Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)

1905-02-24 / 29. szám

Február 24. SZÉKELY NEMZET: panaszt emelt Sepsiszentgyörgy város polgár­­mesterének azon eljárása ellen, melylyel Kossuth Ferencz személye elleni elfogult­ságból az ellenzék által január 23-ikára, hétfőre kért népgyűlés megtartására az engedély meg­adását megtagadta. A főispán kétségbe vonta, hogy ifj. Gödri Ferencz, polgármester a kérést ilyen irányú elintézésben részesítette volna, s beigazolandó feltevését, a kérdéses aktával a polgármestert azonnal magához hivatta. A polgármester — az alispán és Brázay képviselőjelölt jelenlétében — a főispánnak bemutatta az ügydarabot, melyből kitűnt, hogy az ellenzék által január 23 ikára kért és a sepsiszentgyörgyi Szabadság téren meg­tartani szándékolt népgyűlés betiltását, Kossuth Ferencz nevére vagy, megjelenésére való min­den hivatkozás nélkül, azon okból tagadta meg, mert hétfőn éppen a Szabadság téren tartandó hetivásár kizárja azt, hogy tekintettel a már­is végsőig felizgatott kedélyekre, ottan csend- és rendzavarás nélkül népgyűlést lehessen tartani, — szóval a közbiztonságra és rendre tekintettel, kellett így eljárnia — de K­o­s­s­u­t­h Ferenczről sem a kérésben, sem az elintézésben egy árva szó sem foglaltatik. Brázay Zoltán képviselőjelölt belátva, hogy tévesen lett informálva, köszönettel nyu­godott bele a nyert felvilágosításba s egyben kijelentette, hogy Kossuth nem is szán­dékozott a városba jönni. Február 22-én reggeli 9 órakor újólag felkereste Brázay Zoltán a főispánt — ezúttal hivatalos irodájában — hol a vármegye főjegyzője, Vajna Miklós a lefolyt traktáczión elejétől végig jelen volt. Ezúttal Brázay azon kérést intézte gróf Haller főispánhoz, hogy minekutána Kossuth Ferencz aznap reggeli keresztülutazása alkal­mával megígérte, hogy délután 4—5 óra között most már ellátogatna Sepsiszentgyörgy városba , hajlandó az ellenzékhez beszédet intézni — engedné meg a főispán e czélra a gyülekezést. Gróf Haller főispán hivatkozva első­sor­ban a törvény ama rendelkezésére, mely szerint a gyülekezés 24 órával előzőleg bejelentendő, kijelentette, hogy aznapi bejelentés alapján 22-ére ilyen engedély megadását kilátásba nem helyezheti, annak megadásához hozzá nem járul­hat, de tekintve azon körülményt is, hogy mint értesült, délutánra már a vidékről is nagyszámú ellenzéki választó lett meginvitálva, tekintve, hogy a vasárnapi munkaszünet folytán össze­verődő s mindenre képes csőcselék és cseléd­népség éppen a késő esti órákra tervezett gyűlést csend- és rendzavarásra fogja feltétlen felhasználni, s ez esetben a rendőrség kény­telen lesz fegyveres erővel fellépni, s nem­csak nincs kizárva, de sőt több mint való­színű, hogy összeütközés folytán ártatlan vér fog folyni, felhívta Brázayt, álljon el kérésé­től, melyet semmi esetre sem fog — a fenti okokra tekintettel — concedálni, úgy hangzott, mintha ez a vén, szilencziumos fiskális azt mondta volna neki: látod külömb ember vagyok náladnál. Te ezt nem tennéd meg. Mástól eltűrte volna szótlanul, érzéket­lenül, de ettől az embertől fájt neki. Nagyon csekélyre taksálta még a szilencziumtól el­tekintve is. Mérgesen rászólt: — Helyes a mieze, de előbb másolja le ezt a periratot. Vigyázzon, minden