Széphalom 19. (2009)

MESTEREK ÉS MŰVEK - Barsi Ernő: Csokonai és a néphagyomány

SZÉPHALOM 19. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2009. 351 BARSI ERNŐ Csokonai és a néphagyomány Csokonai Vitéz Mihály (1773—1805), a felvilágosodás nagy magyar költője olyan korban élt, mikor a földrajzi felfedezések, új ismeretlen népek, kultúrák megismerése, az egyetemes emberi civilizáció egész Európát ösztönözte a néphagyományok feltárására, megismerésére. Ezt a néphagyományokat felfedezni akaró európai folyamatot általában James Macpherson Ossiánjától (Fragments of Ancient Poetry, 1760) meg Thomas Percy angol és skót népköltési gyűjteményétől (Reliques of Ancient English Poetry, 1765) szok­ták számítani. Magyarországon is népszerűségre tettek szert ezek a munkák. De a népha­gyományok iránti érdeklődés legnagyobb ébresztője hazánkban Herder volt. Az angolok példája nyomán már a Fragments második gyűjteményében szorgalmazza a népdalok gyűjtését. Csokonai jól ismerte Herder munkáját. Hivatkozik is rá az Anakreoni dalok 1803-ban készített jegyzetei között: „Még egy felette hasznos német gyűjteményben (Fragments über die neure, deutsche Litteratur) igen szépen és derekasan le van írva az anakreoni daloknak valóságos természete.” Nem áll tehát teljes mértékben az, amit Szauder József alapján­ Weber Antal tanulmányában olvashatunk:* 2 „Bizonyosnak látszik, hogy Csokonai a kor népies jellegű törekvéseit nem alkalmazta nagyobb mértékben, s nem is ítélte meg másképpen, mint egyes kortársai, s talán Herdert sem ismerte alaposab­ban, s a nála kifejeződő nézetekkel esetleg csak közvetve, mások műveiben találkozott (ahogy e kérdésről Szauder József vélekedik).” Csokonai nagyon széles látókörű és európai szintű műveltséggel rendelkező költő volt, akit Ady olyan „veszettül európaiatlan magyarnak” nevezett, „aki kacagtató fanatiz­mussal és komolysággal él-hal Európáért.” Mikor a bécsi Magyar Hírmondó munkatár­sának ajánlkozik (1802), ő maga ad számot levelében tudásáról, sokféle érdeklődéséről: „1. A deák nyelvben lévő tehetségem, minthogy fő gyönyörűséget a római klasszikusok olvasásában találok, felirat szinte a literaturáig, hozzájárulván a beszédben és levélírásban való könnyűség. 2. A német nyelvben értem a könyveket, sőt ezekből poétái fordításokat is tettem, de beszélni és levelezni, kivált tudóssal és karakterizátus emberrel nem tudok. Úgy de egy esztendeig való bécsi lakás talán helyre fogja ütni ezt a fogyatkozásomat. 3. A francia nyelv értésében középszerű vagyok, de az ezen a nyelven való literaturához legjob­ban von szó tüzem sebes előmenetellel már magamat is biztatni (kezd). 4. Olaszul igen jól értek. 5. A magyar nyelvben való tehetségemet debreceni születésem és huszonkét eszten­ Csokonai poétikájához.­­ Mesterség és alkotás. Bp., 1972. 2 A népiesség jellege és változatai a 18. sz. végén és a 19. sz. elején.­­ Irodalom és felvilágosodás, Bp., 1974.

Next