Színház, 2008 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2008-03-01 / 3. szám

gyar színházi struktúra egésze - színházak és különböző színhá­zi működések nyitott hálózata - az, ami valóban nemzetinek mondható. Ez a hálózat az, ami ténylegesen, a lehető legszélesebb körben és a legdifferenciáltabban teszi lehetővé a közösségek szá­mára identitásuk kifejezését, megélését és gyakorlását. Már csak azért is, mivel ez a rendszer ténylegesen és teljes egészében, szám­szerűen és területi szempontból egyaránt, lefedi a nemzetet, még akkor is, ha ez a lefedettség belső struktúrájában egyelőre ellent­mondásosnak mondható. A színházi szakma egésze tükrözi tár­sadalmunkat, ezért általa indirekt módon, de mégis magához a nemzethez juthat el a Nemzeti Színház. Ugyanakkor egy-egy lo­kálisan létrejött színházi érték a Nemzeti Színház segítségével vál­hat nemzeti üggyé. Természetesen nem arról van szó, hogy a Nemzeti Színház min­den magyar színházba beköltözik, és minden magyar színházi elő­adás látható lesz a Nemzeti Színházban. Elsősorban a színházak­kal közösen, koprodukcióban létrehozott előadásokra gondolunk, melyek mindegyike egyéni elképzelések és gondos tervezés alap­ján, egyedi megállapodással jön létre, kerül bemutatásra, majd a re­pertoárba, jut el az ország különböző pontjaira, és érkezik a bu­dapesti épületbe (lásd a VI. fejezetet). Ezt a folyamatot természe­tesen nemzetközi, közösségi, kulturális és egyéb szakmai aspektusok is kiegészítik (lásd a VI. fejezetet). Feladatunknak ezért elsősorban azt tekintjük, hogy a Nemzeti Színház és a színházi szakma különböző szereplői között együttműködések jöjjenek lét­re, amelyeknek a formáit és kritériumait kell kidolgoznunk. A Nemzeti Színház volumenénél és szakmai vállalásainál fogva alkalmas lehet arra, hogy katalizátora legyen a színházak között meginduló együttműködéseknek. A Nemzeti Színház azonban ön­magában nem képes ezeket a folyamatokat beteljesíteni, annál is kevésbé, mivel koncepciónk lényege a partnerség kialakítása és az együttműködés. Meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Színház mű­ködését át lehet alakítani úgy, hogy más színházak is megtalál­hatják a partnerséghez, az együttműködéshez és a mobilitáshoz vezető megoldásokat. Nemzeti Színház-koncepciónk központi eleme az, hogy a szín­ház költségvetésének jelentős részét nem önmagára költi, hanem visszaforgatja azt a hazai színházi működésbe, így érdekeltséget teremthet, és segítséget nyújthat az átalakuláshoz. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a Nemzeti által visszaforgatott pénzeszközök az ál­lami és önkormányzati szerepvállalás (NKA stb.) helyett jelennek meg, hanem amellett és azzal párhuzamosan bontakoznak ki, megteremtve a szakmai decentralizációt. A Nemzeti az együtt­működésekhez csupán azt a feltételt szabja, hogy az adott együttműködő színház, legalább egyetlen produkció erejéig, al­kalmassá tegye önmagát a partnerségre mind művészi, mind működési értelemben. Bízunk benne, hogy az együttműködésben részt vevők felfedezik a kooperációban rejlő lehetőségeket. Mindazonáltal nem beszélünk totális elvárásokról sem, csupán lehetőségeket kínálunk, megoldási javaslatokat ajánlunk azoknak, akiknek céljaiban szerepel a mobilitásra alkalmat adó színházi működés. Nem kell mindenkinek részt vennie a nemzeti színhá­zi projektek rendszerében létrejövő együttműködésekben, bár ter­mészetesen bízunk abban, hogy a Nemzeti Színház összegyűjti azokat, akik lehetséges letéteményesei a változásoknak, a színhá­zi struktúra hosszú távú megújulásának. Arra törekszünk tehát, hogy a Nemzeti Színház ne elzárkózás­ra berendezkedett, kiemelt intézmény legyen, amelynek a kap­csolatai „kegyes gesztusokként” értékelhetőek. Azt szeretnénk, hogy a Nemzeti Színház az egész magyar színházi közeg és az egész nemzet szolgálatába álljon. Azt szeretnénk, hogy a Nemze­ti Színház minden magyar színházi aktivitásban megjelenhessen, aminek csak a művészi-szakmai kritériumok és a gazdasági kor­látok szabnak határt. Azt kívánjuk, hogy a Nemzeti Színház min­den színház számára elérhető lehetőség legyen. A Nemzeti Színháznak tehát szolgálnia kell a magyar színház ügyét, ezért nem azt ígérjük, hogy bezárkózva a Nemzeti Színház épületébe „nagyon jó” színházat fogunk csinálni. Azt sem ígérjük, hogy bezárkózva a Nemzeti Színház épületébe a mi várunkat hoz­zuk létre, amelyért, jó hűbéres módjára, igyekszünk majd külön­böző szolgálatokkal fizetni. Sőt azt sem ígérjük, hogy a drámairo­dalom