Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)
1922-05-14 / 38. szám
XIX. évfo^üi, ELŐFIZETÉSI ÁRAK Fél évre . .40 L -b Ügyed évre 20 L -b. Egv hóia . . 7 L -b. Nyilttér sora 6 L -b. Fire. petitsora 3 L -b. Ára 1 lev. Targul-Ssciiilor (Kézdivásárhely), 1922. Május 14. Vasárnap, 38. szám. SZÉKELY ÚJSÁG Kázditthely és Vidéke Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja. Megjelenik hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap reggel. SZERKESZTŐ 3EG: DR. I. DIÉNES ÖDÖN főszerkesztő irodájában Báthori út 14. szám. Telefonszám. Kiadai Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Rászványtársaság Felelős szerkesztő: Or !• ölÖiBS ÖdÖfi. Kiadóhivatalos papírkereskedés telefonszáit Memorandum a 100%-ua pótadó és a buzavásár tárgyában. Mint a Székely Újság megírta, a város kereskedői és iparosai memorandumba foglalták sérelmeiket a 100 % rendkívüli pótadó és a buzavásár tárgyában és e sérelmeiket egy bizottság által eljuttatják az illetékes fórumokhoz. A memorandumot olvasóink tájékoztatására szóról-szóra itt közöljük: Miniszter Úr! Kézdivásárhely r. t. város alulírott kereskedő és iparos, de más adófizető polgárait jogsérelem érte. Legjobb tudomásunk és törvény ismeretünk szerint minden törvényes forma betartása nélkül 100% os rendkívüli pótadóval rovattunk meg. E 100%-os adó kivetése azonban nemcsak alakilag érvénytelen, de jogi alap sincs ez adó kivetésére. Morvay Endre, városunk polgármestere I. évi április 30-án általa összehívott népgyűlés n közölte velünk, hogy Háromszék vármegye legtastet kM&gaagitfáfe filă» jdtot olyan, szóbeli utasítást kapott a megye alispánjától és pénzügyigazgatójától, hogy az 1918. év óta a városi adóhivatal által beszedett állami adókból még be nem szállított 317.000 lent a város adófizetőire kivetendő rendkívüli 100%-os községi pótadó kivetése utján hajtsa be. Azt is közölte, hogy az állami adóból 317.000 leunak beszállítása azért nem történt meg, mert a város által beszedett állami adók 1918—1919. években és 1920. év első felében nagyrészben a város közigazgatási költségeire fordittattak, az állami hozzájárulások fejében, melyekkel a városi rendőrségi köztisztviselők és egyéb alkalmazottak háborús segélyezése (beszerzési előny, drágasági segély, fizetés-kiegészítés, családi pótlék stb.) címen a város a háború okozta rendkívüli viszonyok között az államtól megtérítést kapott volna. De mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy e elmeken utólag bármit is megtéríthessen, a város közönségének kell kifizetnie még egyszer az állami adókból elköltött összeget, minthogy a város közigazgatási költségeit az adózók kell, hogy viseljék. Miniszter Úr! Mi az állami adókat egyszer már megfizettük. Kétszer nem fizethetünk. Ma pedig azon a címen sem, hogy az államnak nincs módjában utólag megfizetni azokat az állami hozzájárulásokat, melyeket a város a vonatkozó törvények és rendeletek szerint igényelt s melyek kiutalását legjobb tudomásunk szerint igen sokszor kérte már. Románia törvényei közé is beiktatott s a magyar törvénytárban 1913. évi XLIII. t.-cikk gyanánt ismert nemzetközi egyezmény és annak mellékletét képező „Szabályzat a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szóló rendelkezések, amelynek III. rész 42. és 48. cikkére hivatkozva az a véleményünk, hogy egyedül az teendő vizsgálat tárgyává, hogy a város az állami adókat abban a mértékben költötte e el az állami hozzájárulások fejében őt megillető közigazgatási államsegély terhére, melyek igénylésére joga volt az előző törvényes magyar kormány által kiadott és a román államhatalom által is elvben elismert s részben gyakorlatba is vett, sőt újabb rendeletekkel fejlesztett rendelkezések szerint is ? Hisz a román államhatalom is utalt a város részére állami hozzájárulások címén segélyösszegeket. Csak nem annyit, amennyire szüksége volt. És nem az 1918. november 18. óta eltelt 3 Va évnek minden idejére. Az 1918. julius 1 től 1920. junius haváig pedig úgyszólván semmit sem kapott a város. Mert árait kapott, az elenyészően csekély ahoz az összeghez képest, mit kapnia kellett volna. Pedig csak 1918. július 1-től 1919. február 1-ig e címeken 100.000 lent meghaladó követelése áll fenn a városnak. Ezek a körülmények a 100% os adó kivetésének jogi alapját dönik meg. Az 1889. XXII. t. c. nem ismeri, de más törvény sincsen, mely rendelné, hogy községi (vagy akármilyen) adót szóbeli rendeletre lehessen kivetni. Az adók kivetését a közigazgatási bizottság, mint közigazgatási szerv csak akkor rendelheti el, ha az adó kivetését az arra hívatott fcöCségre szervezemi akarja teljesíteni." Nem akarjuk elhinni, hogy az alispán úr és a pénzügyigazgató úr szóbelileg úgy „rendelkeztek“ voltra. Legfennebb tanácsolták a kérdés valamelyes megoldását. Morvay polgármester erre, úgy tudjuk, a tanácsülés összehívása nélkül, mely törvényesen pótolja a képviseletet, — egymaga intézkedett. Ez a ténye önkényes. Tehát törvénytelen Ezt nem hozhatja helyre azzal sem, hogy népgyűlésen jelentette be a 100 °- os adó kivetését utólag. Tehát az intézkedés semmis. De bármikép is ijhjon a dolog, mi annyira túl vagyunk terhelve adókkal, hogy újabb 100%-os pótadót elviselni képtelenek vagyunk. A város pótadó alapja 300000 leu körüli összeg. 