Szepesi Hiradó, 1936 (74. évfolyam, 1-50. szám)

1936-01-04 / 1. szám

használata eng. 21971/VI. P. 1922. Feladó hivatal: Sd. Nová’Ve ÉS KIADÓHIVATAL: MASARYK-SOR 57. SZÁM. Telefon: 50. AZ ÖSSZES KÉZIRATOK E CÍMRE KÜLDENDŐK. a szepesi magyarság? politikai hetilapja. -7 . _ Főszerkesztő: KŐSZEGHY ELEMÉR. 1936. január 4. (szombat) ELŐFIZETÉSI ÁR: % EGÉSZ ÉV­ : ' '­­ K HAVO’ « — K, V­­­EGYES ' ' • . ' K, MAGY, «Z UM: EGÉSZÉVÉ'., i 20.80 P i/ NEGYEDÉVRE . . 5­20 P / BUDAPESTI SZERKESZ­­TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VIII. JÓZSEF U. 23. 11. 16. Tel. 411-41. 74. évfolyam 1. SZ. [ > 37­2­3­8 Budapesti szerk.: FÖRSTER REZSŐ. ^aiWIHWUIIL'lllllllilllUIIIIUIBiniII11lillll1llllIlllillllllllllllilllllllllllll!lllll!llij!lIiUIHIIIIIIIIIIIinij|{|IIRI!i wmmĚmĚmĚmHmmĚmmttAWĚĚĚmm 1 1936. ■ ( ’ nBoldog az a szolga, kit, mikor eljövend Ura, foglalatoskodni talá­­land I“ Máté evangéliuma. Lepergett az utolsó szem az 1935. év homokóráján. A keresztény időszámí­tásnak ismét új számot kell írnia. Egy számot, amely eddig nem jelentett semmit, de h­áromszázhatvanhat nap lepergése után az örömnek és bánat­nak, a boldogulásnak és szenvedésnek, alkotásnak és rombolásnak özönét je­lentheti az egyén, a család, a nemzet, az emberiség történetében. A naptári év utolsó napján az egy­házak az ítélet napjának eljövetelét idézik híveik lelki szemei elé. Az evan­gélium szavaival intik őket: »Legyetek készen! mert amely órában nem vé­litek, eljön az ember fia.” Az ítélet napját jeleníti meg az a falfestmény is, amely rövid idő óta — ha a századoktól megviselten és nagy folytonossági hiányokkal tarkázottan is — de ismét régi színeiben ragyogva tekint le a szepesi művészet legcsodá­­sabb kincsesháza, a messze földön hí­res lőcsei Szent Jakab-templom déli előcsarnokának faláról. Azt mutatja, amikor dicsfényben ragyogva, szentjei­től körülvéve, a Megváltás eszközeit hordozó angyaloktól körüllebegve ,eljön az ember fia.* Fejétől jobbra­­balra a jók jutalmát jelentő liliom s a gonoszok büntetését jelző kard. Lábai­nál az ítélet angyalai fújják a harso­nákat, amelyeknek hangjára a halottak kikelnek sírjaikból s a földön megáll az élet. A dőzsölő, lakomázó társaság­nak torkán akad a falat és az édes korty, a kerti padon enyelgő szerelmes pár ajkán megfagy a csók és suttogás: ördögök száguldoznak már előttük s viszik vállaikon a ruháiktól, ékeiktől megfosztott bűnösöket a pokol torka felé, ahol meredek sziklák közül az örök tűz lángjai csapnak fel s festik vörösre az eget. A kép előterében a sok apró s erő­sen megcsonkult jelenet közül mély értelmű kis ábrázolás maradt meg épen. Jelentéktelennek látszó epizód­részlete annak az élénk csoportnak, amely a földlakók életét, szorgos mun­kálkodását vagy bűnös tunyaságát érzékeltetve a kép alját töltötte ki. Szántóvető ember fogja az ökörtől húzott eke szarvát. Barázdákat szánt a barna anyafö­dbe. A föld régein pe­dig ott van a felírás: »Leutscha.« Amily egyszerű és igénytelen a kis ábrázolás, olyan mély az értelme és olyan megkapó tömörségű az előadása. A szepesi lélek mélyéből fakadó meg­nyilatkozása ez a szimbolikus kis je­lenet az igaz szülőföldszeretetnek. »Boldog az a szolga, kit, mikor eljö­vend Ura, foglalatoskodn­i találandó Foglalatoskodni, dolgozni, fáradni ezer­félekép lehet. A szepesi ember szemé­ben azonban nincs szebb, becsülete­sebb foglalatosság, nincs igazabb, ér­tékesebb munka, mint a szülőföldet művelni, annak kemény rögeit törni, annak virágzóvá, termővé, gyümölcsö­zővé tételéért ontani orcánk verej­tékét. Az ó év lepergése, az új év hajnala arra int, hogy időnket használni igye­kezzünk. Elődeinknek a templom falá­­ról