítő szövetkezetekre azért, hogy az első feladataként az okszerű gyümölcsös beren­dezés körül oktató, irányító szerepet telje­sítsen, másodszor, hogy a termelt gyümölcs­nek közösen való legelőnyösebb értékesí­tésére hasson közre. Zöldségkivitelünk mióta a gyors teher­vonatokat berendezték, folyton növekszik. A múlt évben kivitelünk hét millió ko­rona volt. A zöldségtermelés nem tartozik a gazdasszonyok hatáskörébe, mert a terme­lés átlépte a háziszükséglet határait s na­gyon kívánatos, hogy a gazdák minél nagyobb érdeklődéssel legyenek iránta. A zöldségek között elsőrendű jelentőséggel bír a zöld bab ! . . . A magyar kereskedelmi miniszter müncheni szaktudósítója, a múlt évben hosszabb hivatalos jelentést tett, a­mit én itt nem közölhetek, de annyit be­lőle jelzek, hogy megfelelő szervezés mel­lett mi is jelentős tért foglalhatnánk ez áru beviteli kereskedelmében. De a zöld babon kívül, megfelelő elhelyezésre talál­hatna a délnémetországi városokban első­sorban zöld paszuly, hüvelyes zöld borsó, saláta, petrezselyem és ugorka. Nagyban való eladásnál —a jelentés szerint — méter­mázsánként és átlag zöld babért 24—30, zöld borsóért 20, salátáért 16, petrezselyemért 30 márka és száz darab középnagyságú ugorká­ért tíz márka árt lehet elérni. Zöldségáruk nagyban való eladásával foglalkozó dél­német c­égek czímei megtudhatók a m. kir. kereskedelmi múzeumban. Mint fennebb is említem, a zöld bab az a termény, melyet kellő szervezet és üzleti megbizh­atóság mellett Németország déli városaiban jó áron el tudhatnánk hel­­yezni. Főleg arra kell törekednünk, hogy augusztus végén is tudjunk szállítani, mi­dőn már a dél-német aszály miatt főleg az import látja el a piac­ot. A kivitelt és a termelés felkarolását a gazdasági egyle­teknek kellene kezébe venni. E tekintet­ben dicsérendő példával megy elől a Szol­nok­dobokai Gazdasági Egylet. Az, hogy Erdélyben már augusztusban is nagy derek vannak, a­mik a konyhakerti termelvénye­­ket tönkre teszik, ez nem akadály, mert a dér csak a völgyekbe ereszkedik ; a magasabb fekvésű földeket, jeléül a díszlő­t­szőlőnek,­­ nem bántja. És így a zöld bab termelésével kísérletezni kell. A föld­­mivelésü­gyi minisztérium gyü­mölcsészeti osz­tálya készséggel segíti abban a termelőket, hogy a külföldön legkeresettebb és leg­jobb áron értékesíthető zöld babból a szük­séges vetőmagvakat a termelők beszerez­­hessék. Visszatérve a miniszter nyilatkozataira, a háziipar fejlesztésére gondot fordít , és arra is kiterjeszti figyelmét, hogy a háziipari termékeket értékesíteni lehessen. E czélból tárgyalásokat folytat arra való tényezőkkel. Hazánk túlnyomólag földműveléssel fog­lalkozó állam lévén, a mezőgazdasági ter­melésre nagy behatással van az adók kér­dése. De azon azért nem csodálkozhatni, hogy a minisztererre nem terjeszkedett ki és elégségesnek tarta azt hangoztatni , hogy az adóreformnak különösen a kisebb exisz­­tenc­iák megélhetésére kell a súlyt he­lyeznie. Minthogy az adókérdés csak az összes ágazatokra k­iterjedőleg oldható meg helyesen és igazságosan ; másrészt, mint­hogy a pénzügyminisztériumban e tekintet­ben előkészítő munkálatok folynak , ennél­fogva e kérdésben fölmenthette magát a miniszter attól, hogy részletezésbe menjen. Azt az eszmét, hogy az asszonyokat is fölvegyék a gazdasági földmívesiskolákba, nem h­elyeslé ugyan a miniszter, de szük­ségesnek tartá, hogy a nekik való gazda­sági ismeretekre gyakorlati módon oktat­­tassanak. Ilyenek a méhészet, selyemte­­nyészet,­­kertészkedés, zöldségtermelés, tej­gazdaság, baromfitenyésztés. Az