Színházi Élet, 1917. július 28–augusztus 4. (6. évfolyam, 31. szám)

1917-07-28 / 31. szám

VI. évfolyam 1917. július 28-tól augusztus 4-ig. 31. szám. Eü&fizetési árak : kotta-melléklettel Budapest és vidékre BQéenévra 14.— kor. félévre 7,50 . Raszedévre 4.— • Eü&fizetési árak : kotta-melléklettel Budapest és vidékre BQéenévra 14.— kor. félévre 7,50 . Raszedévre 4.— • SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP aeOjELENIK MINDEN VASÁRNAP BENTEL •• Illlll Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések «Al­l­­a b­á­l »leirat Szerkesztőség in kisdőhivatal : Erzsébet-kör« 74 Telefon 34—9?. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. A színpad mint pálya. Még rövid néhány hét és újra itt az ősz, az évad kezdete, a színházi, művészi világ újraépítése, flddig csend van a festett színfalak között, a bo­hóc benaftali­ozta csörgősapkáját és Thália a Balatonban lubickol papnő­ivel egyetemben. A lázasan forrongó, lihegve siető színházi élet, amely itt, Budapesten tíz hónapon át szemünk előtt van, egyszerre szétfoszlott az első meleg nyári napsugár megjele­nésére, amely többet ér el, mint meg­annyi magvas értekezés, társadalom­tudomány, és művészetkultúrai tanul­mány , máról holnapra decentralizálja a fővárosban összpontosuló művészi életet. Budapesten ma csak egy téli­színházban van a rendes, megszokott élet,­­ a többiek tagjai szerteszéled­­tek az országban. De mindenütt, ahol csak olyan emberek vannak, akiknek közük van a színházhoz, vagy legalább­is szeret­nék, ha közük volna, folyik a készü­lődés, tervezgetés egy új szezonra, mely különb, nevezetesebb lesz min­den eddiginél. Ezúttal a második osz­tályba tartozókról szeretnénk szólni, azokról, akik csak óhajtják még, hogy közük legyen­ a színházhoz, a­zokról a sokféle ba­n, sokféle szemű, sokféle állású ifjú hölgyekről és urakról, akik­nek tervezgetése, készülődése még csak egy mondatban sűrűsödik össze :­­ kólába ! Ősszel beiratkozom a szintis­ Ez­ám : ősszel kezdődnek a bei­a­tások is. Idestova néhány hét még és el kell dönteni, mehet-e tényleg a fel­serdült gyereklány, a szavalni tudó gimnazista a színi pályára! Egyelőre még csak az ellenvetéseknél tartanak. - Nem engedem, hogy színész­nővé legyen a lányom, - mondja a szigorú mama, - talán bizony azért neveltem, hogy ő is olyan kifestett, könnyelmű teremtés legyen, mint a többi ! - Miattam mehetsz, - dörmögi a papa, - ha az anyád is úgy akarja, de azt megmondom, hogy ide vissza nem jössz többet. Két típust mutattunk itt be az el­lenkező szülők fajtájából, a a többi csak ennek a variánsa. A hiba pedig ott van, hogy az anyák, nem tudni, milyen feltevés alapján csakis kifestett arcú, átfestett hajú, könnyelmű nők­nek tudják elképzelni a színésznőt, az apák pedig rendszerint saját néző­pontjukból ítélik meg, vagy inkább el­ a pályát, mert azt hiszik, hogy minden színésznő olyan, amilyennel egykor régen nekik volt dolguk. Kü­lönös, hogy évről-évre így van ez, nem javul sehogy sem a helyzet és évről-évre ilyenkor nyáron a Balaton­tól a Tátráig, Pozsonytól Brassóig száz és száz fiatal lány toppant ilyen kijelentések hallatára a lábával és ki­mond a dacosan :­­ f­zért mégis színésznő leszek. Hát csak lassan kérem. Mi itt nem akarunk a szigorú apák és anyák ellen uszítani, viszont nem is állunk melléjök az erős akaratú és dacos

Next