Reviczky Gyula összes költeményei - Magyar remekírók 53. (Budapest, 1902)
VÁLTOZATOK - Petőfi él!
költemények 16 Kétsége, hite, vágya a jelennek Az ő szivét először járja át; A múlt neki csak példakép jelen meg; Tanulságot csak, ihletet nem ad. Mit az öröm vagy bánat ír a szívbe, Egyetlen dalforrástok ez legyen: S ne mondjátok, hogy már ki van merítve, Kicsépelt szalma ez az érzelem. Míg egy nap fog haladni fönt az égen , Mig a tavasz virágokat nevel, Mig boldogság és könny lesz, ihletében A költő mindig újat énekel. PETŐFI ÉL! (Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik■ iSjy.! Petőfi él! De nem mint hiszitek, Nem mint bágyadt tekintetű öreg. A kor arczára nem vésett redőt, Fehér hajjal ne képzeljétek őt. Fejét felhordja most is; szeme fényes ; Oly fiatal még: csak huszonhat éves ! Petőfi él! De nem volt soha rab. Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat! Kard van kezében, ajkán harczi dal ; Előre száguld mint a bősz vihar, És túlharsogja az ágyúk morajját Szent himnusza, egy szó: Világszabadság! Petőfi és Lánglelke fenvivaszt. Vénség, halál sohasem érik azt. Lázas szivével, ifjan, szabadon Él és fog élni, édes magyarom. Lesz trónok és országok pusztulása . ■— De az ő sírja mégse lesz megásva!