Szepesi Lapok, 1917 (33. évfolyam, 5-143. szám)
1917-01-13 / 5. szám
-2243Wzetési ár vidékre* Egész évre K 20"— Fél évre „ 10'— Negyed évre „ 5'— Egy hónapra „ 1.66 Előfizetési ár helyben. Egész évre K 15'60 Fél évre * „ 7 80 Negyed évre „ 3'90 Egy hónapra „ 1’30 Főszerkesztő: DR. HAJNÓCZI R. JÓZSEF kir. tanácsos. POLITIKAI ÉS TÁTRAI ÚJSÁG. Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYUL. A laptulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Deák Ferenc-sor 56. sz. Telefon interurban 50. szám, E3EB A lap megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton. Helyettes szerkesztő : SELTENREICH HUGÓ. Szepesvármegye nevei. Pletyik az igazi? Tessék megírni szerkesztőségünknek! Összeszedte dr. Hajnóci R. József. ki ill. Hetedikül Weber Samu szepesbélai ág. ev. főesperes lelkész „Zipser Geschichts- und Zeitbilder“ magyarul: Szepesi történelmi és korképek című, s 1880-ban Lőcsén megjelent könyvének 15—6. lapjain ezeket adja elő: »Szepesség neve felől különféle véleittseyek ismeretesek. Midőn a magyarok egészen'vidékünkig előre nyomultak és tetszésüket találtak'’ benne, a monda szerint elbájolva kiáltának fől f* szebbet, s ebből szepes származott volna. Éppen úgy megérthetőnek látszik a latin sepes (saepeis) sepis szótól leszármaztatás is, mert az országocska a hegyekkel körülkerítettnek tűnik föl. Még könnyebb megfejtések van a németeknek. Nevezetesen a Zipsen a Zipfel, vagy Zips szóból eredeti, mert ezt a vármegyét az ország végső pontjának jelölték. Azt is fölteszik, hogy a Zipsen név a régi német néptörzstől, melyet Karpen-nek, vagy Karpenser-nek, s Cirpen-nek is neveztek, szintén leszármaztatható. Valóban ez a név Bel szerint a gepidáktól eredő, akik a Carpen után Zipsen-ben laktak, s tőlük lakóhelyük Gepusia = Cepusia ,Chepusia , Czepusia, maga a Gepider nép pedig a G-nek C vé átváltozása utján, Cepider nevet nyert, s azután ebből alakult ki a Zipser. Ez utóbbi nézetet osztja Fröhlich Dávid is. Fölveszi a Gephus szót, melyből lassanként Gephusium, vagy Scephusium, s végre Zips is kialakult. Természetesen itt semmi bizonyosat sem mondhatni.« — Ebben az előadásban sepes, szepes, sepis , kerítés, határ; Zipfel, Zipf , csücsök. Nyolcadikul Hradszky József szepesváraljai, majd iglói róm. kath. lelkész, s későbben szepeshelyi kanonok. »Szepesvármegye a mohácsi vész előtt« című, s a Szepesi Emlékkönyvben Lőcsén 1888-ban megjelent értekezésében a 308. lapon ezt írja: »A magyarok megtelepedéséről« irt egy kitűnő tanulmányban a nyugati határról olvassuk: »Sasvárral szemben fekszik Sztrázsa, oldalvást az erdélyi Küküllőre emlékeztető Kukló és Székelyfalva, mind nyomai annak, hogy itt határ volt, melyre különös gondot fordítottak.