Szép Szó 5. kötet (Budapest, 1937)
20. szám - Bóka László: Justh Zsigmond
Bóka László: Justh Zsigmond társadalomban méltóképpen tölthesse be. Élt benne a kiváltságosság hagyománya (ezt nem húzhatta le magáról, aminthogy bőréből sem bújhatott ki), megkísérelte kiváltságos helyzetét korához hangolni, a változás igényeihez. Mert változott akkoriban a világ, itt minálunk. A jobbágyfelszabadítás félmunka volt: a középbirtok tönkre ment bele, a felszabadult, de ki nem művelt jobbágy törpebirtoka hamar megért az árverésre, önmaga meg a kivándorlásra. Az agrárszocializmus szót még csak az urak ismerték és félték, de a helyzet már akkor kezdte érlelni igényét. A polgárosodás nagy léptekben haladtelőre s a példamutató Bach- és Schmerlingkorszak bürokráciája a hivatalnokosodásnak teremtett áldatlan hagyományt. A lecsúszott Milánok persze ezt a polgárosodási formát választották. A hivatalnok és vagyonos polgári osztály egyre több helyet kapott az ország irányításában is. Másrészt az irányítás adminisztrálássá kezdett zülleni furcsa parlamentarizmusunk következtében. Kibontakozásra érdemes és erős hagyomány egyetlen élt az országban, a nemesi és a magyar arisztokrata hagyomány. Ennek hordozói azonban márólholnapra anyagilag imposszibilisekké váltak nagy részükben, másrészt beleszoktak egy improduktív sérelmi-politikai magatartásba s ha nem volt mivel, hát dacoltak, strucc módjára, a változó világgal. Akik anyagilag viszonylag sértetlenül úszták meg a változást, a sokszilvafások s a főnemesség, azok is érezték az erőviszonyok eltolódását és válaszútra jutottak. Sokukat, sajnos, elnyelte a parlament. „Ha az „ember" művésznek születik, politikus lesz; ha az ember írói tehetséggel jó világra, csak politikus lesz ismét épúgy, mint politikus lesz, ha akár a filozófiai tudományokra van hajlandósága vagy akár a természettudományok érdeklik. Mert az „ember" csak politikus lehet. Ez a törvény. És ennek a törvénynek áldoznak annyi tehetséget, erőt..." — írja keserűen Justh Zsigmond. A fiatalság, Justh kortársai és barátai, még nemesebb kedvteléseknek áldozza idejét. Az angol arisztokrata fiatalság életmenetét próbálják átplántálni hozzánk, tiszteletreméltó sznobsággal. (Sznobizmusuk előfutárja a mai polgári sznobizmusnak, csakhogy — anyagi helyzetük következtében — ők nem szorítkoztak csupán gesztusokra, modorra s könyvélményekre.) Batthyány Gézával és Bélával műgyűjtéssel, esztétizáló régészkedéssel foglalkoznak; Batthyány Emanuella grófnő terézkörúti palotájában, hol most egy biztosító intézet székel, a műértés előfeltételét, a műízlést tanulják. Az Andrássy-palotában (ott, a mai Tisza István utcában) alakult meg a Futó Club, a gentlemanlike sportolás céljaira. Ebből a Clubból nőtt ki, már az egyetemen, a Debating Society, melyben viták, felolvasások, kritikák tüzében edzették eszüket az ifjú „lord"-ok. Justh ezekben az egyesületekben vezető szerepet játszott, modestus modora szuggesztív egyéniséget és hihetetlen akaraterőt rejtett. Komoly készülődéssel töltötte idejét, csak még azt nem tudta, mire készül? Bizonytalan ösztönnel habt-