ilyen irányú tanfolyamokra eddig is sok nő jelentkezett és így az továbbra is fen­­tartandó. A székely akc­ió ügyében a fölszóla­­l­­ás alapja a székely kirendeltség jelentése és javaslata volt. Ez még nem programmja a miniszternek, előbb mint mondá, még ezt a javaslatot egy értekezlet fogja meg­vitatni és állást csak azután foglal. Nem ment e folyton annak taglalásába sem bele, hogy kell-e egy külön székelyföldi jelzálog­intézet a meglevő nagy intézetek mellett, ezt a kérdést is majd az értekezleten vitat­ják meg. Majd rátért a miniszter a bor­­i­tál adóra, helyesli annak leszállítását, fog­lalkozik a hús-sertés és baromfitenyésztés­sel, a kazein-gyártás kérdésével is fog­lalkozik. A népiskolákra vonatkozó törvényja­vaslat keretében a tanulók gazdasági irányú kiképzése megoldást fog nyerni, addig is a néptanítók részére szervezett gazdasági ismétlő tanfolyamok, a népies gazdasági téli előadások, végül a mintagazdaságok útján terjesztett gyakorlati ismeretek szol­gálják a czélt. Szándéka különben a miniszternek, hogy a mezőgazdasági mun­kálatok szünetelése alatt a gazdasági tiszt-­ ­ XXII. évfolyam. Sepsiszentgyörgy, péntek, 1904. junius 17. ---------*-------------—-a Szerkesztőségi iroda: Cepei-Szent-György, Létatér-utcza 6. szám, hot, a lap szellemi részét illető közlemények­ küldendók. Kéziratok varu adatnak vissza. fir: Hely hon házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . 20 korona. Félévi-. . . 10 korona. Negyedévre . . fi korona. nii-(lo­in­ény­ol­ dijii: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. lúl. szám. 87. szám. •-----------------------------------a Kiadóhivatal: Jókai-m­umita-részvény-társulat hovA az iliSsiUsi féartle is hirdetitek bérmentesen küldendők. Reklaturezték a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Nyílttól- sora 30 fillér. A hirdetmények 3 nyilb­erok díja előre fizetendő. Bérmentatlan levelek nem fogadtatnak el.­­----------------------------------H­U POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP.­­fegyesítik hetenként négyszer, hétfőn szerdán, pénteken fe szombaton. Pénzküldem­ényeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. \ \----------- .1 ■ ■■i... I p ■I A „SZÉKELY NEMZET" TÁRCZÁJA Jókai a magyar szellem életében.*) Irta: Benth­y Zsolt. Mikor tanszékemet 1882-ben elfoglaltam, egyetemi tanári működésem küszöbén az a szo­­m­oru kötelesség hárult reám, hogy tanítványaim­nak Arany János halálát jelentsem­. Ezen a helyen meg kellett élnem azt a napot is, mikor íme annak a nagy triásznak, mely a magyar költő­i szellem legmagasabb emelkedését, legigazabb ki­fejezését és legfényesebb dicsőségét képviseli,­­­ol ő tagját, Jókai Mórt gyászoljuk. Jókai a tegnapi napon este kilencz óra után elhunyt. Az ő költői szelleme s ennek mindnyájunktól csodált tulajdonságai olyanok voltak, hogy talán első­sorban éppen fiatal lelkek, érzéseknek és kép­zeletüknek frisseségével a legfogékonyabbak irán­­tuk. Jókait, költői érzésének nemességével és erejével, képzeletének tündéries, ragyogó játékai­val, leleményének kifogyhatatlan gazdagságával, humorának eleven szeretetreméltóságával, önök legjobban érthetik. Ennek a költői szellemnek két vonása az, melyből a többi mind kifejezhető és megérthető. Ez a két vonás: magyarsága és ifjúsága. Magyar­sága, a melynek személyiségében, munkáiban, egész pályáján tipikus képviselője volt, és ifjúsága, melynek frissesége, ereje, szeretetreméltósága, köz­vetlen melegsége hosszú pályáján sohasem lan­kadt, sohasem fogyott. Ezért mondom én, hogy