Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)

VEGYES ÍRÁSOK - 1848 - Lapok Petőfi Sándor naplójából

a francia forradalmak története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második megvál­tója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez­ jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem ! A tűzokádó hegy közepébe kellene tollamat márta­nom, hogy napjaimat, napjaim gyötrelmeit leírhassam ! Így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elkárhozott lelkei elhagyhatják a börtönt, kínszen­vedésük helyét. . . vártam e pillanatot; nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanú­bizonyságaim erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztön­nek — mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki sem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, átaljában ábrándos golyhónak nevez­tek, de azért folyvást élt bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt. Politikai életünket távolról néztem, vagy rá sem néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók ! Én tudtam azt, amit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika kurjongató hősein, s mosolyogtam a fontos­ságot, melyet maguknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör ; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjá­születés óriási drámáját eljátsszák, hanem csak a deko-

Next