Színház, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
a darabban bizonyítja újból széles skálájú színészi tehetségét, amely a humortól, az öniróniától, a pesti kispolgáriságtól a tragédiáig terjed. Seress Rezsőként a kistermetű, dilettáns muzsikus alakját maszk és külső eszközök igénybevétele nélkül hozza elénk, a jellem változásait mélyről feltörő művészettel ábrázolva. Szerepel a Hajrá, magyarok-ban is, és a műsor konferansziéjaként egy másfajta - a tévében az utóbbi időben gyakorta látható - színészi tulajdonságát mutatja be. A Bodrogi igazgatta Vidám Színpadnak Bodrogi Gyula, a színész az egyik fő erőssége. Horváth Gyula a Babitsban egy megszállott matematikatanárt alakít, a karikírozással szinte Karinthy Frigyes szellemét is megidézve. Kondorka tanár ura jó epizódalakítás, s az a Szomorú vasárnap bánatos Jani pincérjeként is. E rezonőrszerepben drámai erényeiről is meggyőződhetünk; szerződtetése a Vidám Színpadnak feltétlenül nyereség. Sajátságos, fanyar humora van Forgács Gábornak, akiből nem hiányzik a parodizálóképesség sem; a Mi újság odaát? című szovjet kabaréműsorban, valamint a Szeretem a feleségem egyik epizodistájaként kellemes benyomást kelt. Horváth Tivadart három műsorban láthattuk. Két műsorban jórészt a megszokott formáját hozta, elegánsan és rezignált humorral, ha nem is mindig teljes szövegtudással, ellenben az Őrült nők ketrece bártulajdonosaként annyi az eredeti humor, a groteszk fintor alakításában, hogy túlzásai ellenére is szívből lehet derülni rajta. Kár, hogy a kabaréműsorban nem bíznak rá magvasabb irodalmi szöveget; a kitűnő színésznek korábbi Karinthy-monológja sokáig az emlékezetünkben él. Csákányi László igen nagy nyeresége a színháznak. Igaz, az eddig látott műsorokban nem tudta még kifutni formáját - ez alól csak a Hajrá, magyarok ! sok évet átaludt, elmaradott és a megváltozott körülményeket nehezen megértő funkcionáriusa a kivétel -, de az Őrült nők ketrece álszent képviselőjelöltjeként azzal biztat, hogy ha ehhez hasonló, perszifláló hajlamára is építő szerepet kap, ebben a társulatban is elfoglalja méltó helyét. Kállay Ilonának a színházváltoztatás nem vált teljes mértékben előnyére. Valami félreértés folytán úgy véli, hogy ebben a színházban egyfajta erőltetett pózt, sablonná merevedő humoros álarcot kell magára öltenie. Tehetsége pedig joggal predesztinálná jeles művészete kibontakoztatására. Bizonyára rendezés kérdése is ez, ám jó volna, ha mélyebben átérezné: a kabaré és a komédia a Vidám Színpadon sem kíván kevesebb alakítókészséget, mint másutt. Néhány korábbi szerepe a garancia arra, hogy előbb-utóbb megleli helyét. A műsorok sorrendjében most két vendégről számolok be: mindketten értékes színfoltjai az előadásoknak. Voith Ági a Szomorú vasárnap szerelmes szeretőjét és feleségét alakítja, szuggesztív erővel és átélten, a Müller Péter megidézte kort hitelesen érzékeltetve. Tordai Teri az Elvámolt éjszakában nagystílű kurtizánt alakít, aki gazdag látogatóinak sznobériájára építi föl trükkjét. Festőművésznek adja ki magát, és a vele háló férfiaknak azzal az elégtétellel szolgál, hogy nemcsak a szerelem kegyeiből részesülnek, hanem a művészet oltárán is áldoznak. Francia pikantériájú alakítása a darab egyik erőssége. Straub Dezső tehetségéről önálló műsorában, szóltunk már. Az Elvámolt éjszakában