Jókait, a költőt, önök, a magyar ifjúság élvezheti, értheti és ismerheti teljesen, tökéletesen. De Jókai történeti nagyságát, azt a feladatot, me­lyet ő a magyar közélet fejlődésében, a magyar irodalmi élet folyamában, politikai és költői ese­ményeink szolgálatában félszázadnál hosszabb idő alatt kifejtett, azt a szolgálatot mi, öregek, a­kik tanúi voltunk munkái közvetetlen benyomásának és hatásának, mi ismerjük csak teljes jelentősé­­­gében. Költői egyéniségének jellemzésébe, fejtege­tésébe nem bocsátkozom a gyásznak ebben a korai órájában, de történeti jelentőségét egy pár vonással kötelességemnek tartom az önök szemei elé állítani. Melyik az a hely, melyet a magyar irodalomtörténet írója Jókainak juttatni köteles? Tudjuk azt, hogy a magyar nemzeti léleknek költői képe a maga mélységében és igazságában a mult évszázad közepén mi módon ől kik által lett teljessé. A lelkesedésnek szilaj erejét, az érzésnek és gondolatnak föltétlen sza­badságát Petőfi fejezte ki. A szemlélet hűségét, a rajznak ezen alapuló plasztikai erejét a múlt hősi eszményeinek varázsát Aranynak köszönjük A magyar nép mesemondó kedvének, a magyar néplélek humoros felfogásának és hangulatának bevonása az irodalom lélektani tényezői közé: Jókaira várt és Jókaival köszöntött be. Ila nyel­vét tekintjük is, mit látunk? Amint a magyar néplélek különböző vonásai e lángelmék által fonódnak be egy új magyar költészet szerveze­tébe, irodalmi fejlődésünk legdicsőségesebb kor­szakában , épp úgy azok a tényezők is, melyek­kel a magyar nép ennek a maga lelki képének teljességéhez és tökéletességéhez hozzájárult, azok a nyelvi tényezők is az országnak különböző tájékairól folydogáltak össze. A kun nép magyar nyelve Petőfiben s a biharmegyei nép magyar nyelve Aranyban, a dunántúli nép magyar nyelvével teljesedett meg Jókai lángelméje által A dunántúli könnyen és enyhén omló s gyöngéd árnyalatokban talán a tiszainál gazdagabb magyar beszéddel egészítette ki Jókai azt az irodalmi nyel­vet, a­melyet talált. Ez a három lángelme nemcsak irodalmunk csúcspontján,költészetünknek uralkodó bérezen ragyog, hanem együtt, egyik a másikat kiegészítve, a legtalálóbb és legtermészetesebb, legegyszerűbb és legteljesebb képét szolgáltatja annak a magyar léleknek, mely szülte és ihlette őket. Jókairól bátran és habozás nélkül elmond­hatjuk, hogy nincs egyetlen írónk, egyetlen köl­tőnk, a­kinek gazdagabb szókincse volna, mint Jókainak. És nincs senki, a kinek tehetsége által a magyar költői nyelvnek gazdagsága, majdnem teljes szókincse minden irányú hatását oly mélyen, oly tökéletesen kifejtette volna, mint Jókai szel­leme által, az ő ezerhangu költészetében. Petőfi­vel és Arannyal ennek a nagy korszaknak triá­szát alkotja, és elmondhatjuk,­hogy ami a költői nyelv fölszabadítására, természetessé, egyszerűvé, zengőn és költőin magyarrá tételére nézve : Petőfi és Arany, ugyanaz a magyar elbeszélő prózának a nyelvére nézve: Jókai A legeredetibb költői szellemek bátor naivitásával és naiv bátorságával: új stilt teremtett. Hát tágabb körben, a magyar közélet meze­jén ki volt ő nekünk? Egy regényének, a Poli­tikai divatoknak bevezetésében ő maga azt mondja, hogy amint a magyar költői, épp ugy a magyar magánéletnek minden körét százszoros és elszakíthatatlan kötelék fűzi a magyar közélet­hez. Ezt, a magyar költő és a magyar politikus közt irodalmunk kezdetétől fogva fi­lelemmel kísérhető, szembetűnő köteléket, a legerősebbnek, a leghatározóbbnak mutatja Jókai pályája is. Nem a politikusról kívánok szólni, csak egy két rövid