Székelyföld, 2004 (8. évfolyam, 1-12. szám)

2004-02-01 / 2. szám

Szemle az idilli derű szőtte át, mint az egyszerre légies és földies szerelmi költeményeket. Az angyalok a költő személyes ismerősei, ájtatossága­­iknak rokokó bája van, régi költői hagyományt idéznek, Csokonai Vitéz Mihály Cupidóit és tündéreit. Gyengédek és őszinték ezek a költemé­nyek, a keresztény költő igazi hangja mégsem bennük szólalt meg, inkább azokban a versekben, amelyek a megváltást keresték, a megvál­tás művében kívántak személyes részt vállalni. Dsida Jenő az „Imitatio Christi” mélyről fakadó élményét szólaltatta meg, s a túlvilág fényében tündöklő szentek és angyalok mellett fel tudta idézni a krisztusi áldozat mélységét is, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megvál­táshoz vezet. A megváltás és az áldozat drámájának költői átéléséről számos vers tanúskodik, így a Krisztus, a Húsvéti ének az üres sziklasír mellett vagy az Út a Kálváriára című költemények. Ezekben a kereszténység ősi, ugyanakkor korunkbeli felismerései, a szolgálat és az önfeláldozás „teológiájának” gondolatai jelennek meg. Olyan gondolatok, amelyek a mi korunk keresztény irodalmából ismerősek, hadd utaljak csupán Pilinszky Jánosra, akinek egy 1963. november 25-i keltezésű jegyze­tében szinte ugyanazzal a gondolkodással találkozunk, mint Dsida Krisztus­ verseiben: „Megrendítő Isten arcán a változás, amikor lehajol értünk. Fenséges tartózkodása fölfoghatatlan drámába csap át, melynek kohójában a legsúlyosabb kérdések izzanak - a bűn, a szabad akarat, Isten mindenhatóságának, Jézus megtestesülésének és áldozatának titkai. E naptól fogva: Atyánk, áldozati bárány a neve. Egy közülünk. Sőt: aki a legelesettebbet befogadja házába. Őt fogadja be, így siet segítségére képzeletünknek, hogy kire gondoljunk, ami­kor rágondolunk? Az éhezőre, a szomjazóra, a mezítelenre.” Dsida Jenő költészetében ugyancsak az áldozatnak és a megváltásnak ez a „fölfoghatatlan drámája” nyilatkozik meg, ő maga is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Különösen Nagycsütörtök című verse mutatja ezt, az a költemény, amelyben saját sorsát - a kisebbségi magyar költő sorsát - az áldozatvállalás keresztény erkölcse szerint értelmezi. Költészetében több alkalommal is visszatér a nagycsütörtöki virrasztás motívuma. A krisztusi szenvedéstörténetnek ez a mozzanata azonban korábban nem kapott személyes értelmezést, mondhatnám így is: igazi lírai erőt. A Nagy­csütörtökön című vers­­ a szóban forgó

Next