« (Századok, 1877., 491.) A Szepességnek igen régi idők óta volt Strázsája, mely legrégibb okmányainkban „Ewr, Eőr, Oer“ nevek alatt fordul elő, ma Nagy-Őr (tótul Strazka, németül Nehre) nevet visel. Lakói az okmányokban »speculatores«-eknek, magyarul méltán határőröknek neveztetnek. Ezen, határpontul fekvésénél fogva is igen alkalmas helyet tekinthetjük azon pontnak, melyről a Poprád-völgy bejárata fölött uralkodhattak határőreink, s amelyig már a honfoglalás első idejében eljuthattak őseink. Az ettől a mai határig terjedő vidéket, mint fentebb láttuk, még a XIII-ik század második felében is nagyrészt rengeteg vadonok borították. A Szepességen is találunk Küküllőre emlékeztető Kuklót a Hernád mentén fekvő Kluknóban, Székelyfalvát az 1200 körül felmerülő Zeek (Szék)-ben, ma Szlatiin, magát »Szepes«-t is azonosíthatnék az Erdély kelet határán levő Sepsi- Szt. György kezdő nevével, s mindebből analógia útján a Szepességet az erdélyi székelységhez hasonló határőrvidékké tehettők. Ami nem is lenne egészen képtelen állítás, mikor a krónikás szavai szerint épen ilyen vidék alapításával megbizatva nyomult előre Bors a Tátráig. Ebben az előadásban Századok = magyar történelmi folyóirat; speculato es — nézegetők ; analógia ; hasonlóság; Bors a honfoglaló Árpád egyik alvezére. — Ugyanez a Hradszky »A szepesi tíz lándsások széke stb.« című s Lőcsén 1895- ben megjelent könyve 6 — 7. lapjain változatlanul megismétei imént idézett eladását, kiegészítve a magyarok letelepüléséről szóló tanulmány szerzője nevével: Pauler Gyuláéval. Kilencedikül Pichalla Márton dr. podolini róm. kath. lelkész, majd szepeshelyi kanonok »A szepesi prépostság vázlatos ‘rténete« címen a Szepesi Emlékkönyvben Lőcsén 1888-ban megjelent tanulmányában a 390. lapon ezeket mondja: „Szepesnek nevét a Szepességnek történet előtti idejéből és idegen helyről kell származtatnunk. Nem vette azonban eredetét — mint némelyek hitték — sem gepyd, sem más hasonló névtől, melynek birtokosai hajdan lakták volna a Szepességet, hanem olyan helyről vétetett által, melyen már az V. század elején létezett. (Dr Molnár János szepesi tudós kanonok ,,Magyar Könyvtár“ cimű kézirata, X. sz. 183. sz. ]. és IX. sz. 282. lapon.) A Moldva és Erdély közti határvidék hegyes-völgyes tájékival, melyen a milkói, később kun püspökség állott, már a XI. század előtt ezen névvel rendelkezék, mely a székely „szepsi“ szóban nyerte megtestesülését. (A milkói püspök 1096-i okiratában három székely pap, de Kecsd, Orbon és Scepus emlittetik. Fejér, Cod. dipl. II. pag. 17. és III. pag. 311.) Eredetileg pedig ez is át lan idomítva a Scupos szóból, mellyel már a gótok idejében, mint ama vidék nevével találkozunk és mely nólai sz. Pauiin Niketas gót püspök tiszteletére irt egyik költeményében előfordul. (Mondja nólai Pauiin: „Per Tomitanam gradieris urbem, Ibis et Scupos patriae propingvos.“ offic. 12. februári!.) A székely nyelvérzék szerint idomult tehát által és általuk és közöttük kapott létet. Nem bizonyos azonban, váljon hegyes-völgyes hasonlósága miatt, vagy a bevándorolt moldvaiaktól lett-e által véve a Szepességre. (Moldau- Szepsi, Abaujmegyében.) Ebben az előadásban X. sz. 183. sz. 1. = X. szám 183. s következő lapokon : Cod. dipl. II. pag. 17. ; Codex diplomatics, magyarul: Oklevéltár, II. kötet 17. lap; Per Tomitanam gradieris urbem, Ibis et Scupos pátriát propingvos. offic. 