Színház És Társaság, 1920 (4. évfolyam, 38-50. szám)

1920-09-18 / 38. szám

2. oldal Színház és Társaság iák megérteni s akkor ebbői a tömörülésből nemcsa i színészek nek, de a szinigazgztóknak is hasznuk lesz, lessék áldozatot hozni a magyar kultúráért! Ne csak szavak tál hirdessük a magyar színészet megmentésének igéi;, de tények­lel is iparkodjunk bebi.zonyilani azt, hogy egy kis „áldozathozatai­­ól“ nem riadunk vissza. Tessék jó társulatot szervezni, tessék jó előadásokat produ álni, súlyt helyezni a kiállításra, de főkép a művészi munka becs li­ftesen honorálni és én hiszem, hogy Erdély és Bánat színészete jból a régi dicsőséges fénykorát fogja élni. A színészek megteszik az első lépés' Üdvös, nagy horderejű atározatokat fognak hozni — hiszem, hogy erejük is lesz ezen atározatoknak érvényt szerezni. Ha az igazgatók ve’tink egyet akar­­ak és becsületes, őszinte, nyi'r törekvéseinkhez segítő kezet nyug­tnak, úgy a közös cél érdekében bennünk hűséges fegyvertársat apnak, ha nern, úgy szembe találják magukat vélünk, kik jogaink­éi, törekvéseinkből egy szemernyit sem áldozunk fei. Sümegi Ödön. flz ősz szezonja Nincs igazuk azoknak a me­­gszivü s egy kis napsugártói lhevülő poétalelkeknek, akik a vaszt az emberi nagy érzések, sztönök — mondjuk a szerelem - igazi évszakának elnevezték, incs igaza gyorsan felkavaro- 3tt, forró vérüknek, melyei ta­rt rákellett szoktatniok arra, )gy eltagadhaiatlan nagy jogait )pen a tavasztól követelje. Ep ;n a tavasztól s a kora nyártól, ikor az élet melegebbnek lát­­ik, mikor ezer szin kápráztatja az élőt s megtanítja tiz percre lejteni s éhesen beiehabzsolni : életbe. Mikor ezek eszembe jutnak, künn a kávéházon, amer a nagy buta házaktól szitál az ónszinü félhid Ködös ieihők kóvályog templomok felett, hidej ködjük leér a földig, ahc dermes2tik az emberek m< Butitó unalom terül szét n iitt, mely fészket ver az e agyába s meggátolja a legn; rübb működést, a gondol Amint a papir felé Uajvsí » i. mindezeket érzem és tudom, meg­tanít arra az ősz, hogy megsze­ressem. Furcsa, szokatlan érzé­seket parancsol rám, hiszek ben­­nök, jobban mint azokban, me­lyek tavaszkor születnek meg s a nyárral együtt meghalnak. Az ember a többi sok millió lágy Ullos és BoaiM Lajos ÍME, BOB- és mm ?iata Unirii (v. Mátyás király-ter) 24. sz. alatt, a volt „GAMBrUNUSZ“ ijonnan átalakítva. — Szives pártfogást kérnek : A TULAJDONOSOD.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék