Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)

1922-01-15 / 4. szám

Ára ISO XIX. évfolyam, Targul-Sacuilor (Kézdivásárhely), 1922. Január 15. Vasárnap. 4. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 40 L — b. V­gyed évre 20 L b. Egy hóra . . 7 L b. Nyilttér sora 6 L — b. Ph­d. petitsora 3 L — b.­ÉKELYÚJSÁG Kézdivásárhely ás Vidáks Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja. Megjelenni hetinként kétszer cs­törtökön és v­a­t érnap reggel. S­­E­RKESZTŐSEG: DR. I. DIÉNES ÖDÖN szie­­rkesztő irodájában Béthori-i­t 14. szám. Telefon-szára. Kintijai Felelős szerkesztő: Dr. |, OlÓnES Kiadóhivatal és papirkereskedés telefon-szán; ft pioesti magyarság karácsonya. Páll Dénes sepsiszentgyörgyi lelkész prédikációja a pioesti imaházban. — A hivők áldozatkészsége. — Állandó papot a pioesti magyaroknak! A több’tízezer regálbeli magyarság közül­­ Románia egyik legszebb városa, Ploest is szép számmal van képviselve magyar testvéreink által. Több száz székely-magyar család él itt már évtizedek óta, nem feledve el a román tenger közepette drága magyar nyelvüket, szo­kásaikat és nem aludt ki a megpróbáltatások között se a minden népben becsülésre méltó fajszeretetük. Államtisztelők voltak mindig, de magyarok maradtak. Jól esik tehát nekünk, ha róluk is hallunk olykor-olykor. Figyelemmel kísérjük társadalmi életüket, kulturfejlődésüket és minden örvende­tes mozzanat a mi örömünk is, a testvéri érzés közös öröme. Jártunk a pioesti magyarok között, ellá­togattunk református imaházukba is, ahol magyar nyelven hallottuk felcsendülni a kálvinista ősi zsoltárokat. Akkor tavasz volt. A feltámadás ünnepét ülték magyar testvéreink. És az orgonavirágos templom udvarán összegyülekezve a magyarok, zamatos magyar nyelven köszön­tötték egymást. Tömzsi székely ember köszönt minket is. Bemutatkozik nekünk: — Jó napot adjon az Isten! Sinka Mózes a becsületes nevem! Sepsiszentkirályi születésű székely atyafi. Eredeti székely típus, megőrizve fajának min­den vonását a Kárpátokon túl is. És ilyen ér­zésű székely-magyarokból áll a pioesti ref. egy­házközség. Ezeknek karácsonyáról számol be az alábbi rövid tudósításunk. * * * Amint lapunknak írják, a pioesti magyar­ság az ó-naptár szerinti karácsony ünnepét vallása hagyományai keretében ülte meg. A református magyarok a ref. imaházban gyűltek össze, melyet mindkét napon zsúfolásig meg­töltött a hivők serege. A szokásos alkalmi zsoltár eléneklése után Páll Dénes sepsiszentgyörgyi ref. pap lé­pett a szószékre és a tőle ismert, magas szár­­nyalásu beszédjével könnyeket csalt a pioesti magyarok szemébe. Majd úrvacsorát osztott a pap, mely egyik megkapó aktusa volt a pioesti magyarság karácsonyának. Ékesen jellemzi az ottani hivők áldozatkészségét kicsinyke egyhá­zukért, hogy a kitett perselybe 745 leu és egy ezüst 2 koronás gyűlt össze, mely összegből a pap útiköltségét és megérdemelt tiszteletdíját fedezték. Üdvös volna, ha a pioesti ref. parochia állandó papot kapna, mint az meg is volt a világháború második évéig. A szünetelő magyar egyletet is vissza kellene állítani. Katholikus magyarjaink a katholikus tem­plomba látogattak el karácsony napján, azonban ott nem hallanak a pap ajkáról magyar szót, mivel a regátbeli katholikusok lelki gondozását legtöbbnyire olasz papok látják el. Szívesen közöljük, ezen a helyen Kovács József ottani kalapgyáros sorait is,"ki a pioesti református egyházközség nevében ezúton is köszönetet mond Páll Dénes lelkésznek gyönyörű beszédéért és­­ azért a fáradtságáért, hogy el­ment oda lelki vigaszt nyújtani s Kiss­ Albert esperesnek, ki őt oda kiküldte. A szimfonikus zenekar hangversenye és álarcos bálja. Támogassuk a zenekart vállalkozásában. A szimfonikus­ zenekar folyó hó­ 28-ára hangversenyre­ és húshagyó keddre álarcos bálra kért engedélyt az illetékes­ pénzügyi hatóságtól. Úgy a hangverseny, mint a bál jövedelme a hangszerek beszerzési költségeinek a fedezésére­ fog fordíttatni. A hangverseny műsora előreláthatólag a következő lenne: 1. Induló. 2. Nyitány. 8. Zongora, celló és hegedű trió. 4. Hegedű-szóló vonós zenekar kísérettel. Szünet. 5. Tárogató-szóló vonós kí­sérettel. 6. Egyveleg a „Bőregér“ operettből. 7. Cella-szóló zongorakisérettel. 6. Induló. Az 1., 2., 6. és 8. számokat a teljes szimfonikus zenekar adja elő. Az álarcos bálon a zenekar egy nyitán­­nyal és a maszkok bevonulása alkalmával egy indulóval fog szerepelni. Az önk. tűzoltó egylet szimfonikus zene­kara a belépő-díjakat a következőkben állapí­totta meg: A hangversenyen páholy­jegy 40 leu, I. hely 10 leu, II. hely 5 leu, álló és karzati­jegy 2 leu. Az árak azért oly alacsonyak, hogy a hangversenyen mindenki résztvehessen. Az álarcos bálra egy páholy ára 60 leu, család­jegy, legfeljebb 5 személyre 60 leu, személy­jegy 15 leu, karzati és diákjegy 5 leu. Az ál­arcos bál védnökeinek felkérése a napokban fog megtörténni. Mindkét alkalomra a páholy­­jegyekre elsőbbségi joggal bírnak azok, akik a zenekar részére kamatmentes kölcsönt adtak. Előjegyzések Vertán István kereskedő urnái 1. hó 20 ig, illetve február 20-ig eszközölhetők. A legszebb és legcsúnyább maszk jutalomban fog részesülni. Hisszük, hogy a zenekar e vállalkozása úgy erkölcsileg, mint anyagilag meg fogja hozni a remélt eredményt. Előre is felhívjuk ez es­télyekre a város és vidék közönségének fi­gyelmét. * * '­ /'■ * A zenekar városunkban kulturmissziót tel­jesít. A tagok teljesen önzetlenül működnek és az anyagiakra csupán a zeneeszközök árának kifizetése és a karmester megélhetésének biz­tosítása érdekében van szükség. Hihetőleg a jövő nyáron minden két hétben legalább egy vasárnap sétatéri zenét tud a zenekar szolgál­tatni s ezzel is a közönség nemes szórakozását fogja szolgálni. Az alig­­ V0 éve fennálló zenekar már 3 nyitányt, 2 keringő és 1 operett egy­­veleget, 4 kisebb előadási darabot, 6 indulót, valamint 3 vonós zenekari darabot tanult be. A próbák pontosan folynak, úgy, hogy tavaszra még legalább 8—10 darabbal elkészülnek. Je­lenleg a fa és réz fúvó hangszereken játszó tagok nég­gyel többen vannak s hihetőleg 26 tagra fel fog szaporodni az eddig 19. tagú ze­nekar. Mivel a közönség pártfogása nélkül a zenekar és a zenei élet fejlődése nem várható, erre ez után ismételten felkérjük a város és vidék közönségét. ■^EHEA1 Magduci dalol. (A keresztlányomnak.) Még négy tavaszt se láttál kis madárkám A földön, e nagy bánat kert felett; 0, hol tanultál annyi busán zengő,­­ Annyi bűbájos, magyar éneket? Nem vagy nagyobb a fűzi csalogánynál, A nótád mégis csattogóbb zene, Mintha valami hajnal-álmos reggel Száz csalogánykar dalba kezdene. Dalolj csak nékünk pici csalogányom, A magyar dalnak úgyis alkonyul. Miránk meg hajh­ a nótafelejtésnek Fagyasztó, hűvös árnyéka borul. Mint Vörösmarty vénülő cigánya Felejtünk egy.egy régesrégi dalt. Ó magyar szivek hulló nótafája, Lesz e tavasz rád, lombod még kihajt? .. . Magduci dalol . .. Lágy cérna­ hangja Átszövi lelkem, mint borút a nap. S én ölbe kag­va, csicsergő két ajkán Megcsókolom az édes, piciny madarat. Ujtaky János. Pusztába-kiáltás. Ha nagy dobot döngetne a karom, Bámulna rám is a világ, S mint bohócnak harsogó kacajjal köszönné a komédiát. Ha pénzt dobálnék aprót és nagyot, Imádna ur és csőcselék. Himnuszok, mik rólam zengenének, Elbűvölnék a földtekét. Nem mondanák, hogy: .elég volt, elég, Csukja be már a szinteret.* Akrobatákra hölgyek és urak Virágot s mást is hintenek. De hogy dobolni vadul nem tudok, A lelkem kidalolhatom. És senki se hallgat, meg nem érzi Az én hárfázó dallamom. Pedig én már csak hárfázni fogok, Egyetlen kincsem: a dalom. Szülessék könnyes csek­éjén E« haljon el az ajkamon . .. Ujlaky János.

Next