Színházi Élet, 1915. oktobber 24–31. (4. évfolyam, 8. szám)
1915-10-24 / 8. szám
IV. évfolyam. 1915. október 24-től október 31-ig. 8. szám. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 . Negyedévre 3.— • Egyes szám ára : Budapesten 24 fillér. Vidéken és a Máv. pályaudvarain 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 22. Telefon 34—97. FBUTLO SATEL ; A VI WZ IN HÁZ B AN ÜHaxCXS/fc^'tWaUx Abban a világban, ahol mindenki ismeri a színházi és irodalmi élet apró kulisszatitkait és apró gazdasági összefüggéseit, mindig az a mottó, ha színműírók jövedelméről van szó, hogy csak jó operettet érdemes irni, azzal lehet keresni. Egy közepes operett, még akkor is, ha megbukik, puszta színrekerülésével már csinos összeget jövedelmez, ha pedig sokszor megy, akkor elkezdik játszani a vidéki színházak, könnyen kikerül külföldre és tekintélyes vagyont jelent. Az már nem is nagy szenzáció, ha egy operett százszor megy. Viszont a prózai darabokkal már nem megy ilyen könnyen a dolog. Egy olyan vígjáték, vagy pláne dráma, amely huszonötször színre kerül, már nagy siker. Bródynak, vagy Molnárnak kell lenni, hogy az ember prózai darabbal is meghódítsa a világot. Ezek előrebocsátása után sokszorosan megnövekszik jelentőségében az a százas szám, amely a Vígszínház környékén csak úgy röpköd a levegőben. Mindenki többszörös tétet kínál arra a fogadásra, hogy az „Őnagysága ruhája" az idei szezonban el fogja érni a százas jubileumot, de fogadások mégsem köttetnek, mert az új Knoblauch-darab ellen még a legkesernyésebb színházi pesszimisták sem mernek fogadni. Ilyen szavak, mint : szenzációs, példátlan, óriási, impozáns, hihetetlen, már elkoptak a használattól a Vígszínház vidékén. Minden benfentes, aki egy próbára beszagolhatott. Bohémia minden állampolgára, aki végignézte a főpróbát, annyiszor használta már ezeket a szavakat, hogy aki újat akar találni, hogy az új darabot kellő jelzővel ékesítse, annak legalább is a Nyelvtörténeti Szótárban kell búvárkodnia. Az igazgatói irodákban, ahol a Faludi-dinasztia tagjai és Heltai Jenő trónolnak, mindenkit hidegen hagynak már ezek a lelkesedett bámulatok és himnuszok. A színház barátai csak most kezdenek odalenni a teljesen kibontakozó siker páratlan méreteitől, az igazgatók pedig már kétszer kilelkesedték magukat. Egyszer, mikor megvették a darabot és elolvasták, — és egyszer