Színes Vasárnap, 1996. augusztus (3. évfolyam, 31-34. szám)
1996-08-04 / 31. szám
10 színes vasárnap ETER Egy vietnami-amerikai a NASA-ból g^4 f fc\ 0 ^ -----------------------------^------------------------------------------------ (xjU ^ v Űrhajókat irányít, de az ufókra kíváncsi J. J. Hurtak jövőkutató azt állítja, hogy emberfeletti megérzései viszik, ezek alapján járja a világot, így jutott el négy éve Magyarországra is. Most olyasvalaki következik, akinek szülei egy sugallatra elhagyták szülőhazájukat. Egy 25 éves vietnami-amerikai lányról van szó, akiről azt kell tudni, hogy egy földi irányítóközpontban dolgozik. - 1970-ben születtem Vietnamban. Négyéves voltam, amikor a vietnami háború miatt az egész családom Amerikába emigrált. Azóta Texasban élek, és nagyon is amerikai vagyok. Sajnos keveset tudok az anyanyelvemen. - Ön űrkutató, és mégis, úgy tudom, hisz az ufókban. - Végül is azt kell mondanom, hogy igen. Olyan hatalmas, az ember által nem ismert területei vannak az űrnek, hogy szinte kizártnak tekinthető, hogy mi lennénk csak élőlények. Amikor azt hallom, hogy valaki nagy meggyőződéssel beszél a földönkívüliekről, mindig felteszem magamnak a kérdést, miért ilyen biztos a dolgában, hisz konkrét bizonyítékokkal véleményem szerint nem rendelkezik senki. A szívem mélyén azonban igazat adok neki. - Hogy lesz egy fiatal hölgyből űrkutató? - Kicsi gyerekkorom óta arról ábrándoztam, hogy felnőttként majd valami olyat csinálok, amivel hozzájárulhatok az ember jövőjének alakulásához. Mérnökként most talán valamit megvalósíthatok ebből. Sohasem akartam űrhajós lenni. Most is megelégszem azzal, hogy egy földi irányítóállomásról segíthetem az űrhajósok munkáját. Jelenlegi szakterületem az orbitális dinamika, vagyis az űrben mozgó és az ember által irányított testek mozgásának vizsgálata. Koordinálás és ellenőrzés. A Discovery űrhajó földi irányításában is részt vettem. Legfontosabb feladatom annak a szatellitnek az irányítása volt, amelyet egy körülbelül 20 kilométer hosszú „zsinórral" csatoltak az űrhajóhoz. Amikor a Discovery az űrben mozgott, akkor kiengedte magából a műholdat, ami úgy lebegett mellette, akár egy jojó. Rengeteg elektromos kísérletet végeztünk vele, azonban komoly eredményekre nem jutottunk, mivel a zsinór elszakadt, amikor körülbelül 19 kilométer távolságra került az űrhajótól. Nagyon szomorúan vettük tudomásul a dolgot, hiszen a munkatársaim tíz, én mintegy két évet dolgoztam ezen a projekten. Az egyetlen dolog, ami némi vigaszt nyújtott, az az volt, hogy így is páratlan kísérleteket sikerült elvégeznünk. Olyanokat, amelyeket még soha senki sem csinált. A projektet az olasz kormány finanszírozta. Azóta persze kutatjuk a szerencsétlen fordulat okait. Jelenleg ott tartunk, hogy feltehetőleg a rézhuzal műanyag szigetelése hibásodhatott meg. Ez most még csak egy hipotézis, bizonyítani e pillanatban nem tudjuk. Ufó nem lehetett.... Wiedemann Krisztina Szinte kizártnak tekinthető, hogy mi lennénk az egyetlen élőlények Technoval az Isten közelébe iöti. A Beatles sebességét a duvamaiak megduplázták CkovNcyt bumm...bummként veszik alapul, hanem a bumm-bumm... bumm-bumm... bumm-bumm... bumm-bumm szól. - Mégiscsak lehet akkor benne valami, hogy ez a zene doppingként is működik. - Minden jó zene ilyen. A fölszabadulás az maga a dopping. - Mi az oka annak, hogy ez a zene ennyi embert meghódított? - Az, hogy nincs mondandója, mindenki azt tesz bele, amit akar. - Az embereknek sokszor szükségük van arra, hogy egyegy művészeti alkotásnak úgymond legyen valamilyen üzenete. Vagy ez már kiment a divatból? - Van üzenet: légy magad. Fedezd fel magad. - Ilyen irányzatok már régen is voltak. - Az első technohausnak nevezhető lemezek egyike 85-ben Németországban készült. Az volt a címe, hogy No massager neecessary. Nincs szükség üzenetre. Egy későbbi lemeznek, ugyanettől az előadótól, az A lázadók gyermekei lázadnak apjuk-anyjuk ruhája, zenéje, életformája ellen. A mai tinédzserek szüleinek a gyermekei is lázadtak. Ők voltak a hatvanas-hetvenes évek