Színházi Élet, 1917. március 25–április 1. (6. évfolyam, 13. szám)

1917-03-25 / 13. szám

13. oldal SZÍNHÁZI ÉLET /Vilmi öltözőjében, a legtágasabb, legszebb öltöző Budapest színházainak valamennyi öltözője között Medgyaszay Vilmáé a Modern Színpadiban. A belvárosi fi­­nom kis színháznak ez a fehér öltö­­zője valóságos kis kaszinó. Akiknek nincs dolguk a színpadon, itt beszélik meg a nap eseményeit: az orosz for­radalom részleteit, a bemutatókat, a tavaszi új divatot vagy az élelmisze­rek drágulását. Ide jön be a «Lilla» poétikus sóhajai után Mészáros Gi­zella, hogy dallamos hangján elcse­vegjen kollégájával, ide bukkantanak be egy-egy kedves, vidám megjegy­zésre Boross és Sajó, az elválhatatlanok, itt ta­nyáznak a szerzők és itt találkozik tagjaival a szín»­ház népszerű igazgatója, dr. Bárdos Frtbur. Ebben az öltözőben veszi magára Mimi azt a csodálatosan szép, porce­­lánszerű fehér ruhát,­ amelyben Emőd Tamás és Reinitz Béla finom kis dramoletjének, a «Lotha­ringiá»-nak melódiáit el­recitálja, ebben a szobá­ban él és terem a Modern Színpad-nak minden si­kere. A porcellánruha egyéb­ként kedves történet sze­replője volt a napokban. Szenes Béla kedves vi­dámságát mutatták be zajos hatással, Kökény Ilona és Rózsahegyi Kál­mán ismét könnyeket csaltak a szemekbe­­ a kacagástól. ÍR Szenes-da­rab a «Lotharingia» után következett és Mimi minden áron látni akarta. - Sohasem láthatom a műsort mondotta boszankodva - kimegyek,­­megnézem az uj darabot. Sötét van, úgysem vesznek észre. Nagy­ gallért kanyarított a drága porcellánruha köré és azonmód, aho­gyan volt, színpadi díszben, kifestve, lesietett a nézőtérre és a színpad felöli bejáró előtt állva nézte végig az új­donságot. A közönség tényleg nem vette észre, hanem mikor a kis darab­nak vége volt, Mimi elfelejtett csapot, papot, lelkesen elkezdett tapsolni. A csillár kigyuladt és a nézőtér felis­merte a művésznőt. Medgyaszay Vilma öltözőjében

Next