szó fontos. Még az ékezet is. Sokkal fontosabb, mint a nagylelkűségi roham, ámbár semmi közöm hozzá . .. A vén segéd végiglapozta a konczeptust. — Délre készen lesz, — mondotta. — Helyes. Alászolgája! — Az ajtóban meg­állt. Küzdeni látszott magával. Aztán daczosan, büszkén visszajött, s odalépett a segédhez. — Várjon egy pillanatra. Azt hiszem, kissé hosszú lesz a perirat. Törlök belőle, adja ide. Felkapott egy veres plajbászt, három ol­dalt törölt. Azt a három oldalt, a melyen a kúriai döntvényekre hivatkozott. Visszaadta a periratot a segédnek: — így írja le tisztelt jótevő ... Nagyot fújt s elégedetten távozott. — Olyat én is tudok — mormogta fogai Brázay belátta a felhozottak helyes voltát, s egyetértőleg kettőjük nevével aláírt sürgönyben kérték fel Kossuth Fe­­renczet, hogy a nyugalom érdekében ezen látogatástól most eltekintsen. Ehez Kossuth Ferencz hozzá is járult és a vasútnál tartott beszédet a vonatérkezéskor, a­hol megjelent a nagy­közönség és Sepsiszentgyörgy város ellenzéki jelöltje, dr. Bene István, valamint Brázay Zoltán is.­­ Sőt, hogy Brázay az Ilyefalván délutánra kitűzött programm­­beszédét megtarthassa, s a Kossuth Ferenczet vivő vonat érkezésénél is jelen lehessen, úgy intézkedett, hogy Brázay Zoltán Ilyefalván két órával korábban tarthassa meg programm­­beszédét, a­miről a választóközönség kellő idő­ben értesítve lett. Dr. N­a­g­y György, Brázay Zoltánnak megbízottja szintén belenyugodott a megállapodásokba s az ellenzéki választók és az érdeklődők a kellő időre ki is vonultak a vasútállomásra, fogadták és meghallgatták Kossuth Ferenczet. Ezekre nézve a korona-tanú maga Brázay Zoltán. Ezek után kijelentette a főispán, hogy min­den más irányu híresztelés és ráfogott erőszakos­kodás a választások alkalmával követett maga­tartásával szemben­i alaptalan aljas rágalom. Névtelen hősködőkkel szemben tisztessé­ges ember nem küzködik. Végül köszönetet mondva a bizottsági ta­goknak, a közgyűlést éljenzések között bezárta. * A közgyűlés befejezése után, miként már közöltük, a törvényhatósági bizottság tagjai impozáns módon adtak kifejezést bizalmuknak és tiszteletüknek gróf Haller János főispán iránt­ zatos jelszavak, hanem ezek az intézetek tartják fogva idegennyelvű polgártársainkat. Ez intéze­tek dirigálják őket, ez intézetek uszítják a ma­gyarság ellen. Valóságos rabszolgafelszabadítás lesz tehát, ha a Hitelbank fiókjai megkezdik működésüket. Idegen nyelvű polgártársaink fel fognak szabadulni a román, tót pénzintézetek hazafiatlan bilincsei alól és visszaadatnak a magyar hazának, melyben eddig oktalanul ellenséget véltek felismerni. Nagy, óriási eredményeket várunk e tisz­teletreméltó, örvendetes akc­iótól. Hála és el­ismerés illeti érte azokat a férfiakat, a­kik kezdeményezték. A­kik megc­áfolták azt a tévhiteket, mely sok előítéletnek okozója, mintha a tőke közömbös volna nemzeti szem­pontból. Íme, a Hitelbank bebizonyítja, hogy a nagy tőke is tud hazafias lenni, a­mennyi­ben egy nagy nemzeti czél érdekében, áldo­zatoktól, koc­kázattól sem riadva vissza, fölvenni az élet-halálharczot a hazafiatlan, lelkiisme­retlen, külföldről táplált nemzetiségi tőkével szemben. Nem mondjuk, hogy most már nyugodtan alhatunk, a nemzetiségi