Színházi Élet, 1917. szeptember 30–október 7. (6. évfolyam, 40. szám)
1917-09-30 / 40. szám
64 oldal • SZÍNHÁZI ÉLET Js Három Határ Hotel főpróbája A Royal Orfeum különös gonddal készítette elő Nagy Endre legújabb operettjének, a „Három határ /idse/"-nek bemutatóját. De nem is volt könnyű feladata a rendezőnek, díszletfestőnek és Nietzsche mesternek, az Operaház jeles fővilágosítójának, akit a nehéz világítási effektusok megoldására szerződtetett az igazgatóság. A zenekari próbákat maga a komponista, Zerkovitz Béla vezette és muzsikájának gazdag dallamossága és finom könnyed hangszerelése egyszeri hallásra belelopja magát a fülünkbe. A szövegkönyv elmés és fordulatos. A cselekmény szintere a lehető legérdekesebb: egy szálloda Svájcban, a német, olasz, francia határon, ahol nemzetközi társaságban játszódik le egy magyar huszárfőhadnagy romanstikus szerelmi története. Van benne sok kitűnő énekszám, tánc és vigyóka. A főszereplők: Virágh Jenő (a diplomata), Felhő Rózsi (a svájci fogadósné), Szécsi Ferenc (a huszár« főhadnagy) legjobb tehetségükkel szolgálják. Szenes Béla pergő rímei külön dicséretet érdemelnek. A főpróba keretében láttunk még — eddig Budapesten nem látott —• pompás artista« számokat is: a 3 Javicikot, akik a színpadon műkorcsolyáznak, egy bámulatosan ügyes női zsonglőrt: Marie Biankót, Basanyt, a komikus szibuettistát, Amant, a kitűnő mimikust, a gyönyörű szép és artisztikus dán táncosnőt, Edwiga Doleyt, Fred Folkman, állathang után szót stb. Örvendetes, hogy a Royal Orfeum, dacára varietét színház — és mint ilyen nemzetközi voltának — mindig bizonyságot tesz magyaros érzékéről és most is szerepel a műsorán Nagy Endrének egy naiv, szép mesejátéka a: „Mese:mese:meskete", amely kukoricahántás idején történik egy csűrben. Itten is figyelemreméltók a stílszerű díszletek és eredeti szép jelmezek. A muzsikát Zerkovitz Béla írta, a táncokat Lieszkovszky Aranka és a 3 Morvai lejtik. A műsor többi részét a magánszámok uralják. Solti Hermin és Virágh Jenő talán még sohasem arattak olyan sikert, mint Weiner István új dalaival. A termékeny Zerkovitz Béla énekes-táncos estet is irt Sándor Stefi és dr. Erdélyi Géza számára, a címe: „Csuda jó dolog a szerelem!" Szász Ilona szólója: „Az esti gyorssal . . (szintén Zerkovitz-dal) hamar népszerű lesz, nemkülönben az a bordal, amelyet Papp János dalol egy bakaquartett élén és amelynek szintén Zerkovitz Béla a szerzője; a közönség, ha elhagyja a színházat és lesz még ideje — tekintettel a korai zárórára — betér a Royal Orfeum kedélyes „Művészszobájába" és azt fogja szintén mondani, amit Papp János énekel: „Egy decit, teli szódával!" A HÓDÍTÓ FRIDOLIN. Kerényi Gabi, a Tavasz és Szerelem hódító ifjú Fridolinje, nagyon elzárkózottan él a színházon kívül. Ember legyen az a talpán, aki a szép színésznő közelébe tud kerülni. Annál feltűnőbb volt ezek után, hogy az utóbbi hetekben a bájos Gabi egyszerre nagyon szívélyes és kegyes lett. Senki sem értette ezt a nagy változást, míg most végre maga Kerényi Gabi leplezte le a titkot: — Tu játok — mondotta a premiere utáni banketten én ebben az operetteben egy szerelmes fiút adok. Azt is tudjátok, hogy milyen lelkiismeretes tanulmány után játszom el egy-egy szerepemet és mert most sem tehettem kivételt, hát ki kellett tapasztalnom, hogy miképen is szoktak a fiuk udvarolni. No, de el is tanultam... És most már beszélhetnek nekem a fiuk. Én már nagyobb Don Juan vagyok, mint ők, mert még Adler Adelinának is elcsavartam a fejét! És azóta Gabi megint a régi megközelíthetetlen nő lett. A SZAKÁLL. Góth Sándor sok jó tulajdonsága mellett arról is nevezetes, hogy mindig korrektül elegáns, állandóan simára van borotválva, cipője orrán soha sincsen por, szóval olyan ember, akire azt szokták mondani, hogy olyan, mintha most húzták volna ki a skatulyából. Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy a Féltékenység egyik próbájára egy napon borotválatlanul jelent meg. A dolog úgy esett, hogy aznap reggel mintha összebeszéltek volna, egymásután jelentkeztek Góthéknál a szabó, szabónő, kosztümtervező, úgy, hogy a sok próba, tervezgetés mellett egyszerre azon vette észre magát Góth, hogy már rohannia kell a próbára. A színháznál azután Fenyvesi meg is jegyezte: — Hát véled mi van Sándor? Hiszen kinőtt a szakállad! — Ugyan hadd, — jegyezte meg erre Szerémi — ez a Sándor olyan tökéletes ember, hadd legyen legalább ez az egy kinövése!