1922. évre a rendes költségvetés szerint 200%-on felül pótadót fizetünk minden címen. Ha ehez még 100%-os pótidőt kell viselnünk, így a város adója 1,200 000 lej lesz. Ezt 5—600 adófizetőnek kell kiizzadnia egy alig 6000 lakójú kis városban. Pedig mi a háborúból is a legkeservesebb károkkal úgyszólván puszta életünkkel, teljesen vagyontalanul kerültünk ki az 1916. évi menekülés miatt. Munkaszeretetünk és Istenbe vetett hitünk maradt meg. Törvénytisztelet nélkül nincs rend és minden munka hiábavaló. Ezért mindig tiszteltük a törvényt. Miniszter Úr! Ne engedje, hogy bárki is megingassa törvénybe vetett hitünket. Bölcs intézkedésével hárítsa el elviselhetetlen és jogtalan megterhelésünket. Mély tisztelettel kérjük, hogy e 100 %os pótadó tekintetében, méltóztassék Háromszék vármegye Subprefectje, esetleg Miniszteri kiküldött útján ez ügyre vonatkozólag jogi és ténybeli álláspontunk helyességét megvizsgálni a helyszínen, Kézdivásárhely város tanácsának az ott vezetett számadások, közigazgatási határozatok, képviselőtestületi,anácsülési jegyzőkönyvek és az oda beérkezett felsőbb rendeletek, nemkülönben a vonatkozó törvények alapján s annak eredményeképen, méltóztassék a kivetést megsemmisíteni. Feltéve, de el sem képzelve, hogy a város közigazgatási költségeire fordított állami adók az állami hozzájárulások összege terhére bármi okból beszámíthatók nem volnának , méltóztassék az elköltött állami adók törlését rendelni el, mert legnagyobb törvénytiszteletünk dacára is úgy hisszük, hogy a szóban forgó 300.000 lejnyi összeg elköltésének kényszerű szüksége a háború és az ezt követő átmeneti zavaros idők miatt merült fel, aminek mi a város adófizető polgárai okai nem vagyunk és amúgy is súlyos közterheink elviselése vagyoni romlásunkat okozná. Ha pedig bárki a kiutalásoknál jogtalanságot követett el, úgy kérjük azt felelőssé tenni anyagilag is az elköltött állami adókért. Egy másik ügyben is felemeljük kérő szavunkat Miniszter Úrhoz. 1920. év augusztus 2-án Háromszék vármegye az összes városi és községi közélelmezési bizottsághoz s így városunk tanácsához is Háromszék vármegye akkori prefectjének dr. Vasilie Popnak felügyelete mellett működő vármegyei közélelmezési bizottságától 254—920. szám alatt, hivatalos ajánló irat érkezett, hogy a város lakosságának élelmezésére szükséges gabona beszerzésére ajánlja a „Unirea Centrala Cooperaților si opstilor sotieti agricolu Bucuresti Str. dr. Felic No. 28.“ szám alatt székelő céget. A város 3592 — 1920. szám alatt 203. javi pontba foglalt határozatával szerződést kötött nevezett céggel, mely határozatot 1920. augusztus 22-iki kelettel fokozatos jóváhagyás céljából felterjesztette Háromszék vármegye akkori Subprefectjéhez azzal, hogy „amennyiben további jóváhagyás nem volna szükséges“ a vármegye prefectusának pártolólag terjessze fel s ennek megtörténte után az ügylet lebonyolílása érdekében a jóváhagyott határozatot adja le. • A határozat és szerződés szerint 50 vagon búza és 50 vagon kukorica vételárának fele része a fent nevezett eladó szövetkezet pénztárába azon indokból volt befizetendő, hogy az eladó szövetkezet a szükséges gabonamennyiséget abból beszerezhesse, mint az akkori rendeletek szerint erre különös állami engedélyt nyert és államilag támogatott intézmény. A város e kötelezettségét csak kölcsön vett pénzből teljesíthetvén, a jóváhagyásra felterjesztett határozat erre is felhatalmazást adott és ezzel együtt nyert jóváhagyást. A városi tanács a kölcsönt felvette és abból 525 000 lent nevezett szövetkezet pénztárába annak két drk. elismervénye szerint 1920 évi szeptember hó 9 én megbízottja utján befizette. Minden hosszadalmasság nélkül elbeszélve az ez ügyben történteket, a szövetkezet sem gabonát nem szállított, sem a pénzt vissza nem fizette. E miatt a város szabályszerűen hozott és jóváhagyott határozatal Sturdza Constantin bukaresti ügyvéd urat — aki akkor a nagyajtai kerület deputálja volt — felhatalmazta, hogy a szövetkezet ellen bűnvádi és polgári pert indítson. Nevezett erre vállalkozott is és a városhoz intézett 2 levélben minden szépet és jót ígért. Az idő azonban eredménytelenül telvné, »