Szepesi Lapok, 1917 (33. évfolyam, 5-143. szám)

1917-01-13 / 5. szám

-2243W­zetési ár vidékre* Egész évre K 20"— Fél évre „ 10'— Negyed évre „ 5'— Egy hónapra „ 1.66 Előfizetési ár helyben. Egész évre K 15'60 Fél évre * „ 7 80 Negyed évre „ 3'90 Egy hónapra „ 1’30 Főszerkesztő: DR. HAJNÓCZI R. JÓZSEF kir. tanácsos. POLITIKAI ÉS TÁTRAI ÚJSÁG. Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYUL. A laptulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Deák Ferenc-sor 56. sz. Telefon interurban 50. szám, E3­E­B A lap megjelenik minden kedden, csütörtökön é­s szombaton. Helyettes szerkesztő : SELTENREICH HUGÓ. Szepesvármegye nevei. Pletyik az igazi? Tessék megírni szerkesztőségünknek! Összeszedte dr. Hajnóci R. József. ki ill. Hetedikül Weber Samu szepesbélai ág. ev. főesperes lelkész „Zipser Geschichts- und Zeitbil­der“ magyarul: Szepesi történelmi és korképek című, s 1880-ban Lőcsén megjelent könyvének 15—6. lapjain ezek­e­t adja elő: »Szepesség neve felől különféle véleittseyek ismeretesek. Midőn a magyarok egészen­'vidékünkig előre nyomultak és tetszésüket találtak'’ benne, a monda szerint el­­bájolva kiáltának fől f* szebb­et, s ebből szepes származott volna. Éppen úgy megérthetőn­ek lát­szik a latin sepes (saepe­is) sepis szótól leszár­­maztatás is, mert az országocska a hegyekkel körülkerítettnek tűnik föl. Még könnyebb megfejtések van a németek­nek. Nevezetesen a Zipsen a Zipfel, vagy Zips szóból eredeti, mert ezt a vármegyét az ország végső pontjának jelölték. Azt is fölteszik, hogy a Zipsen név a régi német néptörzstől, melyet Kar­­pen-nek, vagy Karpenser-nek, s Cirpen-nek is neveztek, szintén leszármaztatható. Valóban ez a név Bel szerint a gepidáktól eredő, akik a Car­­pen után Zipsen-ben laktak, s tőlük lakóhelyük Gepusia = Cepusia ,Chepusia , Czepusia, maga a Gepider nép pedig a G-nek C vé átváltozása utján, Cepider nevet nyert, s azután ebből alakult ki a Zipser. Ez utóbbi nézetet osztja Fröhlich Dávid is. Fölveszi a Gephus szót, melyből lassan­ként Gephusium, vagy Scephusium, s végre Zips is kialakult. Természetesen itt semmi bizonyosat sem mondhatni.« — Ebben az előadásban sepes, szepes, sepis , kerítés, határ; Zipfel, Zipf , csücsök. Nyolcadikul Hradszky József szepesváraljai, majd iglói róm. kath. lelkész, s későbben szepes­­helyi kanonok. »Szepesvármegye a mohácsi vész előtt« című, s a Szepesi Emlékkönyv­ben Lőcsén 1888-ban megjelent értekezésében a 308. lapon ezt írja: »A magyarok megtelepedéséről« irt egy kitűnő tanulmányban a nyugati határról olvassuk: »Sasvárral szemben fekszik Sztrázsa, oldalvást az erdélyi Küküllőre emlékeztető Kukló és Székely­falva, mind nyomai annak, hogy itt határ volt, melyre különös gondot fordítottak.