Színházi Élet, 1916. szeptember 10–17. (5. évfolyam, 31. szám)
1916-09-10 / 31. szám
V. évfolyam. 1916. szeptember 10-től szeptember 17-ig. 31. szám. SZINHÁZI ÉLET Hirdetések diszabás szerint. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.- kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti színlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 22. Telefon 34—97. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR, távollétében ILLÉS LÁSZLÓ. Abban a világban, amely színházi világ ugyan, de a közönséggel semmi érintkezése nincs: a színházi irodákban, a gazdasági vezetők, számfejtők és főleg színigazgatók társadalmában most gyakori és alaposan megvitatott téma a vigalmi adó. Mi az a vigalmi adó? — kérdi teljes joggal az, aki a parlamenti dolgokról szóló tudósításokat csak felületesen olvassa át, mert szokva van hozzá, hogy ezekből élvezeteset és megnyugtatót keveset olvashat. Mi az a vigalmi adó? Felelet: egy új adóötlet. Meg akarják adóztatni a főváros színházait, kabaréit, mulatóhelyeit és valamennyi moziját. Ezeknek most, mint a közvélemény is nagyon jól tudja, »jól megy» — adjanak le tehát valamit a háborút viselő ország súlyosan megnövekedett közterheinek viselésére. Az új adóötletek között, amelyek gombamódra szaporodnak, első pillanatra ez is elég tetszetős. A színházak jól keresnek, tehát fizessenek. Nem árt azonban egy kissé mélyebben belenézni ebbe a kérdésbe. Annak a hangulatnak, amely bizonyos ál-erkölcsös felfogással mindent perhorreskál, ami ezekben a rettenetes időkben vidám, jókedvű és mulatságos, kétségkívül lehet valami olcsó népszerűsége. »Hogyan? — mondja az erkölcsös prédikátor — vannak emberek, akik pezsgőzni és színházi vicceken kacagni tudnak, mikor katonáink vérüket áldozzák a fronton« ? Ez a nemes natra roppant felháborodás első pillamagasztosnak tűnhetik fel. És mindjárt tovább lehet mennydörögni: »A színházak, a varieték, a mozik, amelyek ezekben a véres időkben nem átallnak mulattatni, fizessék meg alaposan a vámot, hogy elmenjen a kedvük a vidámságtól« ! Eddig rendben volna a vigalmi adó ügye. Most lássuk az érem másik oldalát. Az a statisztika, amelyet a főváros már el is készített a fővárosi színházak és szórakozóhelyek múlt évi látogatottságáról, csakugyan impozáns számokat sorol fel arra nézve, hogy hányan voltak tavaly beléptidíjas helyiségben és mennyit fizettek összesen. De ezek az összegek a szórakozóhelyek bruttó bevételeit mutatják. Jutott már eszébe valakinek azon gondolkozni, hogy a színházaknak mennyivel emelkedett a háború alatt a kiadásuk? A díszletek példátlan áremelkedést mutatnak. Elég a vászon, a léc és a festőanyag drágulására mutatni. A fűtés mindenki fogalmat alkothat drágulásáról magának: egy lakást egy télen át fűteni mit jelent, hát még egy színházat, amelyek az erős verseny A kabarék, növekedése A vigalmi adó.