Színházi Élet, 1917. január 7–14. (6. évfolyam, 2. szám)
1917-01-07 / 2. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 11. Ci&ll Kőmives Kelemen. fl Nemzeti Színház újdonsága. »Tizenkét kőmives összetanakodék, Magos Diva várát, hogy fölépítenék...« Ki ne emlékeznék Kriza »Vadrózsái« gyönyörű népballadájának, »Kőmives Kelemené«-nek első sora aira...? Népköltészetünk eme legdrámaibb darabjának értékéből mit sem von le az a körülmény, hogy módosulásokkal ugyan, de mégis teljesen felismerhetően megtalálhatjuk az összes balkán népek költészetében, sőt francia földön is nyomaira bukkantak. Ebből a balladából megintették Kárpáti Hurél és Vajda László Nemzeti Színház pénteken színrekerülő drámájuk alapgondolatát. Ideálisabb témához, amely erősen magyar sajátosságai mellett általános emberi vonatkozásaiban is annyira gazdag és mély — régen nem nyúlt már magyar drámaíró. A szerzők közül Vajda László régi ismerőse közönségünknek. Nemcsak mint a Magyar Színház rendezője, hanem mint régi színpadi író is, akinek a Vígszínházban színrekerült »Színészek« című drámájára még ma is mint irodalmi szenzációra emlékeznek vissza műértőink. Kárpáti flurél neve eddig még csak a folyóiratok és napilapok szépirodalmi és kritikai rovatában szerepelt; gyönyörű novellákat és értékes essay-ket irt, kivált mély érzésével, finom jellemzőjével és irodalmi nyelvezetével keltve feltűnést. Új drámájuk a legtisztább sorstragédiák közül való, amilyennel esztendők óta nem találkoztunk magyar színpadon. S ami a legszerencsésebb körülmény: drámai és par excelence irodalmi értékei épúgy egybeesnek, mint ahogy a tragédia mélyén rejtőző szimbólumot tökéletesen, szinte magától értetődően fedi a darab meséje, vagy hogy egy régi szót használjunk: a cselekmény. A dráma témája a művész tragédiája, egy merészet, nagyot akaró középkori építőművészé, aki csak szerelmének feláldozása árán juthat el művészi álmának beteljesüléséig. Mi Vajda László, a »Kőmives Kelemen« társszerzője.