« (Századok, 1877., 491.) A Szepességnek igen régi idők óta volt Strá­­zsája, mely legrégibb okmányainkban „Ewr, Eőr, Oer“ nevek alatt fordul elő, ma Nagy-Őr (tótul Strazka, németül Nehre) nevet visel. Lakói az okmányokban »speculatores«-eknek, magyarul mél­tán határőröknek neveztetnek. Ezen, határpontul fekvésénél fogva is igen alkalmas helyet tekint­hetjük azon pontnak, melyről a Poprád-völgy be­járata fölött uralkodhattak határőreink, s amelyig már a honfoglalás első idejében eljuthattak őseink. Az ettől a mai határig terjedő vidéket, mint fen­tebb láttuk, még a XIII-ik század második felé­ben is nagyrészt rengeteg vadonok borították. A Szepességen is találunk Küküllőre emlé­keztető Kuklót a Hernád mentén fekvő Kluknó­­ban, Székelyfalvát az 1200 körül felmerülő Zeek (Szék)-ben, ma Szlatiin, magát »Szepes«-t is azo­nosíthatnék az Erdély kelet határán levő Sepsi- Szt. György kezdő nevével, s mindebből analógia útján a Szepességet az erdélyi székelységhez ha­sonló határőrvidékké tehettők. Ami nem is lenne egészen képtelen állítás, mikor a krónikás szavai szerint épen ilyen vidék alapításával megbizatva nyomult előre Bors a Tátráig. Ebben az előadásban Századok = magyar­ tör­ténelmi folyóirat; speculato­ es — nézegetők ; ana­lógia ; hasonlóság; Bors a honfoglaló Árpád egyik alvezére. — Ugyanez a Hradszky »A sze­pesi tíz lándsások széke stb.« című s Lőcsén 1895- ben megjelent könyve 6 — 7. lapjain változatlanul megisméte­i imént idézett e­ladását, kiegészítve a magyarok letelepüléséről szóló tanulmány szer­zője nevével: Pauler Gyuláéval. Kilencedikül Pichalla Márton dr. podolini róm. kath. lelkész, majd szepeshelyi kanonok »A szepesi prépostság vázlatos ‘­­rténete« címen a Sze­pesi Emlékkönyv­ben Lőcsén 1888-ban megjelent tanulmányában a 390. lapon ezeket mondja: „Szepesnek nevét a Szepességnek történet előtti idejéből és idegen helyről kell származtatnunk. Nem vette azonban eredetét — mint néme­lyek hitték — sem gepyd, sem más hasonló név­től, melynek birtokosai hajdan lakták volna a Szepességet, hanem olyan helyről vétetett által, melyen már az V. század elején létezett. (Dr Molnár János szepesi tudós kanonok ,,Magyar Könyvtár“ cimű kézirata, X. sz. 183. s­z. ]. és IX. sz. 282. lapon.) A Moldva és Erdély közti határvidék hegyes-völgyes tájékival, melyen a mil­­kói, később kun püspökség állott, már a XI. szá­­zad előtt ezen névvel rendelkezék, mely a székely „szepsi“ szóban nyerte megtestesülését. (A milkói püspök 1096-i okiratában három székely pap, de Kecsd, Orbon és Scepus emlittetik. Fejér, Cod. dipl. II. pag. 17. és III. pag. 311.) Eredetileg pedig ez is át lan idomítva a Scupos szóból, mellyel már a gótok idejében, mint ama vidék nevével találkozunk és mely nólai sz. Pauiin Ni­­ketas gót püspök tiszteletére irt egyik költemé­nyében előfordul. (Mondja nólai Pauiin: „Per Tomitanam gradieris urbem, Ibis et Scupos patriae propingvos.“ offic. 12. februári!.) A székely nyelv­érzék szerint idomult tehát által és általuk és közöttük kapott létet. Nem bizonyos azonban, váljon hegyes-völ­gyes hasonlósága miatt, vagy a bevándorolt mold­vaiaktól lett-e által véve a Szepességre. (Moldau- Szepsi, Abaujmegyében.) Ebben az előadásban X. sz. 183. s­z. 1. = X. szám 183. s következő la­pokon : Cod. dipl. II. pag. 1­7. ; Codex diploma­tics, magyarul: Oklevéltár, II. kötet 17. lap; Per Tomitanam gradieris urbem, Ibis et Scupos pátriát propingvos. offic. 