Színház, 1995 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1995-05-01 / 5. szám

■ NEMZETÜNK, NEMZETÜNK ■ a világ drámairodalmának még le nem fordított vagy elévült fordításban lévő klasszikusait ugyanúgy, mint a legjobb kortárs művek fordítá­sát a magyar színházi élet rendelkezésére bo­csátja. Az új Nemzeti Színház színházi kísérletek ott­hona! Az egyre nehezebb anyagi körülmények között dolgozó színházak egyre kevesebb koc­kázatot vállalhatnak új, a szokásoktól eltérő mű­vek létrehozására. A legmodernebb színházi út­keresések nem tudtak nálunk meggyökeresedni, pedig a művészetek fejlődésében nélkülözhetet­len ez a szín. Az új Nemzeti Színház — miközben főépületében a klasszikusokat, a maradandó és nemzetközi értékeket kell műsoron tartania — kamaraszínházában, stúdiójában a legkockáza­tosabb kísérletekre is vállalkozhat. Az új Nemzeti Színház módszertani központ. Azokban a színházi szakmákban, amelyekben az utánpótlás esetleges és elapadóban van, az ország valamennyi színháza számára rendsze­res tanfolyamokkal biztosítania kell a szakem­berképzést (asszisztens, ügyelő, öltöztető, maszkmester, díszítésvezető, fővilágosító, kel­lékes, fodrász). Ezek a tanfolyamok — rugalmas tantervekkel — az új szakemberek képzésén kí­vül a már működők szakmai színvonalának kar­bantartását is vállalhatnák. Mint módszertani központnak a színi pályán levők számára nyitott testkultúra-, beszéd-, ének- és zenetanulási programokat kell összeál­lítania és életben tartania. A Nemzeti Színház új műfajok műhelye és kul­túránk nemzetközi képviselője. Mivel a színházi műfajok egyre jobban élnek a zene, a tánc esz­közeivel, és a magyar zenés színház nemzetközi elismertsége köztudott, meggondolandó, hogy nem kellene-e laza kapcsolattal a Nemzeti Szín­házhoz fűzni egy zenés színházat (például Rock Színház) és valamelyik táncegyüttest. Ez az együttműködés kölcsönös tanulást eredmé­nyezhetne, közös produkciókban gazdaságo­sabb működést és a nemzetközi színházi élethez való újfajta és egyre szorosabb kapcsolódást. És azt is, hogy ezekben a műfajokban közös mun­kával olyan új magyar művek születhetnek, me­lyek nemzetközi sikerre is számíthatnak. (Példá­ul István, a király, Magyar Elektra), így meg lehet­ne teremteni annak lehetőségét is, hogy egy, vagy akár két társulat úgy járhassa a világot, hogy az ne befolyásolja a színház hazai játék­rendjét. A Nemzeti Színháznak mint országos hatású közművelődési intézménynek szüksége lenne egy tévéstúdió létrehozására, melynek egyik fő funkciója lehetne az iskolák videokazetta-ellátá­sa, a legjobb művészek által előadott versekkel, novellákkal, drámarészletekkel. Másrészt e stú­dió bevétele hozzájárulhatna a színház működé­si költségeihez. Az 1990-es pályázat egyik díjazott nemzeti színházi terve az Erzsébet térre Amatőr együttesek és művészeti jellegű kö­zépiskolák szervezett patronálása szintén a színház feladata lenne. A Nemzeti Színház mint idegenforgalmi vonz­erő. Az új nemzeti színházi hálózatnak (Nemzeti Színház, rockszínház, népi együttes, vidéki szín­ház) a nyár folyamán külön programmal kell szín­házi élményt nyújtania az egyre növekvő idegen­­forgalom számára. Az új Nemzeti Színház otthont adhatna nem­zetközi színházi fesztiválnak is, amelynek pilla­natnyilag nincs állandó színhelye Európában. E fesztivál rendszeres fenntartása a színházmű­vészetvonzó nemzetközi központjává teheti Bu­dapestet. Az új Nemzeti Színház a környezetében vé­gezzen kulturális és egyéb szolgáltatásokat, me­lyek napközben is sokakat vonzhatnának a kul­túra körébe. Nyújtson alkalmat kiállításokra, vitákra, közösségi együttlétekre. A színház építésével egy időben szükséges új struktúrájának kimunkálása, korszerű irányítá­sának kialakítása és társadalmi ellenőrzésének biztosítása. Mindezekhez a feladatokhoz kiemelt helyzetre és új szervezetre van szükség. F­ ­AXNER-TÓTH ERNŐ „SÍK MEZŐBEN HÁRMAS ÚT F­ ­elmerülhet a kérdés: a színházvezetők karéjában kakukktojásként, a színházi szakmán kívülről, egyszerű nézőként jo­gom van-e a Nemzeti Színházról szóló ta­nácskozáson hozzászólnom. Mégis vál­laltam a felkérést, mert én vagyok a tegnap, ama és tanítványaimon keresztül a holnap nézője. Abban a szerencsében van részem, hogy minden évben beszélhetek egyetemi hallgatóim­nak a Nemzeti Színházért folytatott fél évszáza­dos küzdelem hősi erőfeszítéseiről, majd a meg­valósult eszme első évtizedének súlyos gondjai­ról, sebeket osztó vitáiról, sűrűn változó igazga­tóiról.

Next