Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-02-24 / 1. szám

1889. 1. sz. SZEMESZET­ után ismét mutatta magát, midőn a szem rendes állású volt, jól mozgott és teljes functiójú volt. Az említett daganat helyén kis lineáris seb és kis borsónyi tömöttebb heg mutatkozott. Az eset leírásából könnyen kivehető, hogy itt csakis valamely tömlős daganatra lehetett gondolni, csak ennek termé­szete volt eldöntendő, mely egyszersmind beavatkozásunk milyen­ségére is befolyással bírt. Az orbita belső részénél levő cysta­­szerű daganatoknál, különösen ha az anamnestikus adatokra nem lehet támaszkodni, vagy abból egyáltalán semmi jellegzőt sem lehet kivenni a baj menetére vonatkozólag, igen óvatosak­nak kell lennünk cselekvésünk elhatározásában. Ezen helyen, hasonló kinézést mutatva jön elő ugyanis az encephalocele, mely mindig veleszületett rendellenességen alapul. Jóllehet ez rendesen igen pregnáns tünetekkel szokott járni, de megesik, hogy a jellegző tünetek hiányoznak is. Az encephalocele tulajdon­képen mint hernia fogható fel, melynek kapuja és tokja (dura mater) van, tartalma pedig néha csak cerebralis folyadék, máskor meg több-kevesebb, főképen agykéregrészlet, mely kis űrt is zárhat magába. A fejlődés első idejében a koponyával mindig közlekedésben van, míg néha a további fejlődésben teljesen elkülönödhetik, midőn valóságos extra cranialis hernia áll elő. Épen ezen esetek azok, melyekben az encephalocele jel­legző tünetei hiányozhatnak és így könnyen tévedésre vezet­hetnek. Nem szándékom itt az encephalocele fejlődésének mikéntjével, annak anatómiai és szövettani viszonyaival rész­letekben foglalkozni, hanem inkább annak tüneteit említem fel, a­mennyiben jelen esetünk kapcsán erre szükség van. Egy daganat van az orbita belső részén az orrgyöknek megfelelően, mely veleszületett, lassan nőtt, fájdalmakat nem okoz, fluctuál, kissé áttetsző, pulsál, exspiratiónál nő, nyomásra esetleg kiseb­bebbe, mire az agynyomásbeli tünetek keletkeznek. A szemet vagy csak ki és alá dislocálja, ha a kapu a kénycsont tájékán van, vagy protrudálja is, ha nagyobb és ha a kapu az orbita hátsóbb részében van. Ezen tünetek így csak akkor vannak, ha mint fentebb említettem, a sérvkapu nincs elzárva, míg teljesen hiányozhatnak, ha el van zárva. Felcserélhető tehát angiomával, mely veleszülötten és önállóan jön elő, és mely inkább teleangiektasias vagy encephaloceléhez van társulva, mikor inkább cavernosus. Felcserélhető még egyéb auctuáló daganatokkal, melyek között első­sorban a cystákat említhet­jük, sinus frontalis empyaemával, nagyon ectasiás könyzsákkal, stb. stb. Jelen esetben meg volt az állítólagos veleszü­letetség, mely csak az utóbbi időben nőtt rohamosan; fluctuált; az orrgyök­nek megfelelő helyen volt; de nem pulsált, nem nőtt exspira­tiónál és nem volt összenyomható. Sérülés, periostitis, csont­megbetegedés, orrbaj szintén nem ment előre. Ezeket össze­foglalva, lefűződési cystára, genygyülem, vérzéses tömlőkre nem volt okunk gyanakodni, angiomának semmi jellegző tünete sem volt, echinococcusnak sarkalatos tünetei, mely különben itt szintén előjön, a Pierry-féle hydatida zörej és ciliáris neurosi­­sok, hiányoztak, úgy hogy valószínűséggel a választás az itt ugyan ritkán előforduló veleszületett dermoid cysta és ence­­phalocelére esett. A már elmondott és később elmondandó dermoid cystára jellemző tünetek összegezése után a kettő kö­zül is a választás inkább az elsőre esett, de mégis hogy káros tévedést kikerüljünk, próbapunctjóra határoztuk el magunkat, mi okoskodásunknak helyességét igazolta. Kellett ezt tennünk, mert az encephalocele therapiájára vonatkozólag élénk emlé­künkben vannak a Graefe-Saemisch gyűjtő munkának ide vonatkozó szavai, t. i.: „nolli me tangere“. A dermoid cystákat mint elsődleges tömlőket Leber tanul­mányozta tüzetesen, melyek keletkezése valószínűleg méhbeli rendellenességen alapul és lefűződés útján jönnek elő. Anató­miai szerkezetében a test egyéb helyein előforduló dermoid cystáktól eltérő valami jellegzőt nem mutat. A fal néha 3 mm. vastag. Belső felszíne a külső bőr organisatióját mutatja, jól­lehet nem ritkán ott is elő szokott jönni, hol bőrelem rendes viszonyok között nincs. Leggyakrabban jön elő a női nemi szervekben, névleg az ovariumban, az orbita fedelén, ritkábban