kérdés ezzel meg van oldva. Állítjuk azonban a legbensőbb meggyőző­déssel, hogy ez az akc­ió óriási lépéssel viszi előbbre ezt a megoldandó problémát. Állítjuk, hogy ha teljes sikert akarunk elérni, azon a nyomon kell haladnunk, melyet a Hitelbank kijelölt. Újabb és újabb gazdasági eszközökkel kell dolgoznunk, hogy a czél eléressék. Rendőr, büntetőjogi fegyverek szükségesek lesznek ezentúl is, de bizonyos, hogy idegen nyelvű polgártársaink ragaszkodását, szeretetét csak úgy tudjuk magunknak biztosítani, ha az élet minden viszonylatában segítőleg, támogatólag szegődünk melléjük. Hadd kapják gyakorlatilag annak c­áfolatát, mintha a magyar állam, a magyar nemzeti társadalom ellenséges indu­lattal viseltetnék irántuk. között.♦ * * * Három hónap múlva megjött a kúriai íté­let. Sink­a Pétert elmarasztalták a kártérí­tésben s az összes felmerült költségekben. Mikor Hijjas Benedek tudatta vele a lesújtó valóságot, a nyájas ember arcza eltorzult a dühtől. — Hogy lehet ez ? — Hogy? — Úgy, hogy nem lehet min­den pert megnyerni. Másoknak is élni kell... — Másoknak ? — Igen másoknak, a becsületes emberek­nek. Azokat sem lehet minden jogsegélytől elzárni . . . Hazafias akczió. Sepsiszentgyörgy, február 24. Tánczolnak az egerek, ha nincs otthon a macska, nem férnek bőrükbe nemzetiségeink, mióta a magyar parlament súlyos válságokban laborál. Az a körülmény, hogy a magyar pár­tok egymás hajába dőltek, felbátorította őket s most inter ditos litigantes a harmadik, a nevető ők akarnak lenni Tagadhatatlan, hogy már is hivatkozhatnak eredményekre. A leg­utolsó választások kilencz emberüket sodorta be a parlamentbe. Kilencz ember nem sok, de a túlzó nem­zetiségiek közül nagyon is sok. Egy ember is sok. Az immunitás, a szabad vélemény-nyilvá­­nítás jogán egy ember is állandóan konkolyt, sőt tüzes csóvát hinthet idegen nyelvű polgár­társaink közé, hát még kilenc­. Kiszámíthatat­lan következményei lehetnek annak, ha ez a kilencz lelketlen, hazafiatlan agitátor állandóan a magyarság, a magyar állam egysége és ma­gyar nemzeti volta ellen uszítja a könnyen hevülő román és tót népet. Mivel pedig e következmények előrelátha­tók, igazán bölcs törvényhozásnak idejekorán intézkednie kellene, hogy a bajok elháríttas­­sanak. Azok, a­melyek már konstatálhatók, azok is, a­melyek kifejlődésben vannak. Saj­nos azonban, parlamentünk beteg, nagyon be­teg. Mindenre gondolnak ott az emberek, csak a nagyon aktuálissá vált nemzetiségi veszede­lem gyógyítására nem. A levegőben minden­féle honmentő ideák röpködnek, de ezek kö­zül egy sem vonatkozik e nagyfontosságú kér­désre. Olyanok a mi tisztelt politikusaink, mint az a kuruzsló, ki szívbajos betegnek a tér­dét kötözgeti. Mélyen elszomorító és aggodalmat keltő ez a nyegleség. Mi lesz ebből az országból, ha törvényhozása ezt a nyitott, mérgezett sebét elhanyagolja. Odajussunk, hogy a­mikor szajkó­­módra hirdetik az egységes magyar nemzeti állam eszméjét, ez az egységes magyar nem­zeti állam feldaraboltassék, a tótok, románok, szerbek között feloszlassák. A legsúlyosabb hazafias aggodalmak kö­zepette mégis van egy megnyugtató momen­tum. A nagy fontosságú kérdésben mégis történik valami. Igaz, nem a parlamentből indul ki ez az akc­ió, de éppen azért