Szinház, 1946 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1946-05-18 / 18. szám

Medgyaszay Színház : 1- 1 „Szabotál a sólya“ A Szilaj/gü­rkevér Eisema ünnepi részben szereplő gatfthsza­natórium­ban­ olyan höl­gyek keze­elik magukat, akik éltes fér­jük oldalán hasztalan -várják a darab és a szanatórium címében jelzett madarat. A gyógyintézet figyelmes igazgatónője azon­ban fiatal, csinos, erős és szorgalmas or­vosokat alkalmaz, akik az ápoltak férjei­­nél jóval közelebbi összeköttetést tartanak fenn a gólyamadárral. A darab, akárcsak a szanatórium, nem annyira a gólyának, mint a gólya érkezését kb. kilenc hónap­pal megelőző felderítő tevékenységnek igyekszik propagandát csinálni — mérsé­kelt ízléssel. A főgólyát Ráthonyi Róbert játssza, aki egyenesen a „Makrancos hölgy"-től érke­zett a gólyaszanatóriumba, faképnél hagy­va Shakespeare-t, hogy visszatérjen, szűkebb hazájába, az operettbe, ahol valóban sok­kal otthonosabban mozog. Az algólya sze­repében Latabár Kálmán csillogtatja az ismert kislatyiságokat, de helyenként egy­­egy új ötlettől sem riad vissza. Idősb La­tabár egy elemedett gólyát alakít nagy buzgalommal. Fejes Teri pompás bohóc, a felületes szemlélő alig veszi észre, hogy a bohóc durva darócit alatt kitűnő vígjátéki színésznő nemes szíve dobog. A madár­­kedvelő hölgyek közül egy fekete és egy szőke szépség tűnik ki: Szönyi Lenke és Bárczy Kató. A szereposztásban azt nehezményezzük, hogy a színház illusztris igazgatónője el­­hanyagolja önmagát. Pedig a komika sze­repét Medgyaszay Vilmának részint ön­­feláldozásból, részint érdekből el keb­ett volna vállalnia. Önfeláldozásból, mert ez­zel egy fővárosi kőszínháziba nem való színésznőt megkímélt volna a nem neki való feladattól (nevet udvariasságból nem mondunk i­s érdekből, mert Medgyaszay Vilma a komika szerepben kiváló alakító­­képességét csillogtathatta volna. Felvilágosított felnőttek vagyunk, tud­juk, hogy a sikert nem a gólya hozza. A siker különböző nemű emberek, színház és közönség pikáns találkozásából­­ születik. Éppen ezért nem bocsátkozunk jóslatokba. Nem­ akarunk megsérteni senkit Sem a színházat, sem pedig a közönséget. Székely Júlia Id. Latabár Árpád és Latabár Kálmán ^ek­* Teri, a „Szabotál 3 g^?ga“ női főszereplője A* orvot ét a .góly»szanatórium­ban orvoslást kereső hölgyek .» . (Ráthonyi Róbert, Bárczy Kató, Szőnyi Lenke, Pogány Margit, Szapáry Gabi) (Várkonyi felv.) Három lány a dombon, liheg a ruhájuk, friss, tavaszi kedvvel rohan a szél rájuk. Szoknyájukat kapja, ide-oda csapja, az egyiknek szökni készül a kalapja. Forognak a szélben nevetésük csendül, tút persze, mert tudják, lesik őket lentrül. Lányok ott a dombon, jaj, de szépek vagytok, alattatok éppen a gyorsvonat csattog. Annak a vonatnak meg kellene állni, minden utasának ki kellene szállni. Meg kellene állni mindennek, én mondom amikor ti hárman ott álltak a dombon. Az egész világot össze kék dudálni jöjjenek a népek titeket csudáink Nadányi Zoltán

Next