Szinház, 1946 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1946-05-18 / 18. szám
Medgyaszay Színház : 1- 1 „Szabotál a sólya“ A Szilaj/gürkevér Eisema ünnepi részben szereplő gatfthszanatóriumban olyan hölgyek kezeelik magukat, akik éltes férjük oldalán hasztalan -várják a darab és a szanatórium címében jelzett madarat. A gyógyintézet figyelmes igazgatónője azonban fiatal, csinos, erős és szorgalmas orvosokat alkalmaz, akik az ápoltak férjeinél jóval közelebbi összeköttetést tartanak fenn a gólyamadárral. A darab, akárcsak a szanatórium, nem annyira a gólyának, mint a gólya érkezését kb. kilenc hónappal megelőző felderítő tevékenységnek igyekszik propagandát csinálni — mérsékelt ízléssel. A főgólyát Ráthonyi Róbert játssza, aki egyenesen a „Makrancos hölgy"-től érkezett a gólyaszanatóriumba, faképnél hagyva Shakespeare-t, hogy visszatérjen, szűkebb hazájába, az operettbe, ahol valóban sokkal otthonosabban mozog. Az algólya szerepében Latabár Kálmán csillogtatja az ismert kislatyiságokat, de helyenként egyegy új ötlettől sem riad vissza. Idősb Latabár egy elemedett gólyát alakít nagy buzgalommal. Fejes Teri pompás bohóc, a felületes szemlélő alig veszi észre, hogy a bohóc durva darócit alatt kitűnő vígjátéki színésznő nemes szíve dobog. A madárkedvelő hölgyek közül egy fekete és egy szőke szépség tűnik ki: Szönyi Lenke és Bárczy Kató. A szereposztásban azt nehezményezzük, hogy a színház illusztris igazgatónője elhanyagolja önmagát. Pedig a komika szerepét Medgyaszay Vilmának részint önfeláldozásból, részint érdekből el kebett volna vállalnia. Önfeláldozásból, mert ezzel egy fővárosi kőszínháziba nem való színésznőt megkímélt volna a nem neki való feladattól (nevet udvariasságból nem mondunk is érdekből, mert Medgyaszay Vilma a komika szerepben kiváló alakítóképességét csillogtathatta volna. Felvilágosított felnőttek vagyunk, tudjuk, hogy a sikert nem a gólya hozza. A siker különböző nemű emberek, színház és közönség pikáns találkozásából születik. Éppen ezért nem bocsátkozunk jóslatokba. Nem akarunk megsérteni senkit Sem a színházat, sem pedig a közönséget. Székely Júlia Id. Latabár Árpád és Latabár Kálmán ^ek* Teri, a „Szabotál 3 g^?ga“ női főszereplője A* orvot ét a .góly»szanatóriumban orvoslást kereső hölgyek .» . (Ráthonyi Róbert, Bárczy Kató, Szőnyi Lenke, Pogány Margit, Szapáry Gabi) (Várkonyi felv.) Három lány a dombon, liheg a ruhájuk, friss, tavaszi kedvvel rohan a szél rájuk. Szoknyájukat kapja, ide-oda csapja, az egyiknek szökni készül a kalapja. Forognak a szélben nevetésük csendül, tút persze, mert tudják, lesik őket lentrül. Lányok ott a dombon, jaj, de szépek vagytok, alattatok éppen a gyorsvonat csattog. Annak a vonatnak meg kellene állni, minden utasának ki kellene szállni. Meg kellene állni mindennek, én mondom amikor ti hárman ott álltak a dombon. Az egész világot össze kék dudálni jöjjenek a népek titeket csudáink Nadányi Zoltán