Szép Szó 6. kötet (Budapest, 1938)

21. szám - Megemlékezések - Móricz Zsigmond: Nagyon fáj

26 Móricz Zsigmond: Nagyon fáj nek most oly nagy sikere van a Tibor c­áv­al: akkor is titokzatos fénykép lencséjén át kötődött a költészet és érdek: mivel szeret szegény világot fotografálni, külön aknán lebocsátottam a mély kútba, ahol a Csibe-problémák rajzottak. Éppen az első szállít­mányt hozta ebből a világból. Megdöbbentő, hogy nem kell szó a beszédhez. Az élet az arcra mindent ráírt, amit el kell s el akar mesélni.. . S a fénykép művész kezében van olyan közlő­szerszám, mint bármi művészi szer, a hang, a szó, vagy akár az agyag, ha kell jobb, mint a festék . .. Míg egy döbbenet a másikat szülte, egy-két órai késéssel megérkezett a költő. Pár perc múlva külön ültünk: vannak titkok az ember életében. S itt s ekkor valami különös, csodálatos dolog történt: Jó­zsef Attila rémülettel nézett bele a képcsomagba, ami előttem volt s zavar, habozás és sápadozás után szólalni kezdett. — Kérlek, Zsigabátyám, hát ez az én életem .. . Ez az én bajom, hogy ez az életem... én csibe vagyok, apátlan, anyát­lan árva, ebből a mélységből származom és e miatt nagyon ne­héz is nekem ez az élet, hidd el. . . mert az ember soha le nem vetkőzheti önmagát, az ember haláláig egy és oszthatatlan ma­rad és úgy viszi magán az életet, mint csiga a házát, mert nincs más búvó­helye, csak az élete, másutt nem talál menedéket, most már hogy találjon az, akinek nincsen élete, semmi kemény anyagból készült fedele sincs, csak az utca gyermeke lett, ahogy világra jött s az is marad örökké s ez a kellemetlen... Nevetett. Mintha az arcán a rém előtti rémület viziója ülne ki. — Az apám elment háborúba ... soha többet nem jelent­kezett ... nem tudjuk, él-e, vagy meghalt... minden az én kicsi jó anyámra maradt... az anyámnak sikerült egy iskolában ta­karítóné lenni és ez valami biztos egzisztenciának tünt fel. .. őszinte ember volt s akkor a proletárvilág szörnyalakjai­nak fényképénél még dultabb és véresebb őszinteségbe kapasz­kodott, — de engem most nem a nyersanyag, nem a miként érdekel, hanem a miért izgat.

Next