annál örvendetesebb. A Hitelbank, ez a hazafias pénzintézetünk, ugyanis elhatározta, hogy gazdasági eszközök­kel igyekszik a bajon segíteni. Fiókokat állít nemzetiségi vidékeken, a­mely fiókoknak ren­deltetésük a nemzetiségi pénzintézetek hatását nemcsak ellensúlyozni, hanem a­mennyire lehetséges, ártalmatlanná is tenni. A­ki ismeri a nemzetiségi kérdést, tudja, hogy itt van a baj gyökere, mert nem a hang- BELFÖLD. — február 24. Jegyzőválasztás és a szabadelvű­párt. Budapest, febr. 22. A képviselőház mai jegyzőválasztásánál a szabadelvűpárt kivonult az ülésteremből. A kivonulás azért történt, ,mert a szabadelvüpárt jegyzővé Szőts Pált jelölte s az ellenzék mégis gr. Eszterházy Kálmánra szavazott. Hír szerint Eszterházy Kálmán le fog mondani a jegyzőségről. A szabadelvű­pártból. Budapest, febr. 22. A szabadelvüpárt in­téző bizottsága tegnap este tanácskozott. A tanácskozásról hivatalos jelentést nem adtak ki. Hír szerint az átmeneti kormány kérdésével foglalkoztak. A szabadelvű pártkörben egyébként teg­nap este igen sok képviselő megfordult. Meg­jelentek a kormány tagjai is, gróf Tisza István miniszterelnökkel. Az új elnökség ü­nneplése. Budapest, febr. 22. Az ellenzéki koalíczió tegnap este lakomát rendezett a képviselőházi elnökválasztás alkalmából, ünnepelvén a kép­viselőház új elnökét, Justh Gyulát és a Ház új tisztikarát. A szónokok valamennyien a fegyverbarát­ság fentartását hirdették. Gr. Apponyi Albert felköszöntötte gr. Andrássy Gyulát, a­ki azonban nem vett részt a lakomán. Apponyi gróf beszédében kijelentette, hogy a helyzet megoldását abban látja, hogy az ország kormánya gr. Andrássy Gyula kezében legyen letéve. Tisztelgések a Ház elnökénél. Budapest, febr. 22. Just Gyula képvise­lőházi elnöknél ma délelőtt a Ház tisztvise­lői tisztelegtek. A tisztviselők később Tóth Jánost, az új háznagyot keresték fel. A képviselőház mai ülésének szünete alatt a hírlaptudósítók tisztelegtek az új elnöknél. R­ák­o­s­i Jenő üdvözlő szavaira Justh Gyula kijelentette, hogy mindenkor nagyra­­becsülte a sajtót, melynek támogatását kéri IRODALOM és MŰVÉSZET. A „Vasárnapi Újság“ ez évi 8-ik száma 25 képet tartalmaz. A közlemények nagy része Csokonai Vitéz Mihály emlékezetét eleveníti fel, Csokonay és Lillájá­nak arczképével s más r­á vonatkozó képekkel, Schöpflin Aladár és Szathmáry Zoltán czikkeivel s Kozma Andornak a Kisfaludy-társaság ünnepén fel­olvasott költeményével. Szépirodalmi olvasmányul szol­gálnak Mikszáth Kálmán humoros elbeszélése, Gorkij .Az olvasók czimű­ elbeszélésének fordítása Ambrozo­­vics Dezsőtól, a „Regénytár“ mellékleten Beniczkyné Bajza Lenke eredeti s San Giusto olaszból fordított regénye (az utóbbi kettő képekkel). A Lotz Károly műveinek a Műcsarnokban most megnyílt kiállításáról szóló czikket 8 kép illusztrálja, Lampert Géza „Veér Judit rózsája" ozim”, a Nemzeti Színházban előadott színdarabjának ismertetését egy kép, a napokban el­hunyt hírneves német festőművész Menzel Adolf nekro­lógját a művész arczképe és három festménye. Három eredeti fényképfelvétel vonatkozik Kossuth Ferencz bécsi útjára. Végül Buligin az új orosz belügyminiszter arcz­­képe s az oroszországi forrongásokról egy allegorikus rajz. Rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Közinté­­zetek és egyletek, Sakkjáték, Képtalány, Egyveleg stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre négy korona, a „Politikai Ujdonságok"-kal és „Világ­­krónikáival együtt hat korona. