Színházi Élet, 1918. november 3–10. (7. évfolyam, 44. szám)
1918-11-03 / 44. szám
3. oldal SZÍNHÁZI ÉLET gyobb drámáját játsszák és mi délielőttönként azon évődünk, hogy vajjon mi a külömbség ama csókok között, amelyeket a szenvedély naiv5 szerű állatja, Csortos, hol Varsányinak, hol Gombaszöginek, hol Makay Margitnak ad. A hazát is szeretjük, az életet is szeretjük és ime, itt fontoskodunk ezzel a kötött történettel, amely bár csak a szerelemmel foglalkozik, mégis az új korszak egyik uttörő munkája. A színház egy érzékeny, ideges kis világ, melynek meg van a maga külön nyelve. Aki ezt a nyelvet nem érti, nagyon bölcs úr lehet még, de soha, soha se lehet színházi rendező. André Antoine: Jászai Mari könyve írta: Szász Zoltán. Sok jeles színészünk, sőt színésznőnk is forgatja a tollat, könyvek és cikkek is meg-megjelennek tőlük, rendesen okosat mondanak és szépen mondják is ezt az okosat, valami különös lelki egyé* niséget ezek a szinészsiróink azonban nem revelálnak. Egy van azonban közöttük, aki ennek a feltételnek is eleget tesz, aki írónak is egyéniség s tollával is képes az érdekességnek azt a különös villanyos áramát magából szétömlesz* teni, ami az egyéniség sajátja, s ez Jászai Mari. Nemcsak a színpadon, mikor testi mivoltával ágál előttünk, érezzük, hogy ez a nő valaki, de ha valami szellemi megnyilatkozását olvassuk, akkor Z. MOLNÁR, FEDÁR SÁRI, GYÁRFÁS Magyar Szinház: ,,Majd a Vica!" Papp felv.