Szemészet, 1885 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1885-02-08 / 1. szám

Tehát a 60 és 70 közti években halmozódik a legtöbb eset mint ezt idősb Desmarres, Fr. Jaeger és Ruete is tapasztalta. Has­­ner és Stellwag helyes megjegyzése szerint a 70. éven felüli em­bereknek kevésbbé gyakori megbetegedése hályogban csak látszó­lagos, a­mennyiben aránylag kevesen érnek el oly magas életkort. Hasner s részben Arit is 50 és 60 közt talált legtöbb esetet. Galezowsky majdnem hajlandó Hasner adataiban kétkedni, a­mi helytelen volna, mert nem hibás feljegyzés, hanem inkább az élet­viszonyok, melyek más földrészekben mások szoktak lenni, okai a különböző fejlődési időpontoknak, így pl. állatokon tett kísér­letek bizonyítják, hogy nagymennyiségű sónak a testbe jövetele a lencsében zavarodást hoz létre *); tehát könnyen elképzelhető, hogy bizonyos tájak vizei a hályog képződésére nagyobb befolyású mi­nőségű és mennyiségű sókkal bírhatnak. Ha már bizonyos ország hona lehet a golyvának, miért ne lehetne bizonyos földrész a há­lyognak többé vagy kevésbbé gyakori széke és befolyással a hályog érési viszonyaira ? E helyen még egy netrológiai pontra utalok. A hályog át­öröklését már régi szerzőknél is találjuk említve s mégis mai na­pon is szükségesnek tartják még ezen pont felvilágosítására ada­tokkal szolgálni* 2­3 * 2). Az én adataimat illetőleg bevallom, hogy magam sem tartom lehetségesnek a hályog megérési idejének az egyén szerinti pontos meghatározását, a­mi talán valaha mégis lehetséges lesz, de mos­tanra legalább tájékoztató adatokat akarok nyerni tömeges szám­lálásokból, mi­által némileg könnyítve legyen a praktikus orvosnak helyzete, mikor betegje zaklatja, hogy neki hályogjának megérési idejét határozza meg. Wecker8­ erre nézve így nyilatkozik: A leg­tapasztaltabb klinikusok megközelítőleg sem képesek meghatározni a hályog fejlődésének gyorsaságát; soha se engedjük a betegek kéréseinek és tartózkodjunk nekik a kezdődő hályog megérésének időpontját határozottan megjelölni. Könnyen megeshetik, hogy ma­gunk ejtünk csorbát éleslátásunk reputatioján és a beteg előtti tekintélyünkön, hogyha kijelentjük, miszerint valamely kezdődő hályog mellett a látás meglehetős karban maradhat meg hónapok vagy évek során át, s azután kevés nap (vagy 24 óra) leforgásán belül a homály általánossá lesz. Legokosabb a valószínűség hatá­rán belül maradni s a betegnek egyenesen kijelenteni, hogy ez idő szerint még nincs birtokunkban biztos eszköz, melynek segít­ségével képesek volnánk bajának haladási gyorsaságáról némi ha­tározottsággal nyilatkozni. S valóban így gondolkozhattak eddig sok más szemkliniku­sok is, minthogy tankönyveikben bizonytalan határokat tűznek ki a hályog megérésének. így találni azt St-Yves, Heister, Plenck (hajdanra egyetemi tanár Nagy-Szombatban), Beer, Richter, Bene­dict, Himly, Ruete, Arit s Becker könyveikben. — Andreae, Wredmüller, Warthon-Jones, Sichel, Hasner, Meyer s Helsing a hályog megérését hónapok és évek közt ingadozónak mondják. Klein hetek, hónapok és évekről, Tetzer néhány nap és évekről szól. Maitre-Jean lehetetlennek tartja, hogy egy nap alatt képződjék hályog; míg Demours állítja, hogy látott hályogot egy éj alatt képződni s ezen állítást magáévá teszi Wredmüller és Jaeger is. Különben a mi a hályog gyors megérését illeti, Moorent­ észlelte egy hályognak 8 nap alatti képződését s ugyanott említ egy esetet, melyben a hályog fejlődése 74 évet vett igénybe. A következő szerzőknél különböző időtartamot találunk em­lítve a hályog érésére nézve, így Demours és Mackenzie-nél 1—2, Nettleshipnél 1—3, Desmarresnál 2, 3, 4, 8 év. Mackenzie tan­könyvének első kiadásában nyilvánított nézetét a 3-ik kiadásban módosította, mondván­), hogy a hályog lassú baj, mely hónapok vagy évekre szokott terjedni, s ugyanott szól továbbá arról is, hogy a mellső tok részletes elhomályosodása évek során át vagy élethossziglan állandóan maradhat meg ; ellenben a hátsó tokhályog ritkán állhat fel hosszú ideig anélkül, hogy a lencse el ne ho­­mályosodnék. Mackenzie ebben, úgy látszik, összetéveszti a hátsó, ritkán előforduló tokhályogot hátsó kéreghályoggal, a­mi könnyen megeshetik (J. Becker, Graefe-Saemischben V. 236.) Azonban a megkülönböztetés még­sem nagyon nehéz, mert a chorioidea és az üvegtest bajaiból, speciálisan pedig a retinitis pigmentosából eredő hátsó kéreghályognál hiányzik a tokhályogot jellemző csil­logó fehér kinézés és tükröző simaság, azonkívül éppen a kéreg­hályog gyors fejlődése zárja ki a lassan fejlődő tokhályogot, mely az arteria hyaloidea persistenssel áll aki összefüggésben. A mellső tokhályog, keletkezésére nézve, kétféle: vagy intrauterin cornea­­bajok s perforatió által van okozva, a­mikor lassan szokott fej­lődni, de aligha lassabban mint a hátsó tokhályog, vagy pedig a szemet érő sérülésből származik s ekkor rendesen igen gyorsan fejlődik s csak kivételesen marad állandó (stationär) mint milyent én is közöltem e szaklap idei 3. sz. 62. lapján. Az általános szokás szerint az öregkori hályognak négy fej­lődési osztályát különböztetjük meg: 1. cataracta incipiens, prog­rediens s. tumescens et nondum matura, 2. maturescens et matura, 3. hypermatura, 4. Morgagniana. A sérülési és veleszületett hályog nem esik számlálásaim keretébe. A hályog fejlődésének kezdetét felismerni igen nehéz. Becker (Zur Anatomie der gesunden u. kranken Linie. Wiesbaden, 1883. 175. 1.) említi, hogy az öregkori hályoggal járó vegyi változások, melyek az ép és öregedő lencse tülkösedésével össze nem tévesz­tendők, nem veszik kezdetüket egy időben a mag és kéreg ha­tárán képződő homályosodásokkal, hanem ezeket sok évvel előzik meg. Váljon egy 60 éves egyén hályogos lesz-e, az talán már negyvenes éveiben el van döntve. Ezzel párhuzamban kell állítani, mit Becker a kezdődő hályogról mond (Graefe-Saemisch V. 258. 1.) s pedig, hogy a kezdődő hályogot jellegző gerontoxon lentis felismerésekor (villaszerű vonalas homályok a lencseaequator táján, egyenlő távolban a lencse közepétől, gyűrű vagy koszorú alakban) nem kell a beteget 5, 6 vagy több évvel előbb, mint az operá­­cióra kerülhet, megnyugtalanítani és életöremeiben csorbítani. A klinikai értelemben vett kezdődő hályog felismerése a szemtükör feltalálása által igen könnyítve lett. Tágított pupilla mellett eresz­tünk be gyenge áteső fényt a szembe s azalatt az egész lencsében keresünk sötét foltok vagy csíkok után, melyek gyakran találtatnak a lencse alsó belső negyedében, néha pedig diffus is lehet ez az úgynevezett molecularis zavar. Az átmeneteket a kezdődő hályogtól az érettig, melyeket­­mint gyakorlatilag különös fontosággal nem bírókat az első fejlő­dési stádiumban soroltam fel, egymástól élesen elhatárolni nem le­het. A­mi az időbeli menetüket illeti, fontos tudni, hogy a hályog első időszakában mutatkozó vonalas csíkok vagyis sugarasan elren­dezett küllők finomsága és sárgaszürke színe a hosszú fejlődésű hályogot ismerteti meg, ellenben a széles csillogó küllők gyors fejlődésre hagynak következtetni. Utóbbi képződéssel lágy, előb­bivel kemény összeállás jár együtt. Az érettségi stádium az, midőn a beteg tárgyakat már nem Életkor Fabininél Galezowskinál 1__________ Hasnernál 1 Stellwagnál E. Ja­n férfi Ar 1­tn a 1 eger­es nő Életkor férfi 30* újabban lebenyes kivonás 0—10 14 126 28I 177 15-ig 36 19_ 11—20 16 139 42 108 15—25 21 31— 21—30 18 197 40 II9 l6 25—35 20 26— 31—40 18 243 568 13 ló(31—40)— — 33 41—50 5' 444 105 10 29 48(35—45 59 76— 51—60 102 967 133 37 81 90(41—50)— — 147 61—70 1721538 1 IQ 31 no 72 45—60 218154 474 70-en felül IO9— — 14— —61—70 181 13 562 71—80— 734 39— 66 35 71—80 40 23 270 81—90— 855 — I I381-906 I 25 91—100— 9 — — — b Centralblatt f. prakt. Augenheilkunde. 1883. 446. 1. 2) Klammroth, Ueber Erblichkeit der Cataract. Dissert. Ref. Nagel’s Jahresbericht. 1874. 470. 1. — Appenzeller, Ein Beitrag zur Lehre von der Erblichkeit des grauen Staars, Dissert. Nagel Mittheilungen II kt. 1884. 120.1. 3) Thérapeutique oculaire. Paris. 187g. 433. 1. ’) Fünf Lustren ophthalmologischer Wirksamkeit. 1882. 115. 1. 2) Prastical treatise of the diseases of the eye. London. 1840. 635. lapon : Cataract is a slow disease, occupying months or years in its pro­gress. És 645. lapon : Should the anterior hemisphere of the capsule be the seat of partial opacity, the disease may remain stationary for a number of years, or through the whole of life, without affecting the transparency of the lens ; but posterior capsular cataract rarely continues long without bringing on lenticular opacity.

Next