Színházi Élet, 1920. február 8–14. (9. évfolyam, 6. szám)
1920-02-08 / 6. szám
30 SZINHA2Î ÊI.E1t lrnom most, hogy otthagytam a pályámat. Higgje el csupa fájdalom ott minden, intrika, folytonos harc, az idegei rámennek az embernek. Anyagilag független vagyok, és ha énekelni akarok mindig kínálkozik egy-egy hangsugP^ÏVerseny, ahol fölléphetek, hogy találkozzam ill.18 közönséggel s hogy el ne feledjenek egé: iH'tysX&i • • • Most legjobban a francia Rivériára sretnék valahogy kiszökni. Higgje el ott jobleket élni, mint este 7—TO-ig robotolva a padon. Ugyancsak a Király Szinháznak volt primadonnája Lontay Annie egyike a legszebbeknek, legtehetségesebbeknek. Vörös-arany tónusu szalonjában fogadott, nagy festmények és hosszú tükrök között melyek bizonyos, súlyos, arisztokratikus pompával vették körül őt. — Nem akarok többet operettet játszani — kezdte — nem tartom komoly művészetnek és nem való nekem. Szép, nagy drámai szerepekben szeretnék ismét színpadra lépni, vagy kezdetben esetleg kis kabarédrámákban, hogy a közönség hozzászokjon az új Lontay Anniéhoz. Ehhez persze sok minden kellene, de mindenekelőtt és elsősorban is szerep. írjanak nekem, — akárki ! — egy jó szerepet, azután mihamarabb viszontlátnak a színpadon is bárkik gondolnak még rám és visszavárnak. azok, Európai nevü művésznő k. Pallag Annus i vori táncprimadonnája. A milanói a londoni Colosseum egyaránt hódolt X- táncművészetének. Hosszú idő óta mégsem láttuk őt színpadon hogy miért nem, Mi arra ő maga adott választ. — Nem akarok többé éves szerződést kötni, csak vendégszereplésekre megyek majd, mint a külföldi nagyságok általában. Február 10 és 11-én lesz két táncestem a Vigadóban, melynek műsorával külföldi körútra indulok. Szép és értékes műsort állítottam össze, nagyszerű kosztümöket terveztem és remélem, hogy találkozni fogok a közönség régi megértésével és szeretetével. Minden külföldi vendégszereplésem után hazajövök majd részint pihenni, részint utána nézni táncakadémiám belső ügyeinek, mert az iskolámat is megtartom. Amint látja tehát hosszú hallgatásomat is munkára használtam fel, komolyan és nagyon készültem HOLLÓS RÓZSI erre a két táncestélyemre és hiszem, hogy nem fogok csalódást okozni azoknak, akik szerettek és gondoltak rám akkor is, mikor nem táncoltam. Utolsónak kerestem fel Hollós Terusz a Fővárosi Orfeum kiváló díszőzét, hogy vele is beszélgessek. Nem találtam otthon, bizony kicsit messzi van, a Tátrában. Hallom, hogy közben férjhez ment és ha hazajön ismét fel fog lépni. Mindezeket különben húgától Hollós Rózsitól az Andrássy úti Színház kedves gitáros lányától hallom, aki azóta szintén boldog asszony lett, amellett komoly medika (már három szemesztere van) és esze ágában sincs visszatérni a színpadra. — Terus, ha hazajön valószínűleg valamelyik kabarészínházhoz szerződik diszőznek, de egyelőre nagyon jól érzi magát, nagyon jól néz ki a boldog menyecske, a Tátrában, íme a megígért híradás. A postáskisasszony remélem jól ellátta dolgát és sokan kaptak értesítést, hallgató, elvonult kedvenceikről. Ha valakit akaratomon kívül kifelejtettem, kérem, tessék jelentkezni, reklamációk délelőtt 10 és 12 között elfogadtatnak. Sass Irén