Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái (Budapest, 1974)
VERSEK - 1925 - Május éjén a régi bor...
Dirmegünk, dörmögünk, Bajszunk, kedvünk kajla, Nem kell már a szerelem se, A parázna fzajla. Édes kábulatra Könnyebb szerzet vágyjon, Ordas, lompos régi búkkal Hálunk mi egy ágyon. Fringiánk is vesszen! Az ifjabb fegyver Hadd csattogja, hogy ő minden ócska vaskót megver! Majd eléri őt is Idején a balság - Hányja farát, míg lehet, a Csikó-fiatalság! Mindegy már minékünk Szerda vagy csütörtök, A nagyságos angyal vagy a Tekintetes ördög! Tempós lassúsággal - Elég volt a vágta — Szép egykedvűn átkocogunk A másik világba. MÁJUS ÉJÉN A RÉGI BOR Vénusz, az alkony csillaga, Lobog az égen egymaga, Epedő égi kurtizán, Lankad a bíbor nap után, Mire a többi csillagok Szelídebb fénye felragyog, Már ott is hagyja az eget, S buján ledől a hegy megött.