Színház, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-08-01 / 9. szám
függenek a kád fölött), figyeltem föl egy „négy lábon álló ezüst dísztárgyra". Ennyi maradt a családi ezüstből - mondta mosolyogva Mezei Mária férje a többi odalett a háborúban. Ezüst fogpiszkálótartó, ezt elfelejtették ellopni, megmaradt mind a két darab. Aztán amikor Zoltán és Éva házavatóra hívtak, Mária valami nem szokványos darabbal akart nekik kedveskedni. Elvittük az egyik ezüst fogpiszkálótartót. Ha aztán később ránéztünk, rájuk gondoltunk, ők meg biztos ránk. Úgy derült ki, hogy a Gundel nagypapa négy lábon álló ezüst dísztárgya Lelbachék ezüstkészletének darabja volt hajdan, s Mezei Mária ajándékozta Ruttkai Évának, Latinovits Zoltánnak. De a finom ívű, kecses fogpiszkálótartó az elfogulatlan s színészek magánéletében tájékozatlan nézelődő számára eddig is, ezután is Szindbádot idézi emlékezetbe, amint ül a fehér abrosszal terített vendéglői asztal mellett, melyet sóhajtva merőkanállal az aranyló húslevest kavargatja (talán már a forgatócsoport tagjai sem emlékeznek rá: Dajka Margit főzte!), s miközben két ujjával szájához emeli a fogpiszkálót, komolykodó lassúsággal faggatja Vendelint, a korcsmárost, vajon olasz vagy magyar gesztenyével készíti-e szakácsa a fácánt. Négy lábon álló ezüst dísztárgy, kellék Szindbád úrvacsoraasztalán. Tárgy: a múlt hangulata. Ruttkai Éva fák sűrűjében elbújó hűvösvölgyi nyaralójában évtizednél hosszabb ideig hányódott egy lassan feketére sötétedett ezüst gyertyatartó. Régi családi darab, mindig azon a polcon, ahol épp nem zavart senkit. És már régen bekeretezve a Ruttkai Éva-emlékszoba falán függött a Ványa bácsi vígszínházi előadásán készült híres fénykép-Ruttkai Éva, mint Jelena Andre ■ LÁDAFIA ■ jevna, kezében égő gyertyával a szobába lép, s Ványa bácsi, Latinovits Zoltán térdre zuhanva, szenvedélyesen átöleli őt, szinte rántja magához a riadtan hátráló asszonyt, aki jobb kezével a háta mögötti karosszékben keres kapaszkodót, s bal kezét hirtelen előrenyújtva próbál a viharban egyensúlyozni; a szenvedélyes mozdulattól félrebillen a meglobbanó gyertyaláng, amikor a kifényesített gyertyatartót a kép előtti szekrénykére helyezve hirtelen világosodott meg egy színháztörténeti pillanat: a családi, súlyos ezüst gyertyatartót használta színpadi kellékként Ruttkai Éva a vígszínházi előadáson. Mert a színházi £e//é£gyertyatartó, amely aligha készült ezüstből, nem illett a régi orosz udvarházba hazalátogató szentpétervári professzorné asszony finom kezébe. Ruttkai Éva az otthoni antik gyertyatartót fogja a színpadon, s bár a nézőtérről ezt senki észre nem vette, a színésznő ragaszkodott az igazi tárgyhoz, hogy abba kapaszkodva érezze játék közben: valóban élet és halál a tét. Latinovits Zoltán halála után került a Ruttkai Éva által soha többé nem használt nyaralóba a gyertyatartó. Ruttkai Éva tudta, mire emlékezteti őt e régi családi ezüsttárgy. Jelena Andrejevna halott. Ványa bácsi halott. Fényképük alatt ezüst gyertyatartó. Néha néhány percre meggyújtom a gyertyát. A gyertyatartó, amely „játszott" a Ványa bácsiban (Vattay Elemér felvételei) Az ajándékba kapott ezüsttárgy 37