Színházi Élet, 1917. augusztus 27–szeptember 2. (6. évfolyam, 35. szám)
1917-08-27 / 35. szám
SZÍNHÁZI ÉLET VI. évfolyam. 1917. augusztus 26-tól szeptember 2-ig. 35. szám. Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapesten vidékre tacaiéara 14.— kor. f«1»ra 7.50 . Hagyadék» 4.— • Egyes szám ára : Budapesten és vidéken 40 fillér. ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP • BOJELENIK BINDEN V/MÁSNAP REGGEL •• «•••<• budapesti ailakéiak ifkiai katlanalapjával. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetésiek dij ssabás sitrisí Szerkesztőiség & kiadóhivatal : Erzsébet-kerti 24 Telefon 34—97 » B , Gradn Judsra. Irta: KARINTHY FRIGYES. Vivere non nccesse, navigare ne» cesse est ... Ebben a fogalmazásban persze igaztalanul és lázítóan hat ránk az angol admirális kurta világbölcselete, úgy rémlik, nem annyira az élet kevésre, mint a hajózás túlbecsülése miatt. Hogy az életnél vannak fontosabb dolgok, mindjárt észrevenné az ember, ha a fenti mondást így fogalmazná: élni nem muszáj, de színházba járni igen. Ha az élethez való jogát olyan felháborodott energiával követelte volna az emberiség, mint amilyennel a színházak meguiitását követeltük és kikényszerítettük, most fél éve a nehéz napokban - ha özvegyek és árvák jajgatása, lovak nyerítése, haldoklók hörgése, üres kipusztult falvak füstölgő elhagyott háza, hatna oly melegen a kedélyünkre, mint az üres és bezárt színház - már régen béke volna és élne az élet, ahogy jólesik neki. De az élet csodálatos képen nem önmagát akarja és követeli, hanem a tükörképét - ez a tükör, a művészet, úgy látszik, túl akarja élni az életet. Ai nagyszerű Szent Ágoston - épen most olvasom vallomásait egy helyen csodálkozva vallja be, hogy ifjú korában, mikor még bűnös, rosszindulatú és kegyetlen volt, más bánatával nem törődött-a karthagói színház egy-egy érzelmes szerelmi történetét hallgatva könnyekre fakadt a darab hősének képzelt balsorsán. De ki nem látott még szőrösszívű uzsorást hangosan bőgni a »Szegény ifjú történeté« n? Egy szép asszony páholyába épen akkor nyitottam be, közölni vele, hogy operálni kell a kisfiát, akit lázasan és betegen hagyott magára, hogy a színházba jöhessen -mikor épen könnyekben fuldoklott Gauthier Margit egy jelenete fölött, ahol Margit azt panaszolja, hogy az ég nem áldotta őt meg gyermekkel. Nagyon rossz pszichológus az a katona, aki a sturm után elkeseredve káromkodik: a keservességét annak a Lloyd Georgennak, annak a Wilsonnak, ide gyűjjön, ezt nézze meg, aztán beszéljen, a háború folytatásáról. Mert Wilson és Lloyd George elmenne és megnézné a haldoklókkal borított csatateret és hazamenne és tovább folytatná a háborút. Én inkább azt mondom: írjatok színdarabot, tegyen benne egy katona, akit kedvese nem kaphat meg, mert háborúba ment - hervadjon el benne a boldogtalan kedves-adjátok a szerepet jó színésznő kezébe - és hívjátok meg premierre WiUont és Lloyd Georgot. Valami csodálatos ösztön dolgozik az emberi szemben, homályos, öntu-