Színházi Élet, 1918. november 24–december 1. (7. évfolyam, 47. szám)

1918-11-24 / 47. szám

VII. évfolyam 1918 november 24-től december 1-ig 47. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Elén érte, . 50.- K Pel­érte . ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Elén érte, . 50.- K Pel­érte . 21.- K Mccredtrre . 12.» K «« Bly ssám ára MipnritH vidéke« . . Ki. ZU 21.­ K Mccredtrrc . 12.» K «« Bly ssám ára Mipnrith vidéke« . . Ki. ZU SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REOGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.­sora 1 kor. 50 Fill. Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon 9—4S A Jegypénztár száma: 74—66 Hirdetések mm.­sora 1 kor. 50 Fill. Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon 34-97 Kiadóhivatal Erzsébet-körut 29 Telefon 9—4S A Jegypénztár száma: 74—66 A TILLÁROS elmondja: HERCZEG FERENC — Kétséges volt,­­ hogy egyáltalában előadjuk-e mostanában a Tillát. A meg­­rázó világesemények elvették a kedvei­met attól, hogy az­ én kis komédiámmal foglalkozzam. Időközben azonban kiad­­ták a jelszót, minden embernek köteles­­sége, hogy folytassa a rendes munkáját és most már magam is úgy találom, legokosabb, amit a közjó érdekében te= a­hetünk, ha a kovács tovább kalapálja a vasat, a költő pedig tovább pengeti a lantját. Beszéljünk tehát Tilláról. „Tilla" egy asszony mondhatnám, tragédiája, jellem=drámája. Az asszony izzóvérű, elszánt, amorális és fantasz­­tikus hajlamú. Azt mondják róla: életét egy kártyára tette fel, a szerelemre, de a vágynál tovább nem jut soha, a bol­dogsághoz nincs tehetsége, örökké ke­­res, keresi „az igazat", a férfiak férfiát, amit azonban el­ért, azt rögtön megunja, összetöri, eldobja. Női Don Juan, akit utolér Don Juan végzete. Ezzel az alak­­kal hat évvel ezelőtt foglalkoztam első ízben, „Álomország" című regényemben, ezúttal azonban új mese keretében jele­­nik meg. — Meg kell jegyeznem, hogy „Tilla" nem egységes szerkezetű szinmű. Éltem­ a n­agy szabadsággal, melyet a Belvárosi Színház genius locista fölkínált és a for­­mát alárendeltem a célnak. A cél: egy asszonyi jellem bemutatása, lehető vál­tozatos és éles megvilágításban, gyorsan és lehetően izgalmasan folyó cselek­­mény medrében. „Tillá­rt nem is neve­­zem színműnek vagy szomorujátéknak, hanem „hét jelenés"-nek. — „Tillá"íban nincs semmiféle nő» gyűlölő tendencia, mint egyik lap — nem tudom, miféle alapon — megirta. Én és nőgyűlölő? Ugyan kérem! A hősnő nem képvisel típust, hanem kivételt. Az iró* nak joga van, hogy egyszer fekete és vér* vörös színeket is keverjen a palettáján. Si parva licet comupopere magnis: Shakespeare megírhatta Jagot, anélkül, hogy ezzel megsértette volna a férfine­ met. A darab egyébként minden, csak nem pikáns, de­­— mint mondani szokás —a fiatal leányok jelenléte azért nem föl­­tétlenül szükséges. Kötöttem magamat hozzá, hogy Pau­­lay Erzsi játsza el a címszerepet, mert úgy találom, hogy a művésznő valóság*

Next