Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

VEGYES ÍRÁSOK - 1848 - Lapok Petőfi Sándor naplójából

szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldo­kolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugárai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a saj­tóról a bilincs . . . vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nem­zetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság ! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar: ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magad­dal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélkü­led gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség ! Ezzel köszöntelek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! . . . nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet fél­halál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmas­kodni ! Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő . . . szép vagy te, szebb minden országbeli testvérednél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömköny­­nyek mostak , és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmaimban úgy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagynak, ragyogónak, a világ­tól tiszteknek én reméllek ! Pest, március 17. 1848 Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem

Next