Széphalom 13. (2003)

KAZINCZY ÉS KORA - Hausner Gábor: Ki volt Nagy János, Tasso győri fordítója?

SZÉPHALOM 13. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2003. 99 hexameterhez fordul. A formahűség akkoriban nem volt parancsoló követelmény, a hexameter pedig nem volt korszerűtlen, különösen nem a vitézi, heroikus versekben. Ahogy Csokonai mondja a Dorottya előszavában: „Ha vitézi epopoeiát írtam volna, a hexameterre esett volna a választásom”.34 De hivatkozhatunk Vörösmartyra is, aki húsz évvel később ugyanebbe a formába öltözeti Zalántát. (A Megszabadított Jeruzsálem első teljes fordítása, Bálint Gyuláé 1863-ban még mindig hexameterrel él!) Nagy János hexameterei jól folynak, gyakorlott kézre vallanak. Igaz, 1800-ban még mentegetőznie kellett: „a vers­írást soha sem tanultam, úgy abban gyakorlatlan va­gyok”.35 1805-ben erre már nincs szüksége, kijárta már a Horatius-fordítás nehéz isko­láját. Tassójának hexameterei megfelelnek a kor szabályainak, amely hibásnak tartotta a szó és a lábhatár, a sor és a mondathatár egybeesését.36 Az áthajlásban a Horatius nyúj­totta mintát követi, ahol: „a két szóból álló szók egymástól elragasztván, a másik sorba által vetődnének”.37 íme: „Csak két szolgállók jöttek nyomainkba, kiket Bal- / Sorsom részeseivé választék vástt ki magamnak.” (367-368.) Mondathatár és sorhatár nála ritkán esik egybe. Ez, néhol párosulva az inverzióval, megnehezíti az értelem követését. Ilyen nehezen érthető sorok például: „...Azértt nem mindenkor nem is éppen / Mindeniké­­hez azon, hanem a’ mintt hozza magával / Aztt az idő, úgy változik...” (587-589.) A fordító nem keresi az emelkedettséget, inkább az érthetőség híve. Nagy Jánosnak erről is van elmélete, igaz korábbról: „Az is szorultság a’ Deák nyelvbe, hogy sokakba más, és szabadabb stylusa van a’ Vers írásban, mintt a’ folyó beszédbe. Ellenben a’ Ma­gyar nem kén télen stylusát változtatni, akár verset írjon, akár folyó beszéddel éljen.”38 A Tassó-fordításban hű ehhez a gondolathoz, általában prózai stílusú, néhol azonban fen­tebbre emelkedik, s kitűnően festi az erőt, a fenséget. Hívja Pokol Gyomrából örök míllységbe lakotta Vér felett rekedő Hangom­ bús Trombita Szóval. A ’ Gyász Barlangnak kondul ki feszültt nagy üregje És a ’ vak Levegő a ’ Hangot viszsza Ütötte. (17-20) Míg ő száll, nem ugat vad Cerberus, el pihen a­ rút Hydra, meg áll a ’ Cacittus, méllysségek inognak, így ordítt hát a’Poklok nagy torkú Királlyá. (57-59) ... egyszeribenn ki repülnek az Éjjnek Fellegiből, s a ’ Csillagokig vágtatnak ollyan nagy S szörnyű robajjal, mintt mikor a zúgó zivatar ki Rontván be zárt Barlangjából, el önti az Égnek Fénnyét, és a ’ Tengeri Földet Haddal ijeszti. (128-133) Az erő hangulatát idézik fel az ilyen - majd a romantikában nagy szerephez jutó - kifejezések: feszül, bús, komor, borzasztó, pompa stb. 34 Csokonai Vitéz Mihály Válogatott művei. I. Kiadta Vargha Balázs. Bp., 1980. 230. 35 OSZK Quart. Hung. 125. „Rövid út”, 131a. 36 Szepes Erika-Szerdahelyi István i. m. 214-215. 37 OSZK Quart. Hung. 131. 10b. 38 OSZK Quart. Hung. 131. 8b.

Next