Színházi Élet, 1913. október 18–25. (2. évfolyam, 34. szám)

1913-10-18 / 34. szám

II. évfolyam: 1913. október 18-tól október 25-ig. 34. szám. Előfizetési árak: Budapest és vidékre Egész évre 8 kor Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . SZÍNHÁZI ÉLET Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Eötvös­ utca 31. Egyes szám­ára Budapesten 20 f. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes buda­pesti színházak egész heti szinlapjával. Telefon 133—98. SEBEŐK SÁRI. Elmondja: KERN AURÉL. A magyar operai együt­tes, melyről évek óta mint jámbor kívánságról, vagy mint megoldatlan problémáról, vagy mint elodázhatatlan szükség­letről beszélünk — meg­van. Csak meg kell szó­laltatni. Meg kell adni minden tehetségnek a helyet, és le­hetőséget a kibontakozásra. S minden kibontakozó fiatal talentumnak a hitelt, súlyt, tekintélyt, hogy a közönség el­fogadja és érdeme szerint mérlegelje. S­ebe­ők Sári ennek az együttesnek a heroinája. Nincsen az a szerep, mely túlhaladná az ő uralkodó, diadalmas hangjának s az ő szuverén énektudásá­nak a kereteit. Ennek a hangnak a kifejező ereje és intenzitása meg tudja érzékíteni Izolde transzcendentálisan nagy szólamát, képzettsége, stílusra és koloratúrára való hajlása Donna Anna formanyelvétől nem idegen, érzéki szépsége, melodikus tömörsége a veriz­must és a kantilénát egyaránt szolgálja. Verditől kezdve, Mascagnin keresztül Puccini­ ig. Ez olyan sokoldalúság, olyan gazdaság, melynek tudatára bizonyára nem ébredt egészen sem a színház, sem a közönség, talán maga a művésznő sem. A Normá­ról s a hozzá hasonló szerepekről mondja valahol Hauslick : a leghatalmasabb orgánumot s a legfi­nomabb énekiskolát követelik. A művé­szet olyan nagyságát, a minőről nekünk, csenevész utódoknak, előbb-utóbb már csak a históriából lesz tudomásunk. Nézzük ezeket a szerepeket, mint a muzeumokban a páncélokat — ezeket viselték, ezekben harcoltak valamikor az emberek? ... És lám, Hauslicknak nincs igaza: vannak még Normák, és Szilágyi Erzsébetek magyar faj csodálatos és Luciák. S a ereje nekünk tradició nélkül, a fejlődés folytonossága nélkül adott egy csomó énekesnőt. Kik­nek nem súlyos a páncél, akik vias­kodnak és — győznek benne, — • így cáfolnak rá a tények a pesszi­mizmusra. Ki hitte volna, hogy belát­ható időn belül lesz magyar szoldénk? És volt — Sebeők Sári. És lesz még ugyancsak Sebeők Sári Fidelio és Donna Anna, Brunhilde és Elektra. A klasszi­kus és a modern stílusban, a belkanto­ban és az énekszavalásban egyaránt otthonos, egy változatos és egyetemes talentumával s egy csomó szerencsés adománynál fogva, mely őt kivételes primadonnapályára predesztinálja. Ha féltjük, nem a tehetségét vagy az ambícióját féltjük, de agodalommal gondolunk arra, meglesz-e egyhamar Operaháza­­n van az az artisztikus szel­lem, mely az egyes talentumokat föle­meli, szárnyra bocsájtja? Meg tudja-e adni a mi színházunk egy karrier fölté­teleit? Higyjük, hogy igen. Ha így lesz, semmi kétségünk Sebeők Sári fényes rövisében, m­ég igen sok és jelentős diadalában.

Next