Színház, 2012 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2012-02-01 / 2. szám

SZÍNHÁZTÖRTÉNET­ ben, a szöveg értelmezése által meghatározott történeti korok idejében és terében.31 A vizuális látványvilághoz alapvetően hozzájárultak a jelmezek is. A kor hagyományos gyakorlata szerint ezek általában a színészek tulajdonát képezték, s vidéki szín­háznál az alkalmazás feltétele volt a saját ruhatár. A XIX. század második felében ugyan a történeti és népi tárgyú előadásokhoz már a Nemzeti Színház csináltatta a jel­mezeket, de modern daraboknál a minél pompásabb megjelenés, a színpadi vetélytárs(nő) legyőzése volt a cél. A vezető színésznők Bécsből, Párizsból hozatták a ru­háikat, vagy a legelőkelőbb pesti szalonokban csináltat­ták. Míg a pesti divatot a művésznők ruhái határozták meg, addig a férfi színészek - általában megbízható sza­bójuk által készített - öltözéke nem jelentett sajtótémát. A színház anyagi helyzetére tekintettel, Paulay a Tragé­dia jelmezeinél a hagyomány újraértelmezésének a dísz­let létrehozásánál is használt módszerét követte. A jel­mezeket a szöveghez értelmezéséhez és a szöveg által kijelölt történeti korhoz adaptálta. Egyrészt maga válo­gatta a színház jelmeztárából, másrészt pedig a férfi fő­szereplők, azaz a hősszerepeket alakító Nagy Imre (Ádám - 34) és a Shylock szerepében 1880-ban bemu­tatkozott s aztán intrikusokat játszó Gyenes László (Lucifer - 25) ruháit maga tervezte.32 A többi szereplő viseletére vonatkozóan egyes források - Fővárosi Lapok, Pester Lloyd - több száz (öt-, illetve négyszáz) új jelmez­ről adtak hírt. Tóth viszont arra emlékezett, hogy „új jel­mezeket általában csak a három főszereplő kapott, de legnagyobbrészt ezeknek a kosztümjei is csak »átalakí­tások« voltak”.33 Kivételt képezett a női főszereplő, akit a hősnőket meg­személyesítő Jászai Mari (Éva - 33) játszott. Jászai Paczka Ferenc és Feszty Árpád festőművészek segítségével minden egyes színhez új jelmezt csináltatott özv. Lengyel Gézáné Váczi utcai műtermében.34 Mint azt F. Dózsa Katalin pontosan megjegyezte: „jelmezei jellegzetes [XIX. század végi] historizáló szellemben készültek, egyszerre próbálták felidézni a történeti korokat és kö­vetni a napi divatot”.35 S így, mint azt Pukánszkyné megállapította, „a díszletezésben és jelmezekben a leg­szebb feladatot találta Paulay nemes meiningenizmusa. Nem egy kort, hanem az emberiség történetének egész sor jelenetét kellett színpadon érzékelhetővé tennie.”36 A Paulay mintájának tekinthető meiningennek a ré­gészeti, történeti és művészettörténeti kutatások ered­ményeit a színpadra állított dráma által felidézett cselek­mény konkrét helyszíneinek rekonstruálására használták, hiszen - mint gondolták - a múltbeli események csak saját kontextusukban érthetőek meg igazán. Következésképp, mint azt Kékesi Kun Árpád kiemelte, „a történeti hite­lességre törekvő előadásaikban archeológiai és szcenikai Paulay Ede rendezőpéldánya 31 Paulay részletesen ismerte az európai színházak gazdasági működé­sét, az európai színházi elképzeléseket és színpadra állítási gyakorla­tokat is. Már 1872-ben európai körutat tett, és felkereste a bécsi, a mün­cheni, a lipcsei, a drezdai, a berlini és a párizsi színházakat (lásd PAULAY 1872). Budapesten pedig már 1850-től rendszeresek voltak a külföldi vendégjátékok: Rachel, Ira Aldridge (1852, 1853, 1858), Adelaida Ristori (1856), Levassor és Teisserie, az Offenbach-társulat, Laube és a meiningeniek. 32 Azzal, hogy Paulay Lucifert az intrikus szerepkörre szakosodott szí­nésszel játszatta, alapvető értelmezéseket indukált: akik ismerték a Nemzeti repertoárját, azok tudták, hogy az intrikus intrikál, majd el­bukik. Akik már előzetesen ismerték a Tragédiát, azoknak a szerep­­osztás előzetesen is megerősítette Lucifer bukását. 33 TÓTH 1926, 20. Gyenes László is azt nyilatkozta, hogy régi jelmeze­ket dolgoztak át - természetesen Paulay elképzelései alapján (GYE­NES 1923, 14.). 34 Jászai jelmezeinek részletes leírását lásd -e: Éva öltözékei (Pesti Hírlap, 1883. szeptember 23.). Lásd még FÖLDES 1983. 171-174. 35 F. DÓZSA 1983.107. Lásd még F. DÓZSA 1997. 33 * * 3 * * 6 PUKÁNSZKYNÉ 1940/1. 326. 40 XLV. évfolyam 2.

Next