12. februarii. = Tomita városa átmenve, bejutsz a Scup­s-ok közeli ha­­zájába Február 12-iki föladat­a megemlékezni a miséb n nólai szent Paulinról.) U­gyanez a Pirhalla „A sze­pesi prépostság vázlatos története“ cime­­» T " 1­­899-ben meg­jelent könyvének 1 —3. lapjain igy nyilatkozik : ,,Szepesnek neve még a tudományos kutatásnak tárgyát képezi. A múlt század második felében hol abban fáradoztak az írók, hogy minden csa­ládnak és helynek eredetét a legmesésebb ősidőkre visszavezessék, s a mostani század elején tudo­mányos munka, mely a Szepességről bármiképen értekezett, nem volt képzelhető anélkül, hogy a Szepességnek nevét legalább is a gepidáktól ne származtatta volna. Olyan egyszerűnek és megkapónak látszott az, hogy a ,,gepidiá“-ból „gepusia“, ebből „Sce­­pusia“ alakulhasson, hogy az illető írók­ azt sem vették e mellett észre, miszerint az ilyen tudo­mányos átalakítás minden nyelvtörvényt tökélete­sen leront és épen ezért lehetetlen. (Dr. Molnár János (+ 1804-ben) szép. tudós kanonok „Ma­gyar könyvtár“ cimű kéziratában (X. sz. 183. és IX. sz. 282. lapjain) foglalkozik a tudósok ily­nemű fejtegetéseivel). A régibb íróknál nem akadunk ilyen Ej­tegetésekre, mert a XVII. század elején élő Xylander alias Holtzmann a Szepesség nevét egyszerűen a latin „Sepes" szótól származtatja és a Kárpátok sürü erdősége által képezett ha­tárvonalat érti alatt. (Matricula Molaer. föl. 850. Sepes = kerités, sövény; továbbá aztán: határ. A latin íróknál előfordul pl. Loca silvestri­­bus sepibus densa, azaz: sürü erdőkkel határolt hegyek.) Hasonló szó fordul elő Nagy Lajosnak Krakóban 1381. évi november bő 12-én kelt egyik okmányában is, hol a Szepesség által adott szolgálmányok között az egyik „Scep“ szó­val jelöltetik. (Dr. Samuel Nakielski; Miechovia etc. 1­634.1. köt. 31­7. 1.) Vájjon azonban az említett név alkalmaztatott volna azon egész területre, melyet ma Szepes nevével jelölünk, eldönteni bajos. Bajos azért, mivel már a XIII. században többször találkozunk a „Szepes“ névvel, melyet az akkori jegyzők, mivel a magyar „sz“ hang­nak megfelelő betű nem állt még rendelkezésökre, Scepesnek írtak, így olvassuk azt 1288-ban azon okmányban, mellyel Kun László a hires Gergely mesternek Sóvárt és környékét adja. (Wagner, Diplomat. Sáros, föl. 50; Scepes.) Épen úgy találjuk a Scepes szót egy 1290-iki okiratban. (Szép. orsz. levéltár, H. fasc. 12. nrv. 7.) Hogy az „sz“ han­got valóban „Sc“-vel igyekeztek visszaadni, bi­zonyítja a szepesi káptalannak azon okirata, mellyel 1314 december bő 16-án a mai Filic és Poprád közötti határvonal megállapittatik; mert ott azt találjuk, hogy a mai „Szék“-et szintén Scek-nek írja a káptalan. (Ibi prot, 1643. fel. 28. sz. Szék, későbben felszék, ma: Hozelecz.) Az előadottakból majdnem azt lehet követ­keztetnünk, hogy Szepesnek magyar neve törté­netének kezdetével egykorú, s hogy talán mint kész név dívott már valahol, mielőtt vidékünkre alkalmaztatott volna. És valóban, ha szemünket délkeletre vetjük, azt látjuk, hogy a Moldva és Erdély közti határvidék azon részének, hol a miskői, későbben kun püspökség állott, már a XI. század előtti korban ugyanazon neve volt, mely a székely „Szepesi, Szepsi“ szóban mai napig is fenmaradt. (A milkói püspök 1096-iki okiratában három székely pap; de Keezd, Orbon

Next