Szép Szó 6. kötet (Budapest, 1938)
21. szám - Megemlékezések - Móricz Zsigmond: Nagyon fáj
26 Móricz Zsigmond: Nagyon fáj nek most oly nagy sikere van a Tibor cával: akkor is titokzatos fénykép lencséjén át kötődött a költészet és érdek: mivel szeret szegény világot fotografálni, külön aknán lebocsátottam a mély kútba, ahol a Csibe-problémák rajzottak. Éppen az első szállítmányt hozta ebből a világból. Megdöbbentő, hogy nem kell szó a beszédhez. Az élet az arcra mindent ráírt, amit el kell s el akar mesélni.. . S a fénykép művész kezében van olyan közlőszerszám, mint bármi művészi szer, a hang, a szó, vagy akár az agyag, ha kell jobb, mint a festék . .. Míg egy döbbenet a másikat szülte, egy-két órai késéssel megérkezett a költő. Pár perc múlva külön ültünk: vannak titkok az ember életében. S itt s ekkor valami különös, csodálatos dolog történt: József Attila rémülettel nézett bele a képcsomagba, ami előttem volt s zavar, habozás és sápadozás után szólalni kezdett. — Kérlek, Zsigabátyám, hát ez az én életem .. . Ez az én bajom, hogy ez az életem... én csibe vagyok, apátlan, anyátlan árva, ebből a mélységből származom és e miatt nagyon nehéz is nekem ez az élet, hidd el. . . mert az ember soha le nem vetkőzheti önmagát, az ember haláláig egy és oszthatatlan marad és úgy viszi magán az életet, mint csiga a házát, mert nincs más búvóhelye, csak az élete, másutt nem talál menedéket, most már hogy találjon az, akinek nincsen élete, semmi kemény anyagból készült fedele sincs, csak az utca gyermeke lett, ahogy világra jött s az is marad örökké s ez a kellemetlen... Nevetett. Mintha az arcán a rém előtti rémület viziója ülne ki. — Az apám elment háborúba ... soha többet nem jelentkezett ... nem tudjuk, él-e, vagy meghalt... minden az én kicsi jó anyámra maradt... az anyámnak sikerült egy iskolában takarítóné lenni és ez valami biztos egzisztenciának tünt fel. .. őszinte ember volt s akkor a proletárvilág szörnyalakjainak fényképénél még dultabb és véresebb őszinteségbe kapaszkodott, — de engem most nem a nyersanyag, nem a miként érdekel, hanem a miért izgat.