virággyermekei, akik hittek és tettek. Make love, not war! Szeretkezz, ne háborúzz! Itt vannak a szerelem gyümölcsei, akik az AIDS fenyegetettségében már más zenére ölelik egymást, ha egyáltalán... Új idők, új tanok. Technorév 303-as agybafúró. Beszélgetőtársam Szél László, egy berlini techno-lemezkiadó munkatársa. - Ez az egyetlen igazi zene. A ritmusvilága le van egyszerűsítve a szívritmus duplájára. A legtöbb technozenének a ritmusa 138 és 142 leütés között mozog percenként. Amikor a Beatles alakult, John Lennon úgy keresett dobost, hogy azt vizsgálta, a jelentkező egy kézzel ki tudja-e ütni a saját pulzusát. Ringó Star megcsinálta. Harminc év alatt úgy látszik, duplájára gyorsultunk. A maiak zenéje ezt bizonyítja. A szív ritmusát nem bumm... volt a címe, hogy No vocal neccessary. Emberi hangra sincsen szükség, szóljanak a gépek. Azt hiszik, hogy a gépek embertelenek. Ez nem igaz. A feketék fedezték fel a hetvenes évek végén New York-i diszkókban, hogy az állítólag teljesen hideg Kraftwerk-zenekar gépeinek lelke van. Úgy indult ez az egész, hogy Kraftwer-darabok részeiből csináltak végtelen hurkokat. Az órákon keresztül szóló darabok hatására az emberek eljutottak egy bizonyos meditációs szintre. Gondoljunk abba bele, hogy a buddhista szerzetesek is úgy tanulnak meditálni, hogy először néznek egy nagy képet, egy tájképet, egy akármit, majd haladnak egyre jobban bele a részletekbe, egy virágba, egy virágsziromba, hogy azután meditáljanak a semmin. - A tájkép azért mégiscsak a természet része, szemben a géppel. - Nem értek egyet azzal, hogy a gépek ne lennének a természet részei. A természetnek immár részei az ember alkotásai is. Ez a generáció is keresi a vallásos érzést, az istenek közelségét, azt, hogy miként tudják ezt elérni egy újfajta meditatív állapot által, amihez esetleg épp a techno segíti őket. - Nem volt könnyebb régebben, mikor volt egy csomó sztár? Most egy zenegépért vagy egy disc jockeyért kellene rajongani... - Nekem pár évvel ezelőtt Erfurtban, Németországban volt egy lemezüzletem. A pultra ki volt téve egy tábla, és az ott ácsorgó gyerekek ráirkálták, hogy I love Elvis, meg I love punk, és egyéb hülyeségeket, amíg egyszer csak megjelent az, hogy I love és három szám. Három nulla három. Ez a techno legősibb, leglegendásabb, legegyedibb hangú gépe, a Roland TB 303-as. Nem az intézményesített sztárért rajonganak, aki állítólag megjelenít számukra egy követésre érdemes mintaképet, hanem félrelökik az egészet, és azt mondják, ez a hangzás, ez az ezüstös, csilingelő, agybafúró 303-as, ez vagyok én. . Kubik Elvira /WM 1996. augusztus 4. Egy lány legfeljebb ötször iL-Col Ulla Az erotikus filmek haszna Címoldalas sztori egy július 24-i újságból: „Saját bilincsével rögzített két férfiú egy szado-mazo prostituáltat lakásának fűtőtestéhez. A rablók a kéjnőről levették azt is, ami még rajta volt. Egymilliót ért." Újsághirdetés ugyanezen a héten egy másik lapból: „Eladom erotikus képgyűjteményemet és 10 órányi, válogatott pornófilm-összeállításomat." A két hír mögött nincs összefüggés. - Halló, tessék! - Jó estét kívánok! Gellért András vagyok. Nem tudom, jó számot hívtam-e? Én az erotikus képek után érdeklődnék. - Pillanat. Igen. - Ön az, aki eladja az erotikus képeket? - Igen. - Ez pontosan hány darab? - Kettőezer, tehát három album. - Ezeket ön fotózta vagy csak gyűjtötte? - Én gyűjtöttem össze őket különféle lapokból. - Mennyi idő alatt? - Olyan négy év. - Mennyiért lehet megvenni? - Ötezer forintért. Annál olcsóbban nem. - Olvastam a hirdetésében, hogy 200 erotikus filmből készített egy tízórányi válogatás. - Igen, az is van. Nem tudom, milyen témakör érdekli önt. - Én sem tudom, nem nagyon ismerem ezeket. Inkább ön mondja, hogy milyen témák vannak. - Rendkívül szerteágazó. Van órás, anál, animál, szadomazo, bizarr, privát, mindenféle. - Melyik a legjobb? Melyik az ön kedvence? - Melyik a legjobb? Én mindegyiket szeretem, csak már unom őket, azért adom el. - Annyiszor látta? - Persze. Gondolhatja, ha megvan az embernek olyan két és fél-három