műveit oly módon mutatjuk be, hogy közönségünk meg­szabadul az olvasás nyűgétől. Ezzel szemben ígérjük, hogy nyitott, a színházat művészi tétként kezelő, autonóm és független intéz­ményt hozunk létre, ahol a színház nem kiszolgálja az irodalmat, hanem a társművészetekkel egyetemben társa annak, ahol a klasz­­szikus és a kortárs művészi kifejezések egymás mellett, egymást kiegészítve jelenhetnek meg. Fontosnak tekintjük, hogy a különböző jellegű színházi elkép­zelések egyenrangú módon jelenhessenek meg a Nemzeti Színház működésében. Jelentősége van annak, hogy a színház sokszí­nűségét mutassuk meg, hiszen a színházi kifejezés heterogén vol­ta biztosítja a közönség heterogenitását, ami azt jelenti, hogy a kö­zönség sokrétű kapcsolódásának lehetőségét csak a sokrétű szín­házat felmutatni képes intézmény biztosíthatja. Az ilyen jellegű színház felmutatása, az ilyen jellegű színházra való nevelés, a to­lerancia, az egymás kultúrájának, életstílusának, megoldóképlete­inek a megértését és elfogadását célzó nevelés alapja, a demokrá­ciában való jártasság kialakításának gyakorlata. A Nemzeti Színházat a művészi alkotó munkát előtérbe állító, demokratikus, mobilitásra épülő s költséghatékony intézményként képzeljük el. • A művészi alkotó munkát előtérbe állító intézmény, hiszen a rendelkezésre álló anyagi és infrastrukturális erőforrások je­lentős részét válogatott projektek támogatására fordítjuk, ami koncentrált alkotásra ösztönöz. • Demokratikus, mivel az eddigi Budapest központú tevékeny­séget decentralizáljuk úgy, hogy az ország különböző pontjain megjelenő színházi tevékenységekkel együttműködve az adott közösségekhez is közelebb kerülünk, jelentősen javítva a kul­turális esélyegyenlőséget. • Mobilitásra épülő, mert a nemzeti színházi projektek az ország különböző pontjain jönnek létre, de más helyeken is megje­lennek, mert ösztönözzük a magyar alkotók „importját-export­­ját” a magyar színházak között, mert ugyanezt az „export-im­portot” nemzetközi viszonylatban is támogatjuk. • Költséghatékony, ugyanis a rendelkezésre álló erőforrások 50%­­át szakmai kritériumok alapján visszaforgatjuk a színházi struk­túrába, és ezzel hozzájárulunk a magyar színházi működés megújításához is. Ebből következően Nemzeti Színház-elképzelésünkben nem­csak a néző jön el a budapesti Nemzeti Színházba, hanem a Nem­zeti Színház is elmegy a nézőhöz. Az is a fentiekből következik, hogy koncepciónk társulat nélküli működést feltételez annak ér­dekében, hogy lehetővé váljon a ténylegesen nyitott tevékenység. Ez a döntés nem a jelenlegi társulat megítélésén alapul, hanem az általunk választott koncepció megvalósíthatóságának az eredmé­nye. Mindezek mellett az is elmondható, hogy a Nemzeti Színház megmarad ugyan repertoárszínháznak, de ezt a repertoárt a szak­ma bevonásával, speciális módon, sajátos aspektusokat figyelem­be véve alakítjuk ki. A Nemzeti Színház művészi karakterét az évenként változó te­matika (nemzet, globalizáció, identitás, kultúrák egymás mellett élése - lásd a VIII. fejezetet) köré felépített repertoár és az azt tár­sadalmi, politikai, kulturális és ideológiai kontextusba helyező kul­turális és közművelődési programok (szakmai beszélgetés, kiállí­tás, filmvetítés, felolvasóest, konferencia és más események) adják (lásd a VI.1. és VI.2. fejezeteket). A tematika felvetései azonban nem kizárólagosságot kívánnak teremteni, csupán kereteket adni és ajánlatokat tenni, a diskurzus lehetőségét biztosítani, így a re­pertoárban a tematika orientációs ereje szervezi a nemzeti és nem­zetközi klasszikus és kortárs szövegeket is felhasználó előadásokat. Emellett kifejezetten támogatni és ösztönözni kívánjuk azokat a produkciókat, amelyek kortárs magyar drámák bemutatására, il­letve klasszikus vagy kortárs külföldi szövegek új fordításainak fel­­használására vállalkoznak. A tematikai orientáció viszont nem jelenti azt, hogy egyedi és kiemelkedő hazai előadások, meghívásos alapon, ne kerülhetné­nek be a repertoárba. A tematika kifejtésére olyan gondolkodókat kívánunk felkérni, akik nemzetközi összefüggésekben képesek megfogalmazni korunk problémáit, így a Nemzeti Színház épü­letében és a Nemzeti Színház által generált tevékenységek min­den évben adott, a magyar társadalmi élet alapvető problémáit, le­hetőségeit és viszonyait bemutató és vizsgáló előadásokból és az ezeket kiegészítő programokból állnak (lásd a VIII. fejezetet). A szigorú szakmai szempontok alapján megkötött együttműkö­­ d- 2008. március

Next