Székelyföld, 2005 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
Literata Hungarica A tollából élő magyar költő nagy dilemmája ez: nemesi közönségének kiszolgálása, egyszersmind elmaradottságának bírálata is egy felvilágosult, európai szellemiség nevében. Egy ponton azonban Csokonai azonosulni tudott publikumával. A XVIII-XIX. század fordulóján az 1790-es évek elejének nemesi ellenállása már csak a külsőségekben nyilvánult meg. A magyar nyelv és a szellemi értékek nemzeti pártolása szalmaláng-lelkesedésnek bizonyult. „Alig serkentünk fel ama lomha álomból, melyben évszázadokig aludtunk, s újra szunnyadozunk. Odavan minden igyekezetünk, serénységünk ismét megszakadt. Ime, alig jön ki esztendőnként egy-két valamit érő könyv, a tipográfiák megint imádságos könyvekre s kalendáriumokra szorultak, theátrumunk a maga bölcsőjében meghalt, az olvasás a közönségben megcsökkent, legjobb literátorunk vagy meghaltak, vagy szerencsétlenségbe estek, a többiek elhallgattak, nincs, aki őket serkentgetné” - így jellemezte Csokonai 1798 januárjában, tehát még a somogyi tartózkodás tapasztalatszerzése előtt kulturális életünket gr. Széchényi Ferencnek, akit akkor egy folyóirat tervéhez szeretett volna megnyerni, eredménytelenül. Érthető tehát, hogy Csokonai őszinte odaadással szólt a megmaradt nemzeti jegyekről: Nemes magyar táncom! ki ősi nyelvünkkel S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel... A sokat és sokszor méltatott táncleírást, a költői elragadtatást két jegyzet is segít objektiválni: egy intő magyarázat a nemzeti értékek jobb megbecsülése érdekében és egy tárgyszerű utalás arra, hogy 1798. július 4-én este, beiktatása alkalmából Széchényi Ferenc „a palatínus nótájára” eljárt lassú magyarral nyitotta meg a bált. Nemcsak Tempefőinek, hanem valódi zseninek kellett lennie Csokonai Vitéz Mihálynak ahhoz, hogy Csikorgó helyzetében, a körülmények ilyen szorításában remekművet alkosson. A DOROTTYA SZÖVEGTÖRTÉNETE A KÖZVETLEN UTÓÉLETBEN A kezdetben Fársány néven emlegetett komikus eposz kézirata Sárközy Istvánnál, Nagybajomban maradt azután is, hogy Csokonai 1800-ban elhagyta Somogyot, s bekerült a derecskei báli napló és a többi hasonló magánfeljegyzés mellé, a „Bajomi Helikon” írott emlékei közé. És kis híján megsemmisült, amikor 1800-ban a fellázadt vármegyei inszurgensek feldúlták a Sárközy-kúriát is. A jóbarát csak 1801