Székely Szó, 1943. április-június (3. évfolyam, 73-144. szám)

1943-05-23 / 116. szám

1943. május 23. Késő utódoknak „emlékeztető“ Mit őriz a Kőrösi Csorna szobor talapzatába illesztett légmentesen elzárt fonatok?* A nagy kutató és a szobor történetét tömör szavakba foglalta egy bizottság s az acélkeménységű gödemesterházi trachit-tömbre bízta örök emlékül Marosvásárhely, május 22. Néhtány szóban már megemlékeztünk róla, hogy a nemrég elkészült Körösi Csorna szobor talapzatába egy okmányt falaztak be a szobor felállítói. Eredeti pergamen papirosra, valódi kínai tussal írták rá a szöveget, a papírt 2 nyolc milliméteres üveglap közé helyezték és az egészet bezárták egy légmentes fémtokba és ráírták, hogy »Emlékeztető«. Körösi Csoma Gyula, a marosvásárhelyi állami Körösi Csoma Sándor polgári fiúiskola igazgatója, a szobor felállításának egyik leglelkesebb apostola vetette fel azt a gondolatot, hogy jó lenne a késő utódokkal valamilyen formában közölni, tulajdonképpen kit ábrázolt és mikor készült a szobor. Ha arra gondolunk, hogy az emberiség tör szót azör ténetében néhány száz, vagy néhány ezer év milyen rövid idő, ha figyelembe vesszük, hogy aránylag milyen keveset tudunk a XIII.—XV. ik századokban készült magyar vagy bármilyen országbeli szobrokról és hogy azt az aránylag keveset is milyen nagy és nehéz munkával tudták kinyomozni a tudósok és művészettörténészek, nagyon is ötletesnek és helyénvalónak találjuk ezt az előrelátó gondolkodást. Nem lehet tudni, hogy a következő évezredben milyen természeti és történeti kataklizmák zúdulnak a világra, földrengés, vagy háború elpusztíthatja, vagy megrongálhatja a szobrot, de az acélkemény gödemesterházai trachit tömbbe rejtett fémtok valószínűen meg fogja őrizni Körösi Csoma Sándor és a róla készült szobor történetét, szobrot emeltek neki s Buddhaszentté avatták. Mi magyarok Őshazánk legnagyobb kutatóját tisztelük Benne s halálának évszázados fordulóján Budapesten — az ország fővárosában —, Marosvásárhelyen — a Székelyföld vezetővárosában — és Csoma-Körösön — szülőfalujában szobrot emelünk Neki. Hogyan lesz a gondolatból valóság A három szobor közül ez az első szobor. Gondolatát a körösi Csomna család egyik főtagja, a 10 esztendős ifjabb körösi Csomna Gyula vetette fel. A gondolatot apja , Körösi Csoma Gyula valósította meg, hivatalos és magánszemélyek és intézmények támogatásával. A szobor létesítésére pénzbeli támogatást adtak . A magyar királyi Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter, Maros-Torda vármegye vezetői, Marosvásárhely Törvényhatósági jogú Szabad Királyi Város Vezetősége. Marosvásárhely város egyházai iskolái, a Magyar Királyi Állami „Körösi Csoma Sándor“ polgári fiúiskola, Marosvásárhely város gazdaközönsége, iparosai, iparvállalatai, kereskedői, kereskedemi vállalatai, pénzintézetei, orvosai, ügyvédei, bírói hivatalnokai és általában a város keresztény, székely lakossága. A szobor létesítésével kapcsolatban Körösi Csoma Sándor emlékének és példájának hirdetésére a székelység körében mozgalmat indítottak: a Marosvásárhelyi Székely Szőttes Bizottság Farkas János református lelkész vezetésével, a Marosvásárhelyi Magyar Királyi Állami „Körösi Csorna Sándor“ polgári Fiúiskola Körösi Csorna Gyula igazgató vezetésével, a „Székely Szó“ című marosvásárhelyi napilap, Koszta Teréz a marosvásárhelyi magyar királyi állami „Körösi Csoma Sándor“ polgári fiúiskola tanára és vitéz nagybaconi Molnár Károly doktor, a Marosvásárhelyi Magyar Királyi Honvéd Csapatkórház parancsnoka. A szobrot Dabóczi Mihály székely szobrászművész alkotta, a Székelyföld hegyeiből kifejtett gödemesterházi trachitkőből. Ezer év múlva is még arra is gondot fordítottak az emlékeztető megfogalmazói, hogy lehetőleg olyan szavakból és mondatokból állítsák össze a szöveget, hogy azt ezer év múlva élő utódaink is megértsék. Jelenleg ismert ,legrégebbről származó összefüggő nyelvemlékünk, a halotti beszéd a laikus előt ma már alig érthető, holott ezer éves sincs, a későbbi századok nyelve is sokban különbözik a