Színházi Élet, 1917. január 7–14. (6. évfolyam, 2. szám)

1917-01-07 / 2. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 11. Ci&ll Kőmives Kelemen.­ ­ fl Nemzeti­ Színház újdonsága.­­ »Tizenkét kőmives összetanakodék, Magos Diva várát, hogy fölépítenék...« Ki ne emlékeznék Kriza »Vadró­zsái« gyönyörű népballadájának, »Kőmives Kelemené«-nek első sora­ a­ira...? Népköltészetünk eme legdrá­maibb darabjának értékéből mit sem von le az a körülmény, hogy módo­sulásokkal ugyan, de mégis teljesen felismerhetően megtalálhatjuk az ös­­szes balkán népek költészetében, sőt francia földön is nyomaira bukkantak. Ebből a balladából meg­intették Kárpáti Hurél és Vajda László Nemzeti­ Színház pénte­­­ken színrekerülő drá­májuk alapgondolatát. Ideálisabb témához, a­mely erősen magyar sajátosságai mellett ál­talános emberi vonat­kozásaiban is annyira gazdag és mély — régen nem nyúlt már magyar drámaíró. A szerzők­­ közül Vajda László régi isme­rőse közönségünknek. Nemcsak mint a Magyar Színház rendezője, ha­nem mint régi színpadi író is, akinek a Víg­színházban színreke­rült »Színészek« című drámájára még ma is mint irodalmi szenzá­cióra emlékeznek vis­­sza műértőink. Kárpáti flurél neve eddig még csak a folyóiratok­ és napilapok szépirodalmi és kritikai rovatában szerepelt; gyönyörű no­vellákat és értékes es­say-ket irt, kivált mély érzésével, finom jellem­zőjével és irodalmi nyelvezetével­­ keltve feltűnést. Új drámájuk a legtisztább sorstra­gédiák közül való, amilyennel eszten­dők óta nem találkoztunk magyar színpadon. S ami a legszerencsésebb körülmény: drámai és par excelence irodalmi értékei épúgy egybeesnek, mint ahogy a tragédia mélyén rejtőző szimbólumot tökéletesen, szinte magá­tól értetődően­­ fedi a darab meséje, vagy hogy egy régi szót használjunk: a cselekmény. A dráma témája a művész tragé­diája, egy merészet, nagyot akaró középkori építőművészé, aki csak sze­relmének feláldozása árán juthat el művészi álmának beteljesüléséig. Mi­ Vajda László, a »Kőmives Kelemen« társszerzője.

Next