Színházi Élet, 1919. április 27–május 3. (8. évfolyam, 17. szám)

1919-04-27 / 17. szám

vik­. évfolyam 1919 április 27-től május 3-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA: kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K SZÍNHÁZI ÉLET 17. szám Hirdetések mm.»sora 3 korona Egyes szám­ára : Budapesten és O • vidéken . . K SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon : József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 JULIKA írta : HALASI ANDOR Sokszor, nagyon sokszor láthattátok Julikát, az engedelmes, tudatlan, gyöngéd kis paraszt­cselédet, aki a szeretet hőseinek rózsaszín tüzét rejtegeti viruló szivében. Láthattátok a tűzhely mellett, a mások tűzhelye mellett, amint este, a fáradtságtól lankadtan merengett egy­szerű események megfejthetetlen talányain; a megpiszkált tűzbe bámult s állatian őszinte gyerekszeme ismeretlen vágyak, elérhetetlen messzeségek csodatüzét verte vissza ; a szeme­tesládára ült s valami kezdetleges dalt dúdolt, mert egy távoli férfiarc az élet zenéjét lopta a vérébe. És felugrott, alázatosan sietett szobátokba, amikor a nevét kiáltottátok, hogy a szolgálja odaadással a kényelmeteket. Cseléd volt Julika, egy arc az arcok soka­sága között, a konyhában, az utcán, a ligetben, vasárnap esti lampionos vendéglők sörszagú vörös asztalterítői mellett. Mindennap láttátok és nem vettétek észre. Dobáltátok, mint egy idegen csomagot és sohasem néztétek meg, mi rejlik benne. Ő nem tudott beszélni s ti azt hittétek, hogy nincsenek titkai, a lelke is néma, mint az állaté. A költő látta meg. Felszedte a szemétről, mint a kidobott gyémántot és megragyogtatta előttete c, lássátok. Valamelyik este láttam újra, a Vígszínház színpadának fényözönében, két költő : Molnár Ferenc és Varsányi Irén jóvoltából, Liliom-nek, az őszinte és ártatlan csirkefogónak oldalán-Ez a Julika, a Liliom lilioma, csak egy a sok közül. A lelke tisztábban, érthetőbben tündöklik, mint a többié, mert a költészet forró páráiban fürdött hófehérré. De alaktalanabbul, s alakosabban, festékszagú karton-réklijében ott rajzott mindig a szemetek körül. Némán viselte testében a fejlődés boldog titkát és a cselédi sorsot s azt hittétek, hogy egy világ választja el tőletek, iskolák és szalonok neveltjeitől. 5 íme, itt sincs sok szava. A cselekedetei beszél­­nek. De amit artikulátlan élete elárul, az a megfellebbezhetetlen, költői igazság lángjával lobogtatja a vádat: hazugság volt az úr és szolga ellentéte. Nem igaz, hogy a kétféle születés kétféle lelket jelent. Nem igaz, hogy a finomság, a gyöngédség, a hősi szeretet, a lelki erények kulturcsodája a selyemmel bélelt ágyak kiváltsága. Minden ember ugyanaz az emberanyag. Tele van jóval és rosszal. Dob­játok a szegénységbe és butaságba, akkor szennyeset mutat. Adjatok fényt, levegőt, könyvet, szabad, szép életet neki — s ugy bukkan ki — isteni szive az élet sötét zavará­ból, mint ahogy Julika bukkant ki, a költészet­­télő fényében az eltapsolt Julikák milliónyi tömegéből. A régi, elátkozott társadalmi rend malom­köveket hempergetett egész — alávetett — szabályok fölé, hogy fel ne fejlődhessenek, maradjanak a legteljesebb igénytelenségben, görnyedő szegénységben, hogy külső jele legyen szegény és gazdag különbségének. Nem engedte meg a tömegeknek az öntudatra ébredést. Fel­mérhetetlen lelki és szellemi kincset ásott el, azzal a hazug ürüggyel, hogy csak a született urnak van hajlama, joga a nemesebb életre. Mikor Julika először jelent meg a szalonok lakói előtt, nem értették a mondanivalóját. El­hessegették a színpadról. Ma már mindenki megérti. Julika azért jött, hogy az eddig szolgaságba nyomorított lelki kincsek és jogok tengernyi tömegét szabadítsa fel. Egy szemérmes és csöndes kézmozdulattal az előítéletek sziklaóriásait simította félre. Előttünk : a szemek milliói, amelyek mind­mind ragyogni fognak attól az emberjavító kulturától, amelyből eddig ki voltak rekesztve, Julika áldott a te jóságod és áldott a te méhednek gyümölcse : a jövő.

Next