hozzánk négyszáz évnél régibb időből szóló szava azt fűzi ez intelem­hez, hogy fáradozásunkat, munkánkat állítsuk a szülőföld szolgálatába. Ezt műveljük, ha nehezen teremnek is a rögei, ezt szolgáljuk, ha nem is terem számunkra babért, ezért fáradozzunk, még ha hálátlan is a munkánk; ha a keservesen kitermelt gyümölcs javát más viszi is el; ha a véres verejtékkel öntözött földből nem is tud most olyan, messze földet bejáró hírű kultúra fa­kadni, mint 1500 körül, mikor a lőcsei iskola művészei örökbecsű alkotások­kal borították be a szepesi templomok falait. Az 1936. év komoly, nagyjelentőségű világesemények zajlása között indul. A világpolitika egén vészes felhők gomolyognak, amelyekből bármikor kitörhetnek Európa vagy egy-egy nem­zet kultúráján utolsó ítéletként végig­pusztító viharok. Dolgozzunk, fáradozzunk az új 1936. évben buzgóbban, mint az eddigiekben. Hogy, ha eljönne az ítélet napja, — akár a halottakat feltámasztó isteni végítéleté, akár valamely, nemzeti kul­túrákat eltemető vagy feltámasztó földi ítéleté, — minket mindig készen és szepesi földünk anyagi s erköcsi javai­ért foglalatoskodva találjon­ Kőszeghy Elemér. Lipták János dr. műve a Szepesség őskoráról és települési viszonyairól (Urgeschichte und Besiedlung der Zips. Késmárk, 1935.) A késmárki ev líceum felre tanárának legújabb művéről már a Szepesi Történelmi Társu­lat közgyűléséről irt beszámolónk­ban őszinte elismeréssel emlékez­tünk meg. Örömmel tapasztaltuk, hogy a mű a Szepesség határán túl is igen meleg méltánylásra ta­lált. Itt közöljük a magyarországi őstörténeti kutatás egyik nagyon eredményesen működő fiatal mű­velőjének ismertetését a könyvről. A helyi n­onográfiák, amelyek életteljes kapcsolatban állanak az általuk feldolgozott terület olvasó közönségének érdeklődésével szerencsésen egyesítik magukban a szak­­­­tudomány és népszerű­ itő tudomány adott­­­­ságait. Sőt! Igazán eredményesen csak úgy lehet tudományt népszerűsíteni, ha az általános kategóriákból és eredményekből kiindutva azokat egy szűkebb, de vala­mely oknál fogva kisebb egységet képező területre vonatkoztatjuk. Ezen terület la­­­­kossága mindig kíváncsisággal fogja a­­ munkát forgatni, mert az általános emberi tudományszomjhoz a saját szűkebb hazája iránt érzett érdeklődés is járul. Lipták először röviden körülírja a „S­ed­­lungsraum“ ot, a településterületet, amely jelenleg érdeklődését leköti. A „Zips“, mint­­ egységes településterület a magyar, német­­ és szláv telepesek bevándorlásával a kö­­­­zépkor folyamán alakult ki. A letele­­­­pedés magasabb egységbe foglalta az em­be­­r és a tájat. Ez az egység természe­tesen mindkét irányban aktív. Mert nem­csak az ember formálja át a természetet, hanem a milieu, a környezet is hatást gyakorol a benne élő emberekre. A „Zips“ település területében hazát talált ember pe­dig fokozott érdeklődéssel kérdezi, hogy ő előtte vájjon kik és milyen népek éltek itten, honnan jöttek és merre vesztek el ? Ennek az érdeklődésnek a dinamikáját használja fel a tájtörténelem írója arra, hogy az őskortudományba ol­vasóit beve­zesse. Ez a bevezetés igen élvezetes és szerencsés. Hallunk a jégkorszakról, kli­matikus és geológiai viszonyairól, állatai­ról és emberéről, b­arlanglakóról. To­vábbiakban a neolitikum, bronzkor stb­­művelődési viszonyaival ismerkedünk meg. Mint mondom, mindez igen élvezetes, ta­nulságos és hasznos, mert olyan fogal­makkal ismerteti meg a nagyközönséget, amely fogalmak másképp unalmas szak­könyvekbe temetve elvesznének számára. Ez a rész a könyvnek általános érdeklődést is biztosít és az is haszonnal forgatja, akit a „Zips“ különleges viszonyai nem érdekelnek. Nem