Székelyföld, 1938 (8. évfolyam, 1-13. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2. oldal. Mill ha Ml aposrt alaptól. A lefőbb választási bizottság most tette közzé a képviselőválasztások hivatalos mérlegét, amelynek értelmében most már kétségtelenül kimondja, hogy egyes pártok hány képviselői mandátumhoz jutottak. A Magyar Párt, mint ötödik párt 19 képviselői helyet kapott. Megyénkből báró Szentkereszthy Béla és dr. Molnár Dénes, tehát most már hivatalosan megválasztott képviselők. Az elosztás szerint Háromszék, Csik és Udvarhely megyék két-két képviselői helyet nyertek A többi mandátumok Erdély és a Bánát magyarlakta vidékei között oszlanak meg. 50 éves papi jubileum Torján. Lőrincz Sándor esperes aranymiséje. Torján évek óta csendes visszavonultságban él Lőrincz Sándor esperes, aki legutóbb Futásfalva rom. kát. hivelnek volt áldozatosszivü, munkás lelkiatyja s aki a nyugdíj határ elérése után, szülőfalujába költözött, ahol most, december 2- án ünnepelte áldozópappá szentelésének ötvenéves jubileumát. Lőrinc Sándor esperes-plébános csendes visszavonultságban akarta ezt a ritka ünnepséget is megtartani, de paptársai és áldásos papi munkásságát méltányoló hívei méltó ünnepséget rendeztek a jubiláns tiszteletére s valósággal ünnepnappá varázsolták december 28 ikát, melyre a kerületi papság majdnem teljes létszámban, a hívek és a környék katólikus társadalmának tagjai is nagy számban megjelentek. A templomtéren gyülekezett papság és hivek zászlók alatt, dr. Jónáky Ferenc kanonok, pápai kamarás, dr. Péterffy Lőrinc kér. főesperes és Bögözy József kér. tanfelügyelő vezetése mellett vonultak a jubiláns házához, hogy őt az aranymisére kísérjék. Megható volt, ahogy Lőrinc Sándor a küldöttséget fogadta, átvette a kegyelmes Főpásztor üdvözlő levelét, majd a küdöttség minden tápját örökzölddel átfont búzakalászajándékozta meg. A zsúfolásig megtelt templomban 14 pap segédlete mellett mutatta be Lőrinc Sándor az aranymisét, melyen Barthos Mihály esperes tartott magasszárnyalású szentbeszédet. Az egyházi ünnepség után a papság és a hivek köszöntötték az aranymisés ősz papot majd kellemes hangulatu társasebéden vettek részt. Lőrinc Sándor, akit az isteni kegyelem csodálatos testi és szellemi frisseségben tartott meg egész aranymisés koráig s aki az erdélyi róm. kát. papság egyik legmarkánsabb személyisége ma is, meghatódottan adott hálát az Istennek s könnyen köszönte az emberek részéről magnyilvánuló igaz szeretetet. Élete bizonyságtétel amellett, hogy, aki szeretettel dolgozik, aki jól dolgozik az Ur szőllőjében, azt nemcsak az emberek, hanem Isten szeretete is boldogíja. A nevelés művészetéről. " A róm. kat. tanítói gyűlésen felolvasa GÁSPÁR BÉLA pojani plébános. „A művészetek művészete az embernek nevelése“ mondotta Nagy Szent Gergely pápa. Valóban, művészet az, h a teremtő Isten képmására alkotott emberhez legméltóbb művészeti Szépművészet, de nehéz művészet. Egedelmes holt anyagon dolgozik a festő ecsetjével, a szobrász vésőjével, az építész kalapácsával, de a nevelő művész leggyakrabban ellenállást kifejt, ellenséges indulatú tényt akar formálni, munkáját megnehezítő, gyakran meg is rontó sok mindenféle körülmény között. A nevelés művészet és nem mesterség. .A művésznek születnie kell“, tartja a közmondás; azért kell abban, aki családot alapít és abban aki gyermekeket tanít, kiváltságos, szent hivatásérzetnek kell lennie. E hivatásérzet nélkül „nevelés“ ről—a szó igaz értelmében — nem is beszélhetük, csak „elnevezés*-ről, „rontásáról. Már sokan egyre világosabban kezdik érteni, hogy a mai élet számtalan nyomorúságának forrása abban kereshető, hogy az értelmiségi pályákon dolgozók oly nagy része szakmájukban nem hivatást, hanem, csak életpályát, vagy állást lát. És ez az anyagias életszemlélet természetes következménye. Az anyagias életszemléletből ered ugyanis az a felfogás, hogy a munka pusztán csak kenyérkereseti, vagy karrierszerzési eszköz — semmi egyéb. Ez a materialista munkaszemlélet, a munkát gépiessé és önzővé alacsonyba, a kiválást pedig pályává torzítja. Pályává, amelynek mindennapi gyakorlásiban aztán többnyire hiába keresnénk magasabbrendű hivatásetikai szempontokat és motívumokat. A munkával kapcsolatos hivatásérzet csökkenésével, vagy kiveszésével ugyanis