éve és nézegeti magában meg társasággal, barátokkal, barátnővel, akkor megunhatja. Újakat akarok venni, mert vannak embereim külföldön, és mondták, hogy egész klassz anyagokat lehet kapni kint. Arra kell a lóvé. - Milyen filmre vágyik? - Igazság szerint külföldön sokkal szebb és egzotikusabb nők vannak, mint Magyarországon. Vágyik az ember arra, hogy belekóstolgasson különleges nőkkel készült filmekbe. Ilyeneket Magyarországon nem lehet szerezni, vagy legalábbis én nem tudok róla. Azért szeretnék megválni a gyűjteményemtől, mert az ebből befolyt pénzből egy-két frankó, eredeti műsoros kazettát vennék. Olyat, amit az ember úgy néz még három év múlva is, hogy azt gondolja, az ilyenre érdemes volt kiadni a pénzt. - Ki az ön kedvenc pornószínésznője? - Ki is? Deborah Wells. Azt hiszem, az, meg Sarah Young. Szerintem két elég helyes és vonzó hölgyike, csak már ők is nagyjából lefutottak. - Kiöregedtek? - Nem is az, hanem már annyi film készült belőlük, meg annyira kiszipolyozták őket, hogy nem érdekesek. Egy lány olyan 4-5 film erejéig még vonzó, aztán már unalmassá válik. A férfiak ekkor már nem is szívesen nézik, mindig újabb szereplőkre vágynak. - A magyarok közül kit szeret a legjobban? - Azt hiszem, van egy Gabriella nevű hölgyike. Azt viszont teljesen kiszipolyozták, már szinte totál unalmas, de amikor befutott, emlékszem, mindenki rohant a videotékákba, hogy gyémántot lásson. Egyszerűen döbbenet volt az utána való vágyakozás. Nagyon szívesen néztük nem is 4-5, hanem még 10 filmjét is. Aztán ő is unalmassá vált. De a magyar sztárok közül mindenképp ő a legvonzóbb. - Amikor bemegy egy videotékába, van önben szemérmesség, gátlás, vagy minden további nélkül elkéri a kiválasztott filmet? Esetleg tesz három kört, és előbb elvisz egy vígjátékot, egy krimit, és azután harmadszorra meri csak bevallani, hogy szexfilmre lenne szüksége? - Semmi gátlás nincs bennem, mert én úgy gondolom, hogy a szex- és pornófilmre szükség van. Olyasmit tanulhat meg az ember belőle, olyan érdekes dolgokat láthat, amiknek aztán nagy hasznát veheti a saját életében is. Másrészről azért sincs bennem gátlás, mert természetes dologról van szó. Nem hiszem, hogy lenne például olyan nő a pult mögött, aki a filmeket csak árulja, kölcsönzi, de rájuk se sandít. Ez természetes, és én inkább azokon az embereken csodálkozom, akik sznobságból prűdén kezelik ezt a témát, így hát, ha "én ki akarok venni egy-két pornófilmet, akkor bemegyek, és minden további nélkül kiveszem. - Önnek valóban segítettek ezek, tehát fejlesztették a szexuális kultúráját? - A férfiak szerintem szívesen nézik ezeket a filmeket. Pontosan azok, akikben ez a gátlásosság nincsen meg ilyen téren. Másrészt, hogy segített-e? Tulajdonképpen igen, mert amikor az ember a keze közé fogta még kisebb korában ezeket a filmeket, akkor nagy szemekkel nézegette őket. Utána persze hogy gondolkozott rajta, miként tudná a partnerével megvalósítani a látottakat. Aztán rájött arra, hogy a társa is ugyanúgy érdeklődik az ilyesmi után. Nálunk legalábbis így volt. Sokan mondják azt, hogy ezek csak filmek, ez nem így van a valóságban, felejtsük el, otthon úgyis máshogy lesz. Nem igaz! - A barátnője ezek szerint ugyanígy vonzódik ezekhez a filmekhez? - A nők ezt mindig egy kicsit szemérmesebben tekintik, de van, amikor ő kérdezi meg, hogy nincs-e kedvem berakni egy filmet. Én nem is szoktam erőltetni ezeket a dolgokat, csak akkor, hogyha neki is van kedve hozzá. Lehet, hogy interjún kívül mondom, mert talán sért bizonyos berkeket, de a Szív TV-n is leadtak egy ilyen tanító filmet. Tényleg rendkívül jó film volt. Elkezdték leadni tisztességesen, utána becenzúrázták. Hogy tanuljon meg szerencsétlen fiatal bármit is abból a filmből, ha egyszer kiveszik a felét? Ott van egy fekete kocka az illető jelenetek előtt. Ez is prűdség. Biztos vannak olyan öreg emberek, akik hülyét kapnak az ilyen jelenetektől, de ettől függetlenül, ezt én nem értem. Gellért András Az oldalon olvasható írások a Petőfi rádióban elhangzott riportok alapján készültek tb-