egy kisemmizett, bosszúra szomjas fiatalembert alakít, kedves mélabúval botladozva a színpadon. A Szeretem a feleségem című zenés játékban a szerelem dolgaiban ügyetlenkedő férjet mutatja be, sok humorral, karakterisztikusan. Ebben a darabban jó partnere Nyertes Zsuzsa, aki már főiskolásként az Elvámolt éjszakában megnyerő szépségével, bájos naivitásával hívta föl magára a figyelmet. A Szeretem a feleségemben csaknem teljesen levetkőzik, mi tagadás, kitűnő alakja kellemes látvány, és nem válik hátrányára az előadásnak, amelyben vidámságával is sok kedves percet szerez a nézőknek. Ismét két vendégről szólok. Pálos Zsuzsa, mint említettem, az Együtt, ameddig bírjuk című produkcióban Straub Dezső partnere, és a műsor jó alkalmat kínál számára, hogy sokoldalúságát a legkülönbözőbb formákban bizonyítsa. Gálvölgyi János karikírozóképességét aligha kell méltatni, az őrült nők ketrecében remek társa Horváth Tivadarnak. Lehet, olykor kissé túllő a célon, de ez a darab a szélsőséges alakításokra is alkalmat kínál, hiszen talán éppen a túlzások faragnak le valamit a téma kényességéből. Gálvölgyi átalakulása férfiból nővé, majd vissza, lehetőséget ad a persziflálásra is. Kabos László kimagasló tehetségét önálló műsoráról szólva méltattam már, itt csak azt jegyzem meg, hogy ez a fajta, modorosságaitól egyre jobban megszabaduló és mind nemesebbé váló humor e színpad egyik legerőteljesebb tartóoszlopa. Bizonyára igazságtalan vagyok, de helyszűke miatt nem tehetek mást, mint hogy a Vidám Színpad többi tagjáról csak röviden emlékezem meg, azzal a megjegyzéssel, hogy legtöbbjük jelenléte — és erről őszintén meg vagyok győződve — szinte pótolhatatlan az előadásokon. Attól lett igazán csapat ez a társulat, hogy benne a kiemelkedő egyéniségek mellett helyet kapnak a kevésbé ismertek is, jóllehet, nem egy előadás bizonyítja, hogy olykor az epizodista jut jelentékeny szerephez, aminek a fordítottja is igaz. A hölgyeken kezdve a sort, Csala Zsuzsa egyre gyakrabban győz meg arról, hogy humorának nem a molettség az egyetlen forrása, hanem a lényéből áradó, öniróniára hajló jellemkomikum is. Dzsupin Ibolya rendkívül bájos jelenség a színpadon, szépsége és jó alakítókészsége kellemesen érvényesül A rímfaragó című Romhányi-műsorban. Faragó Vera pikáns egyénisége a sanzonokban jól kamatozik, de azt meg kellene gondolnia, hogy ugyanaz a vetkőzőszám, amelyet évekkel ezelőtt sikerrel adott elő, ma ugyanolyan hatásos-e. Géczy Dorottya ma is kellemes látvány a színpadon, akárcsak a bájos mosolyú Thury Éva. A fiatal Böröndi Tamás mind a Szeretem a feleségem egyik ügyefogyott férjeként, mind az Őrült nők ketrece féltékeny inaslakáj-szeretőjeként máris kitűnően megállja a helyét. Dobránszky Zoltán fanyar komikusi erényei mostanában kezdenek jobban kibontakozni, Gálcsiky János alakítókészségére pedig mindig építhet a társulat, amelynek egyik legstabilabb tagja. Eredeti színt képvisel az együttesben Kósa András, akinek sokat kifejező mimikája és tánctudása a műfaj régi jó hagyományait idézi emlékezetünkbe. Ifj. Pathó István több szerepben is bizonyítja, hogy mindjobban megleli helyét a Vidám Színpadon, amelyen ügyes karakteralakításaival hívja föl magára a figyelmet. Szuhay Balázst, Verebély Ivánt, Zana Józsefet említem még meg külön hangsúllyal a működő tagok sorából, a nyugdíjasok közül