12. februarii. = Tomita városa átmenve, bejutsz a Scups-ok közeli hazájába Február 12-iki föladata megemlékezni a miséb n nólai szent Paulinról.) Ugyanez a Pirhalla „A szepesi prépostság vázlatos története“ cime» T " 1899-ben megjelent könyvének 1 —3. lapjain igy nyilatkozik : ,,Szepesnek neve még a tudományos kutatásnak tárgyát képezi. A múlt század második felében hol abban fáradoztak az írók, hogy minden családnak és helynek eredetét a legmesésebb ősidőkre visszavezessék, s a mostani század elején tudományos munka, mely a Szepességről bármiképen értekezett, nem volt képzelhető anélkül, hogy a Szepességnek nevét legalább is a gepidáktól ne származtatta volna. Olyan egyszerűnek és megkapónak látszott az, hogy a ,,gepidiá“-ból „gepusia“, ebből „Scepusia“ alakulhasson, hogy az illető írók azt sem vették e mellett észre, miszerint az ilyen tudományos átalakítás minden nyelvtörvényt tökéletesen leront és épen ezért lehetetlen. (Dr. Molnár János (+ 1804-ben) szép. tudós kanonok „Magyar könyvtár“ cimű kéziratában (X. sz. 183. és IX. sz. 282. lapjain) foglalkozik a tudósok ilynemű fejtegetéseivel). A régibb íróknál nem akadunk ilyen Ejtegetésekre, mert a XVII. század elején élő Xylander alias Holtzmann a Szepesség nevét egyszerűen a latin „Sepes" szótól származtatja és a Kárpátok sürü erdősége által képezett határvonalat érti alatt. (Matricula Molaer. föl. 850. Sepes = kerités, sövény; továbbá aztán: határ. A latin íróknál előfordul pl. Loca silvestribus sepibus densa, azaz: sürü erdőkkel határolt hegyek.) Hasonló szó fordul elő Nagy Lajosnak Krakóban 1381. évi november bő 12-én kelt egyik okmányában is, hol a Szepesség által adott szolgálmányok között az egyik „Scep“ szóval jelöltetik. (Dr. Samuel Nakielski; Miechovia etc. 1634.1. köt. 317. 1.) Vájjon azonban az említett név alkalmaztatott volna azon egész területre, melyet ma Szepes nevével jelölünk, eldönteni bajos. Bajos azért, mivel már a XIII. században többször találkozunk a „Szepes“ névvel, melyet az akkori jegyzők, mivel a magyar „sz“ hangnak megfelelő betű nem állt még rendelkezésökre, Scepesnek írtak, így olvassuk azt 1288-ban azon okmányban, mellyel Kun László a hires Gergely mesternek Sóvárt és környékét adja. (Wagner, Diplomat. Sáros, föl. 50; Scepes.) Épen úgy találjuk a Scepes szót egy 1290-iki okiratban. (Szép. orsz. levéltár, H. fasc. 12. nrv. 7.) Hogy az „sz“ hangot valóban „Sc“-vel igyekeztek visszaadni, bizonyítja a szepesi káptalannak azon okirata, mellyel 1314 december bő 16-án a mai Filic és Poprád közötti határvonal megállapittatik; mert ott azt találjuk, hogy a mai „Szék“-et szintén Scek-nek írja a káptalan. (Ibi prot, 1643. fel. 28. sz. Szék, későbben felszék, ma: Hozelecz.) Az előadottakból majdnem azt lehet következtetnünk, hogy Szepesnek magyar neve történetének kezdetével egykorú, s hogy talán mint kész név dívott már valahol, mielőtt vidékünkre alkalmaztatott volna. És valóban, ha szemünket délkeletre vetjük, azt látjuk, hogy a Moldva és Erdély közti határvidék azon részének, hol a miskői, későbben kun püspökség állott, már a XI. század előtti korban ugyanazon neve volt, mely a székely „Szepesi, Szepsi“ szóban mai napig is fenmaradt. (A milkói püspök 1096-iki okiratában három székely pap; de Keezd, Orbon