szóval az ő írói hatásának politikai jelen­tőségére mutatok rá. Még a negyvenes évei­ elején kezd írni: első novellájával Petőfi fülléptének évében nyer pályadíjat, még úgyszólván részt vesz a nemzet­ébresztés munkájában. Majd a vágtatva követ­kező idők politikai föladataihoz képest dolgot kér Petőfi oldalán a nemzeti szellem fölgyújtásának munkájából. Azután a szomorú időkben talán ő az első és a legjelentékenyebb mindazok közt, kik a nemzeti lélek megtartásán dolgoztak. A magyar reformkor, a forradalmi kor és az önkény­­uralom kora történetének ez a három mozzanata, melyben az irodalomra óriási föladat várt s melyre nézve az irodalom mérhetetlen jelentőségű nemzeti föladatot töltött be. Előbb arról volt szó, hogy a nemzeti lélek fölébresztessék! Az­után annak szüksége következett el, hogy a föl­ébredt nemzeti lélek fölgyújtassék ! Majd annak a szomorú szüksége állt előttünk, hogy ez a nem­zeti lélek megtartassák magamagának. E három nagy, nem­zet-etnikai feladatot három politikai, három költői nemzedék végezte; az idő termé­keny méhe egymásután szülte meg fejlődő szel­lemének leghivatottabb képviselőit. De Jókainak e három nemzedék mindegyikének feladatában és munkájában része volt. A nemzeti léleknek e fejlődését végigkísérte, végigküzdötte. Harczolt még azokkal, akik ébresztették ; küzdött azokkal, akik felgyújtották, dolgozott azokkal, akik meg­tartották. Képzelete is a leghatalmasabb, leg­igazibb alkotásaiban ezt a nemzeti fejlődést követi végig. A magyar reformkornak nincs iro­dalmunkban, nincs költészetünkben oly gazdag, oly fényes, oly igaz költői képtára, mint a­milyet Jókai regényei nyújtanak nekünk. Az ébredés első apostolai: az Eppur Bimoreban ; a régi magyar világ alkonya a Magyar nábobban; az újnak alakulása a Kárpáthy Zoltánban ; a forra­dalmi élet­ regényeinek egész sorozatában, a Politikai divatokban, Egy az Istenben, A kőszívű ember fiaiban ; az önkényuralom magyar élete pedig, valamennyi közt talán a legkitűnőbben: Az új földesúrban. Ebben a bűvös könyvben azt tanítja, hogy ez a föld alattunk és emlékeink mögöttünk erő­sebbek minden emberi erőszaknál. Hány magyar szembecsalt akkor könnyet és lángot ez a könyv ! Éppen akkor, a lenyűgzött, de szárnyát már emelgető közélet költői törekvésen, mely a nem­zeti lélek megtartását tekintette feladatának, éppen ebben fejtette ki Jókai leghatalmasabb erejét. Az elnyomott magyarság, az üldözött nem­zeti eszmények kultusza dolgában : senki nagyobb szolgálatot e nemzetnek és nemzeti művelődésünk­nek nem tett, mint Jókai, az ő magyar és nemes szellemének hódí­tó erejével, rendületlen hitével, vonzó kedvességével és munkabírásának lanka­datlan kitartásával. Utolsó gondolatai is e körül a fej­ődés körül jártak, melynek részeséül, költőjéül érezte magát. Alig egy órával halála előtt, talán utolsó szavaiul hallottam haldokló ágyán ezt a két nyilatkoza­tát: „Az Isten áldja meg a királyt!“ ás „Lesz­nek még nekünk vigabb napjaink is!“ Ezeket a szavakat hallottam tőle, végső estéjének alászálló homályában dadogó ajkairól. Mély megindulásom hangulatában, a haldokló szemeiben megcsillant sugártól vezetve, az ő édes anyjára és mindnyá­junk édes anyjára, hazánkra vonatkozóknak ér­tettem szavait, mintegy viszhangjául Kölcsey imádságának, a­ki víg esztendőt kér nemzetére! Ennek az elhozatalán, földerítésén munkálkodott ő is félszázadnál hosszabb időn át. .. Áldás emlékére 1 *) Bevezetés a Jókai Mór: Önmagáról czimü munkához. Ára fűzve 4 kor., bőrkötésben 6 kor. Kiadta a F­r­a­n­k­l­i­n-T­á­r­s­u­l­a­t.

Next