Színház és Filmművészet, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-11-01 / 11. szám
Foster ezredes bűnösnek vallja magát Amikor egyiptomi fogságából kiszabadult Roger Vailland, egy kairói hetilap munkatársa elbeszélgetett vele életéről, műveiről, terveiről, irodalomról. »Miért ír?« — kérdezte az újságíró. »Hogy kifejezzem koromat. Az író a lelkiismeret ébresztője... A mérnök munkája nyomán átalakul a természet, a politikus működése nyomán megváltoznak a társadalmi intézmények. Az írónak a kort kell tudatosítani írásával az emberekben; a kort, melyben élnek és a szükségszerűségeket, melyek ebből a felismerésből cselekvésük számára következnek.« A békeharcos írónak — Egyiptomban is békeharcos riportokat akart írni, azért tartóztatták le — ebből a hitvallásából születhetett. a Foster ezredes bűnösnek vallja magát. A kort, a mi korunkat akarta megírni drámájában; ebben is a történelem egyik legbűnösebb vállalkozását, a koreai háború egy fejezetét. A Foster ezredes, kétségkívül, korunk legégetőbb kérdését dolgozza fel. Az egész világon emberek milliói kérdik: mit akarnak az amerikaiak Koreában? Erre keresi az író a választ e publicisztikai drámájában. Wai Mand jól ismeri darabja anyagát, ismeri az amerikai tiszteket, katonákat, akiket modellül választott. A háború vége felé, mint haditudósítónak, alkalma nyílt közelebbi ismeretséget kötni az amerikai tisztekkel, köztük az egyesült amerikai vezérkar jelenlegi főnökével, Bradley tábornokkal is. Hogy ábrázolja az író ezeket a »modern civilizátorokat«? Drámája hogyan tükrözi korunk bizonyos jelenségeinek valóságát? 1. Nagy egészében véve, valószerűnek és igaznak érezzük a képet, amit az író a ■ koreai háborúról rajzol, de egyes részletekért, bizonyos alakoknak, is éppen a főszereplőknek ábrázolása már kevésbbé meggyőző. E kérdés összefüggéseinek dramaturgiai elemzése haszonnal járhat hazai drámaírónkra nézve is, ezért is érdemes vele behatóbban foglalkozni. Hiszen Vailland nagyhatású békeharcos színműve bizonyára alkotásra fogja serkenteni a magyar írókat ebben a nehéz és ezért kissé el is hanyagolt műfajban. _ Az egész probléma lényegében a tipikus és az érdekes viszonyában foglalható össze, abban a kérdésben, hogy a dráma magas eszmeisége Vailland bizonyos emberábrázolási sajátosságai miatt nem tud teljesen kibontakozni. Vailland drámaírói művészetét az jellemzi többek közt, hogy kedveli az érdekes, különös, a »szabálytól eltérő« embereket s ezeket színesen, hatásosan, nagyon meggyőzően ábrázolja. Ilyen a' Foster ezredes három legfontosabb alakja; maga a főszereplő ezredes, ilyen Lya Aodi Yang, aki a dráma végére szabadsághőssé fejlődik is végül ilyen a koreai kommunista hős, Masam is. Foster ezredes ritka példány az USA- haderő tisztikarában. Rendkívül művelt, elkezdett alkaiosi-strófát emlékezetből tud folytatni, ógörög nyelven; francia költőt idéz franciául ahhoz a gondolathoz, hogy ő túlságosan szereti a szépet, azért nem tud jól verekedni, harcolni. Humanista gesztusai és kijelentései gyakoriak. (»Nem tűröm, hogy megláncolt foglyokat megüssenek«; búzát és kenyeret kellene adni a koreai népnek, némi gurraibotot a rendőreinek.) Roosevelt politikájának a híve. Lelkesen beszél a normandiai népről és partizánjairól, akikkel együtt küzdött az elmúlt világháborúban. Elszomorítja, hogy Koreában a partizánok ellen kell harcolnia. A háború durvasága lesújtja. Sokat elmélkedik, gondolkodik. (»Miféle szabadság védelmére föttünk mi ide?«) Azt gondolom, Foster ezredes alakja nem jellemző az USA-army tisztjeire. Ez az extra alak legalább annyira rokonszenves eleinte, amennyire gyűlöletes később. Minthogy elenyészően kevesen lehetnek a Foster ezredesek, leleplezése nem annyira szükségszerű, mint a jellegzetes típusoké lehetne. Ez a felemás ezredes (az első két felvonásban amerikai »gentleman«, a harmadik-negyedik felvonásban szabályos háborús' bűnös) kettősségénél fogva, nem válhatott sem a dráma hősévé, akit megszerethettünk, volna, (ez esetben a harmadik-negyedik felvonásban szembe kellett volna fordulnia saját hadseregével) sem antagonistájává, akit meggyűlölhettünk volna, (ez összeférhetetlen az első-második felvonásbeli jellemzésével). Foster ezredes: csupán érdekes ember, nem drámai típus, ezért olyan bizonytalan a dramaturgiai szerepe és hatása. Pedig tud Vailland igazi típusokat is alkotni. Példa rá Mac Allan hadnagy alakja, akit hitelesnek, ostobaságában, elvetemültségében igaznak érzünk. Ő a szabályos amerikai tiszt, belőle igazi antagonista válhatott volna, más dramaturgiai felfogásban. Fosterhez hasonlóan érdekes jelenség: Lya Aodi Yang, egy tőkés hazaáruló leánya. Itt megint a különös, a szokatlan eset ábrázolása került előtérbe. Lya, az »arisztokrata nő«, ugyanis a koreai munkások és szegényparasztok oldalán harcol, — apja és osztálya ellen. Az író in 51 4