a peritoneumon, nyakon stb. Nevezetes azon körülmény, hogy az orbitában és vidékén ily daganatok aránylag igen gyako­riak, mindkét nembelieknél egyforma gyakran. Előjönnek az orbita különböző helyén, Mackenzie szerint leggyakrabban az orbita hátsó részén az izomtölcsér körül, a temporalis részen, míg Demarquay szerint az orbita tetején és fenekén, de sze­rinte is inkább a temporalis oldal felé. Locke szerint ked­­vencz helye főkép a külső oldal. Előjön még, hogy a dermoid cysta az orbitán kivnl levőnek látszik, de ez csak látszat, mert eredete az orbitában van és csak a csontszél usuratiója folytán kerül ki, a bőrt erősen maga előtt domborítva (Spencer Watson). Az észlelők azonban mind megegyeznek abban, hogy az orbita belső vidékén az orrgyöknek megfelelően igen ritkán vannak, úgy hogy az irodalomban csak kevés számmal talál­kozunk az orrgyöknél levő dermoid cystával, miknek számát esetünk ismét egygyel gazdagította. Ezen cysták fala rendesen epidermisből és eoriumból áll, mely a csonthártyával szorosan szokott összekapaszkodni, míg a bőrrel csak lazán függ egybe, felette eltolható, csakis ha növekedésével a bőr lépést tartani nem bír, látszik vele összefüggni. Nem ritkán a corium alatt még egy subeutan szövethez hasonló zsírszövet járul a fal­­képzéshez, sőt még igen ritkán a fal izommal és idegszövezettel is el van látva. Az ily cysták tartalma különböző hosszú sző­rök, néha fog, porcz, csont, mik elzsirosodott, pomádészerű pépbe vannak beágyazva, mely pép milyensége, összeállása jellegző a dermoid cystákra. A bántalom­ veleszületett, kis cystát képez, mely az orbita széléhez való viszonya, fekvése szerint rövidebb-hosszabb ideig rejtve van, s így hogy csak növekedése által évek múltán válik láthatóvá. Ez az oka, hogy rendesen mint nem veleszületett daganat adatik elő, hanem iparkodnak mindig egy hosszabb gondolkodás után kisütött, valamikor történt ütés, sérülés vagy egyéb alkalmi okra visszavezetni. A növekedés az első élet­években igen lassan történik, míg Locke szerint, mit mások is támogatnak és a jelen eset is igazol, a pubertás idején szokott rohamosabb növekedést mutatni, mi ezek szerint ezen bajra­­ jellegző is. Látásbeli zavarokat nem szokott okozni, ha csak nem hátrd fészkelve, már kis dimensió mellett is direct nyomást gyakorolhat a látóidegre, így Multes egy 7 éves beteg esetét hozza fel, hol egy cystás daganat ült az orbita külső felében, hátulról kiindulva mely lassan, fájdalom nélkül nőtt, a szemet protrudálta és a látást annyira rontotta, hogy a beteg csak két lábról volt képes ujjakat olvasni A cysta felszúrása után a protrusio szűnt és a látás javult. A felszúrásnál kitűnt, hogy az dermoid cysta volt. Nem kerülheti el figyelmünket még a jelen esetnél azon körülmény sem, hogy a cysta falának elroncsolása miatt tett erélyes lapis­ égetés után keletkezett erős orbitális lobosodás, a szemet kitolta ugyan, de a szem functiójában sem momentán, sem később zavarokat nem okozott. Ennek magyarázata azt hiszem abban leledzik, hogy az így keletkezett mintegy traumás lábfolyamat csakis az edzés helyére szorítkozott, t. i. az orbita­­ felső-belső részére, de hátra nem terjedt és így a n. opticus sértetlen maradt, csakis a szem a partialis lobosodás helye szerint erősebben ki- és alá-fele protrudáltatott. Hogy az orbi­talis szövet ilyetén partialis lobosodása hasonlókép előjöhet, arról bővebben nincs szándékom beszélni, hanem hivatkozom a „Szemészet“ 1888-dik 2-dik számára, melyben az orbitalis lábfolyamatok különféleségével és azoknak következményeivel bővebben foglalkoztam. 2. B. A. 46 éves irodaszolga előadja, hogy gyermek­korában állítólag csontbajai voltak, miről bővebb felvilágosítást nem tud adni. 1871-ben kemény fekélye volt. 1873-ban az összes ízületei fájtak és dagadtak voltak. 1875-ben az orra hosszú ideig fájt, ez csontok kihullása után gyógyult, de orra besüppedt maradt. Ugyanekkor Bécsben 24 sublimat-befecs­­kendezést kapott. Szembaja a múlt év nyarán június-júliusban kezdődött, akkor vett észre a baloldali orrgyökön kis da­ganatot, 1888. deczember 6-dikán. A beteg orrháta erősen be­­süppedt, az orrból igen büdös szag jön. A jobb szem ép, a 14. 1­. myopiának megfelelő szemfenéki változásokat leszá­mítva, mik a papilla körüli gyűrűszerű conusból és chorioidealis

Next