egyenes arányban csökken vagy kivesz a hivatásetika is. Hogy pedig ennek milyen káros következményei vannak úgy az egyénre, mint a társadalomra, azt talán már mindnyájan tapasztaltuk az életben. Hiszen valószínűleg mindnyájan találkoztunk már tanítókkal, akikből kiérződött az, hogy hiányzik belőlük a tanítványaik iránti felelősség, teljes érdeklődés. A tanítást nyűgnek, az osztályban eltöltött órákat szükséges rossznak tekintik csupán. Esze ágába sem jut, tanítványaival iskolán kívül is foglalkozni. Közömbös, rideg, gyakran igazságtalan velünk szemben. Szeretetlenségével csírájukban elfojtja, elsorvasztja a fiatal lelkek nem egy értékét, sőt magatartásával kifejezetten rossz példát nyújt nekik. Félre tehát a didaktikai materializmussal és a súlypontot nem a tananyag gépies elvégzésére, hanem a gyermek lelki és testi erőinek, tehetségeinek a kifejlesztésére kell helyezni. Rossz tanító az, aki egyebet sem tesz, csak a tanterv megszabta ismereteket és készségeket gyömöszöli be és palántálja át a gyermek agyába, emlékezetébe. Ezzel ellentétben a tanítóművészt az jellemzi, hogy minden képességét és gondját a gyermek egyéni lelkületének a legfinomabb elágazásaiig való megismerésére fordítja, ha szere- -00-- ----- V*«I* qua IC kint, csodákkal teljes gyermeki világba. A gyermeklelkeket kell formálni, mint a fazakas formálja a fazakat. S a gyermeklélek a legfinomabb, legérzékenyebb, a behatásokra legfogékonyabb minden más lelkek között a világon. Már a régiek azt mondták a gyermekről: „Rés sancta puer“ — a gyermek: szentdolog. — Krisztus, mikor az apostolok lelkét formálta, mintául egy gyermeket állított közéjük és azt mondotta:Bizony, bizony mondom nektek .Ha nem lesztek olyanok, mint e kisded, nem mentek be a menynyék országába.* Egész egy világ a lélek, ameye önmagunkban hordunk, de amelyről némelyek sohasem vesznek tudomást, miután annyira el vannak foglalva a multékony földi léttel, a siány testi kívánságokkal, a külvilág sátáni csábitásaival, az emberek hiú tetszésnyilatkozataival. Azonban tekintsünk saját lelkünkbe és pedig öntudatunk belsejének ablakán át, látni fogjuk mennyi kincs rejlik benne. *mon Mily„békí megálom, örökké virágos mező, mennyi fény gyönyörködtet mindenfelé. Mily messze maradnak el a világ zaja, láza, örjöngés A zemeink elé táruló kerteken , bezérör örökkévalóságáról, halhatatlanságáról beszél, örvendetes jelenség, hogy igen sok jel arra mutat, hogy az ember belső világa felé terelődik a figyelem. Kezdi belátni a világ, hogy halm T alan P0k01 ,ehet az élet kül való ’ SÖlél és CSS2 hang nél- SZÉKELYFÖLD 1938. Január 1. Lapzártakor jelentik: Új időközi bizottság a város élén. Amint már lapunk más helyén megemlítettük a helybeli primaria felváltása is időszerűvévált. Közvetlen lapzártakor kapjuk az alábbi jelentést: A kormányváltozással kapcsolatban a város vezetőségében változás állott be. December 31-én déli 12 órakor adta át helyét az eddigi időközi bizottság az új bizottságnak, amely Dima János tanfelügyelő elnöklete alatt, Olteanu Jones, dr. Hegyessy Viktor, Bodor Kálmán és Nyáguly Mihály bizottsági tagokból áll. Köszönet. Köszönetet kell mondjak a mi drága, kitartó, küzdeni akaró és tudó székely népünknek, amelynek választottjai, a jók jobbjai a pár nappal ezelőtt lezajlott választások alatt ismét levizsgáztak a lelkesedésből és az akarni tudásból. Köszönetet mondott azoknak a hős férfiaknak, akik a zord téli időben úttalan utakon vastag hóban húsz harminc kilométeres távolságokat gyalogoltak, földön, szalmán aludtak, hogy az éber hatósági közegek figyelmét elkerüljék és jogaikat fajuk érdekében gyakoroják. Köszönetet mondok azoknak a türelmes testvéreimnek is, akik a fáradrágós utak után türelemmel várták szabadulásukat zárkáikból. És köszönetet mondok annak az ifjú nemzedéknek is, amely az öregek dazában igaz lelkesedéssel és kitartással vett részt. Az utánpótlás aggodalma napról-napra szűnik. A Kabayak, Horváthok, Antalok, Benedekek és még nagyon sokan mások figyelmeztetnek, hogy viharedzett öregeknek vannak már viharálló utódaik. Ezek a szenvedő öregek és ez a viharálló fiatalság meggyőznek arról hogy Isten még nem ítélte halálra a székelyt csak próbálgatja, hogy érdemes-e foglalkozni vele. Hát érdemes ! Sepsiszentgyörgy, 1937 dec. 29 Dr. Fábián Llászló.