Színház, 1995 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1995-05-01 / 5. szám
■ NEMZETÜNK, NEMZETÜNK ■ a világ drámairodalmának még le nem fordított vagy elévült fordításban lévő klasszikusait ugyanúgy, mint a legjobb kortárs művek fordítását a magyar színházi élet rendelkezésére bocsátja. Az új Nemzeti Színház színházi kísérletek otthona! Az egyre nehezebb anyagi körülmények között dolgozó színházak egyre kevesebb kockázatot vállalhatnak új, a szokásoktól eltérő művek létrehozására. A legmodernebb színházi útkeresések nem tudtak nálunk meggyökeresedni, pedig a művészetek fejlődésében nélkülözhetetlen ez a szín. Az új Nemzeti Színház — miközben főépületében a klasszikusokat, a maradandó és nemzetközi értékeket kell műsoron tartania — kamaraszínházában, stúdiójában a legkockázatosabb kísérletekre is vállalkozhat. Az új Nemzeti Színház módszertani központ. Azokban a színházi szakmákban, amelyekben az utánpótlás esetleges és elapadóban van, az ország valamennyi színháza számára rendszeres tanfolyamokkal biztosítania kell a szakemberképzést (asszisztens, ügyelő, öltöztető, maszkmester, díszítésvezető, fővilágosító, kellékes, fodrász). Ezek a tanfolyamok — rugalmas tantervekkel — az új szakemberek képzésén kívül a már működők szakmai színvonalának karbantartását is vállalhatnák. Mint módszertani központnak a színi pályán levők számára nyitott testkultúra-, beszéd-, ének- és zenetanulási programokat kell összeállítania és életben tartania. A Nemzeti Színház új műfajok műhelye és kultúránk nemzetközi képviselője. Mivel a színházi műfajok egyre jobban élnek a zene, a tánc eszközeivel, és a magyar zenés színház nemzetközi elismertsége köztudott, meggondolandó, hogy nem kellene-e laza kapcsolattal a Nemzeti Színházhoz fűzni egy zenés színházat (például Rock Színház) és valamelyik táncegyüttest. Ez az együttműködés kölcsönös tanulást eredményezhetne, közös produkciókban gazdaságosabb működést és a nemzetközi színházi élethez való újfajta és egyre szorosabb kapcsolódást. És azt is, hogy ezekben a műfajokban közös munkával olyan új magyar művek születhetnek, melyek nemzetközi sikerre is számíthatnak. (Például István, a király, Magyar Elektra), így meg lehetne teremteni annak lehetőségét is, hogy egy, vagy akár két társulat úgy járhassa a világot, hogy az ne befolyásolja a színház hazai játékrendjét. A Nemzeti Színháznak mint országos hatású közművelődési intézménynek szüksége lenne egy tévéstúdió létrehozására, melynek egyik fő funkciója lehetne az iskolák videokazetta-ellátása, a legjobb művészek által előadott versekkel, novellákkal, drámarészletekkel. Másrészt e stúdió bevétele hozzájárulhatna a színház működési költségeihez. Az 1990-es pályázat egyik díjazott nemzeti színházi terve az Erzsébet térre Amatőr együttesek és művészeti jellegű középiskolák szervezett patronálása szintén a színház feladata lenne. A Nemzeti Színház mint idegenforgalmi vonzerő. Az új nemzeti színházi hálózatnak (Nemzeti Színház, rockszínház, népi együttes, vidéki színház) a nyár folyamán külön programmal kell színházi élményt nyújtania az egyre növekvő idegenforgalom számára. Az új Nemzeti Színház otthont adhatna nemzetközi színházi fesztiválnak is, amelynek pillanatnyilag nincs állandó színhelye Európában. E fesztivál rendszeres fenntartása a színházművészetvonzó nemzetközi központjává teheti Budapestet. Az új Nemzeti Színház a környezetében végezzen kulturális és egyéb szolgáltatásokat, melyek napközben is sokakat vonzhatnának a kultúra körébe. Nyújtson alkalmat kiállításokra, vitákra, közösségi együttlétekre. A színház építésével egy időben szükséges új struktúrájának kimunkálása, korszerű irányításának kialakítása és társadalmi ellenőrzésének biztosítása. Mindezekhez a feladatokhoz kiemelt helyzetre és új szervezetre van szükség. F AXNER-TÓTH ERNŐ „SÍK MEZŐBEN HÁRMAS ÚT F elmerülhet a kérdés: a színházvezetők karéjában kakukktojásként, a színházi szakmán kívülről, egyszerű nézőként jogom van-e a Nemzeti Színházról szóló tanácskozáson hozzászólnom. Mégis vállaltam a felkérést, mert én vagyok a tegnap, ama és tanítványaimon keresztül a holnap nézője. Abban a szerencsében van részem, hogy minden évben beszélhetek egyetemi hallgatóimnak a Nemzeti Színházért folytatott fél évszázados küzdelem hősi erőfeszítéseiről, majd a megvalósult eszme első évtizedének súlyos gondjairól, sebeket osztó vitáiról, sűrűn változó igazgatóiról.