Színházi Élet, 1920. október 10–16. (9. évfolyam, 41. szám)
1920-10-10 / 41. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 23 A szerelem királya A Revü Színház hosszú ideig nem adhatott premiert a „Lysistrata" nem lankadó sikere miatt és amíg már minden nagy színház túl van az első bemutatón, addig a Revü Színház csak most fogja színre hozni első idei újdonságát, amelynek címe : A szerelem királya. Lincke Pál írta az új Operette zenéjét. Casanovának, a tizenhetedik század híres szerelmi kalandorának élete és cselekedetei mindig érdeklik az operett-szerzőket és enné i hálásabb témát alig lehet találni. A sok léha és sokszor triviális szerelmi kaland helyett, most olyan epizódot dolgoztak fel a szerzők, amely nemcsak érdekes, de eddig ismereten is. A nagy csábító életének egyetlen és utolsó fehér kalandjával foglalkozik az operett, amelynek meséje is igen lebilincselő. A velencei karneválon megjelenik Casanova, természetesen álarcban. Senki sem ismeri fel. A legelőkelőbb olasz dámák ott vannak a bálon, közöttük a herceg felesége is, aki a legszebb nő Olaszországban. Casa- DEZSÉRI GYULA üescséri Bpest, 1920. okt. 4. Kedves szerkesztő ur ! _ Emlékszik még, amikor a főtéren „kereken"sétáltunk, amikor a Sétatéren beszélgettünk a jövőről, amelyik így tűnt nekünk föl akkor, mint egy titokzatos, de gyönyörű királyleány , amikor a rhalia-kávéházban néztük a szegény Körmendy Kálmán v vagy a Király Ernő billiárdpartiját és vártuk a friss pesti újságokat. És emlékszik még, kedves szerkesztő úr Rajnai Gabira, aki póttartalékos honvédként komiszruhában sétált a szinház előtt és Stefanidesz karnagyéknál lakott a Külmagyar-uccán , meg Gámenczijékre, a legkedvesebb szinész-kosztadókra, akik talán ráfizettek, csakhogy mindig lakjék náluk két-három ifjú óriás, Mészáros Lojzi, Szántó Gazsi, Király Ernő, Ihász, Rajnai, Gálosi ; huszonkét forint volt az ellátás : koszt, kvártély, fűtés, világítás, kiszolgálás , fával fűtöttek és édesen duruzsolt a fehér cserépkályhába, szerepet tanult a kosztos az öreg pamlagon, mialatt kívül csikorgott a hideg és zengtek a didergő sürgönydrótok az ablakok alatt, korai téli alkonyatban. Otti néni pedig már kikészítette a bőséges vacsorát az éhes művészeknek, mert az előadás ő nélküle el sem volt képzelhető, neki ott kellett lennie . És ott is volt minden este, kivétel nélkül, szép fekete selyem ruhájában , végig sírta, vagy végig nevette az előadásokat rendre, ha ötvenedszer adták is a Tatárjárást, vagy az Erdészleányt. És este, az asztalnál, előadta kritikáját. Megszidta a fiukat, ha nem tudták a szerepüket és megdicsérte, ha szépen játszottak, de különösen, hogyha szépek voltak a színpadon. A maszkot semmiképpen nem szerette, csak a fiatal, üde, szerelmes arcokat. Otti néni olyan volt, mint egy fiatal leány : ábrándos, naiv és egyszerű. Minden kosztosába szerelmes volt. Emlékszik még, szerkesztő úr Kolozsvárra, ahol mindez megtörtént és látható volt egykor, régen, hajdan, a valószínűtlen aranyporos múltban, amikor kezdtünk lenni és eszmélni, próbálgatni, akarni. Ön: szerkeszteni, én : színjátszani. Emlékszik még milyen sikereink voltak ? ! Emlékszik a színház tájékára, szerkesztő ur ? A két padra a kis hátsó bejárat mellett. Ahol Hettyei adott elő és Horváth Aranka Paula nevetett és Aczél Ilona csodálkozott. A próbatáblára, amin Horti, a Pajor, Pataki, a Kardos, Sebestyén, a Berky Lili, Simon Marcsa neve! állottak és ami előtt Bersányi Vanda, a naiva ugy sirrrant el, mint egy szerény kis egér. Mondja kérem, emlékszik minderre? Az egész drága régi Kolozsvárra, amelyik este hétkor ébred, hogy ott lehessen a Fapiac-téri uj szinház előadásán és rajongjon tapsoljon a művészeknek és és művésznőknek és hazams :et a vacsora után megtárgyalja az aznap esti művészi benyomásait, mint hajdan , Wesselényi Miklós korában. És emlékszik dr. Székelyhidy Ferencre, aki a Városházán sc-