hallgathatok el azonban egy „de“ szócskát. Bírálatnál mindig a legmagasabb mértékkel kell mérni és arra gondolni, hogy saját elgondolásunk szerint, mikor mond­tuk volna a könyvről azt, hogy tökéletes ? Abból indultam ki, hogy a településterület emberének érdeklődése a terület régi lakói felé fordul természetes módon. A könyv őskori része ezt az érdeklődést nem elé­gíti ki teljesen, pedig az őskortudomány manapság már választ tud adni a kultúrák mozgásainak bonyolultabb kérdéseire is. Hogy csak egy példát említsek, megmond­hatta volna például a Szerző, hogy az Aurignacien embere és kultúrája Afrikából számazik és délnyugatról északkeletre ván­dorol és lassú vándorutja közben pihen meg a Tátra aljában. Szóval, hogy rövi­den fejezzem ki magamat, az általános eu­rópai őstörténeti háttérbe kellett volna be­­leállítani a „Z’ps“ területén lezajló kultu­rális változásokat, tekintettel arra, hogy ebben az időben a r Zips" mindig más és más településterületbe tartozott bele és nem alkotott kisebb önálló egységet, mint manapság. Ez a kifogásom azonban csak az őskori részre vonatkozik. A „Germa­nenzeit in­ der Slovakei und in der Zips“ már sokkal nagyobb összefüggésekbe állítja az anyagot, nem elégszik meg álta­lános kultúrtörténeti jellemzésekkel, hanem jó történeti háttért ad az eseményekhez és ezáltal még fokozottabb mértékben tart­hat igényt általános érdeklődésre is, mint az őskori rész. Amíg az őskori rész nép­szerűsítése kisebb igényű publikum szá­mára igen hasznos, addig az általános eu­rópai történeti háttér bevonása, már sok­­kal magasabb igényeket elégít ki. A mun­kának helytörténetileg legfontosabb része a „Die Wiederbesiedelung der Zips im Mittelalter“ című fejezet. A „Zipsnek“ mint egységes településterületnek a kifej­lődése erre az időpontra esik, vagyis különleges táji és emberi jelleg geneziséhez a és annak forrásaihoz vezet bennünket. Az író itt érzi leginkább otthon magát, való­színűleg legmélyebb érdeklődése is ennek a résznek szól és saját kutatásainak nagy része is valószínűleg itt lett feldolgozva. Ezt a részt már magam is mint „közön­ség“ olvastam végig és dacára annak, hogy ez a rész az, amelyen a szaktudomány aprólékossága leginkább jelentkezik, mind­végig lekötötte figyelmemet. Röviden még arra szeretnék kitérni, hogy mit nyújt a könyv mondjuk egy őskor­tudós, tehát egy szaktudós számára. Fon­tos a feldolgozott terület részletes lelettér­képe. Ezenkívül fontos a lelőhelyadatok pontos feldolgozása, lehetőleg a megfelelő irodalomra való utalással, vagyis hogy bő­vebben hol találja meg az ember a leírá­sokat, ha valamelyik adat speciális érdek­lődését felkelti. Mindig örömmel fogadjuk a jó fényképeket. Manapság, amikor a tu­domány számára már nem állanak rendel­kezésre oly bő pénzforrások, hogy az őskor tárgyi hagyatékát kiterjedt tanulmány­utakon dolgozzuk fel, mindinkább a folyóiratokban, könyvekben, stb. napvilágot “szlovák ÁLTALÁNOS HITELBANK R­T. spišská no­v vesi fiókja. SLOVENSKA VŠEOBECNÁ ÚVĚRNÁ BANKA ÚČ. SPOL. * SLOVAKISCHE ALLGEMEINE KREDITBANK A.-G filiálka v Spišskej Novej Vsi. Filiale in Spišská Nová Ves. Affiliteléa érdekközösségben a Čsl. Légió Bankkal Prága. Čsl. p­o­s­t­a­i­a­k­a­r &k­p­é­n­i ; £­1 , 400785 sz. — Tel­e­f­o­n­szá­m 5 — 4­laptőke: 50,000.000 Kč. — Tartalékalap: 19.752,000 Kč ■------------------———-----------------—» Elfogad betéteket lege­­nyösebb feltételek mellett. Váltók leszámítolása és beszedése. Folyószámla jelzálog- és egyéb kölcsönök. Kezességek és óvadékok . Utalványok, csekkek, hitellevelek bel- és külföldre. DOLLÁROK s más idegen pénznemek valamint szelvények beváltása. Tőzsdei megbizb'­rb c 'e donosil ' I­s

Next