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, IV. ker. Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 filé­r. KÜLFÖLD. — február 24. Az orosz forradalom. Az orosz kamarilla elhatározta, hogy nem ijed meg Szergiusz nagyherczeg sorsától s hogy ennélfogva nem enged álláspontjából, a­mely tudvalevőleg abból áll, hogy a kényura­lom a legmerevebb formájában fentartansók. Ennek az újból való felbátorodásnak első kö­vetkezménye az, hogy a zemszki-zobort állító­lag nem fogják összehívni, a második pedig az, hogy a nagyherczegek állítólag valameny­­nyien meg fognak jelenni Szergiusz nagy­herczeg temetésén. Pedig ennek a két határo­zatnak egyidejűleg való közlése rendkívül ve­szedelmet rejt magában. Az alkotmány elejtése a nagyherczegek­­nek életébe kerülhet, mert a fanatikus forra­dalmárnak szinte kapóra jön az alkalom, a­mely őt az összes nagyherczegek közelébe hozza egyszerre. S hogy a forradalmi bizottság állandóan működik, bizonyítja az a körülmény is, hogy az anyaczárné is megkapta haláltéletét s hogy az utolsó huszonnégy óra alatt ismét kettővel szaporodott az áldozatok száma, a­melyeket a forradalom megtorló hatalma követel. A halálra ítélt anyaczárné, Koppenhága, február 22. Az itteni udvarnál nagy az aggodalom a czári család sorsa miatt. Az özvegy czárné is névtelen levelet kapott a forradalmi bizottságtól, hogy halálra van ítélve. A forradalom terjedése. Suphum-Hale (Kutais kormányzóság), febr. 22. A sztrájk általános. A bujtogatók fenyege­téseinek hatása alatt az üzleteket bezárták. A fuvarosok és sajkások is sztrájkolnak. Sem kenyeret, sem húst, sem egyéb élelmiszereket nem lehet kapni. Ma este két mészárosboltot katonai őrizet alatt megnyitottak. Az utczán sok munkanélküli járkál. Számos katonai őr­járatot látni. A lakosság egy része éhezik. A munkások vezetői ígérik, hogy a sztrájknak nemsokára vége lesz. Szergiusz temetése. Szentpétervár, febr. 22. Szergiusz nagy­herczeg temetése csak holnap, csütörtökön délelőtt lesz, mert a sírbolt falazásával nem készültek el. Ma este Szentpétervárról különvonat indul Moszkvába a temetésre a hivatalos személyi­ségekkel, a­kiknek száma 80. A czár környe­zetéből csak öten lesznek jelen a nagyherczeg temetésén. Bor­in, febr. 22. Szentpétervárról távira­tozzék a Vossische Zeitungnak, hogy vala­mennyi nagyherczeg elutazik Mosz­kvába Szergiusz nagyherczeg te­metésére. 29. ferm. TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, február 23. Gr. Andrássy Gyula ma délelőtt folytatta a helyzet kialakulására irányuló tanácskozásait. E czélból a pártok vezetőivel ma délelőtt hosszabb ideig tanácskozott Andrássy. A konferencziák eredménye nem ismeretes. Hire járt, hogy Andrássy délbe B­é­c­s­b­e utazott. Ez a hir azonban nem felel meg a valóságnak, mert még ez ideig nem tudható biztosan, hogy gróf Andrássy mikor utazik Bécsbe. Megtámadott mandátumok. Budapest, február 23. Ma a Kúriá­hoz Sterbán Miklós Fogarasvárme­­gye, alsóárpási szabadelvű­párti kép­viselő, Somogyi Aladár török-

Next