Színházi Élet, 1916. szeptember 10–17. (5. évfolyam, 31. szám)

1916-09-10 / 31. szám

V. évfolyam. 1916. szeptember 10-től szeptember 17-ig. 31. szám. SZINHÁZI ÉLET Hirdetések di­­szabás szerint. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.- kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 22. Telefon 34—97. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR, távollétében ILLÉS LÁSZLÓ. A­bban a világban, amely szín­házi világ ugyan, de a közön­séggel semmi érintkezése nincs: a színházi irodákban, a gazda­sági vezetők, számfejtők és főleg szín­igazgatók társadalmában most gyakori és alaposan megvitatott téma a vigalmi adó. Mi az a vigalmi adó? — kérdi teljes joggal az, aki a parlamenti dol­gokról szóló tudósításokat csak felüle­tesen olvassa át, mert szokva van hozzá, hogy ezekből élvezeteset és megnyug­tatót keveset olvashat. Mi az a vigalmi adó? Felelet: egy új adóötlet. Meg akarják adóztatni a főváros színházait, kabaréit, mulatóhelyeit és valamennyi moziját. Ezeknek most, mint a közvéle­mény is nagyon jól tudja, »jól megy» — adjanak le tehát valamit a háborút viselő ország súlyosan megnövekedett közterheinek viselésére. Az új adó­ötletek között, amelyek gombamódra szaporodnak, első pilla­natra ez is elég tetszetős. A színházak jól keresnek, tehát fizessenek. Nem árt azonban egy kissé mélyebben belenézni ebbe a kérdésbe. Annak a hangulatnak, amely bizonyos ál-erkölcsös felfogással mindent perhorreskál, ami ezekben a rettenetes időkben vidám, jókedvű és mulatságos, kétségkívül lehet valami olcsó népszerűsége. »Hogyan? — mondja az erkölcsös prédikátor — van­nak emberek, akik pezsgőzni és szín­házi vicceken kacagni tudnak, mikor katonáink vérüket áldozzák a fronton« ? Ez a nemes natra roppant felháborodás első pilla­magasztosnak tűnhetik fel. És mindjárt tovább lehet mennydö­rögni: »A színházak, a varieték, a mo­zik, amelyek ezekben a véres időkben nem átallnak mulattatni, fizessék meg alaposan a vámot, hogy elmenjen a kedvük a vidámságtól« ! Eddig rendben volna a vigalmi adó ügye. Most lássuk az érem másik ol­dalát. Az a statisztika, amelyet a főváros már el is készített a fővárosi színházak és szórakozóhelyek múlt évi látogatott­ságáról, csakugyan impozáns számokat sorol fel arra nézve, hogy hányan vol­tak tavaly beléptidíjas helyiségben és mennyit fizettek összesen. De ezek az összegek a szórakozóhelyek bruttó­ be­vételeit mutatják. Jutott már eszébe valakinek azon gondolkozni, hogy a színházaknak mennyivel emelkedett a háború alatt a kiadásuk? A díszletek példátlan áremelkedést mutatnak. Elég a vászon, a léc és a festőanyag drágu­lására mutatni. A fűtés mindenki fogalmat alkothat drágulásáról magának: egy lakást egy télen át fűteni mit jelent, hát még egy színházat, amelyek az erős verseny A kabarék, növekedése A vigalmi adó.

Next