maitól, minden élő nyelv állandóan változik, így azóta érthető, milyen nehéz és bizonytalan sikerű munkára vállalkoztak a szövegezők. Ma már kevesen tudják, hogy az ápol azt jelentette: csókol’ hogy ma csak közép és felsőfokban használt melléknévnek, az inkább, leginkább-nak néhány évszázaddal ezelőtt még volt alapfoka: sonka, azt pedig szinte el sem hisszük, hogy kétszáz évvel ezelőtt ismeretlen volt még a »hála«, az »emlék« és többszáz olyan szó, amit ma már nem tudnánk beszéd közben nélkülözni. Az emlékeztető szövege így szól: EZT A SZOBROT KÖRÖS CSOMA SÁNDOR EMLÉKÉRE EMELTÜK HALÁLÁNAK 101-IK ÉVFORDULÓJÁN KERESZTÉNY IDŐSZÁMÍTÁS 1943-IK ÉVÉBEN . K. Csorna Sándor életműve dióhéjban Körösi Csorna Sándor 1784-ben született Magyarországon, a Székelyföldön, Háromszék vármegyében, Kőrös községben. Földműves család gyermeke volt. Lángész, aki a szellemileg kiműveletlen földműves osztályból nagy akaraterővel kiemelkedve, saját erejéből 22 nyelvet tanult meg, hogy ezek segítségével felkutassa a magyarság eredetét és őshazáját. 35 éves korában gyalog indult Kelet felé, amerre a magyarság őshazáját sejtette. Magyarországtól Tibetig 12.000 kilométert gyalogolt a Balkánon, Kis Ázsián, Elő-Ázsián és Indián keresztül olyan korszakban, amikor még csak gyalogosan, lóháton, kocsin és vitorláshajón lelhetett közlekedni. Tibetben budhista lámakolostorokban emberfeletti akaraterővel küzdött meg az éhenhalás és megfagyás veszedelmeivel, hogy feltárja a tudomány számára a tibetiek nyelvét és a Budha-vallás titkait. Az őshaza kutatása közben a legveszedelmesebb indiai betegségben , váltólázban halt meg a Himalája-hegységben, Dardzsiling városában 1842 ben. A tibeti nyelv szótárának megalkotásával utat nyitott az ismeretlen Tibetbe. Az angolok ezért Calcuttában mell táborban örökítették meg emlékét. A Buddha-tanok feltárásával nagy szolgálatot tett a buddha vallást követő népeknek. A japánok ezért 7 SZÉKOLY SZÓ Szózat a késő utódokhoz A korszak, amelyben a szobrot emeljük — az 1939 ben megindult nagy világháború kora. A föld népeinek háromnegyed része háborúban áll. A szembenálló felek egyfelől: a Tengely- Hatalmak (Német birodalom, Olaszország, Japán és Szövetségeseik : Magyarország, Bulgária, Szlovákia, Horvátország és Románia (másfelől : a Szövetséges Hatalmak (Anglia, Franciaország, Amerika, Szovjetoroszország, Lengyelország, Belgium, Hollandia, Jugoszlávia és Görögország) minden erőt megfeszítve küzdenek a győzelemért. Mi, magyarok ebben a küzdelemben életünkért harcolunk, mert az orosz bolsevista uralom pusztulásunkra tör. Népünk vezére e küzdelem idején : vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Az ország kormányának élén Kállay Miklós magyar királyi miniszterelnök áll. A műveltség őre : Szinnyei. Merse Jenő magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Székelyföld iskoláit doktor Rózsa József tankerületi királyi főigazgató irányítja. Maros Torda vármegye vezetői : oroszlai Mikó László főispán és márkodi és bérei Marton Zsigmond alispán. Marosvásárhely törvényhatósági jogú szabad királyi várost Májay Ferenc polgármester vezeti. Lét, vagy nemlétünk sorsdöntő napjaiban Körösi Csoma Sándor kelet felé tekintő szobra — mint az emberfeletti akaraterő, küzdelem s helytállás jelképe — magyar fajunk és székely fajtánk legnemesebb tulajdonságait példázza s megerősi fajunk fennmaradásának törhetetlen hitében. * Késő utódaink ! Ti, kik — hitünk szerint — egy bologabb kor gyermekei lesztek, — olvasván akkor már létünk korunk üzenetét — ápoljátok őseitek nyomát kutató nagy elődötök emlékét s becsüljétek meg Körösi Csoma Sándor példáját ! * * * Reméljük, hogy Dabóczi Mihály pompás alkotása évszázadokig fog állani a vártemplom bástyájának tövében és csak akkor fogják onnan eltávolítani és az emlékeztetőt megtalálni, ha az idő már annyira megőrli a követ, hogy újabb Körösi Csoma szobrot kell majd a helyébe állítani. MIÉRT kéri az utazóközönséget, hogy jóelőre gondoskodjék helyfoglalásról a Marosvásárhely— Kolozsvár légi járata. Helyes jegyzés: UGRON GÁBOR TÉR 4.