Színházi Élet, 1921. október 2–8. (10. évfolyam, 40. szám)

1921-10-02 / 40. szám

5 SZÍNHÁZI ÉLET tőlem és én egy díszlet mögé húzódva figyel­tem a próbát. Az „Előjáték Lear királyhoz" című vígjá­ték egy állam­i színház színpadán játszódik előadás e­ltt. A nagy színész, a drámai hős, olyan, mint Beregi, Odry, vagy maga Törzs, egy szerelmi kaland kapcsán furcsa helyzetbe kerül és ez az ötletekben gazdag, mulatsá­gos história a „Lear király" előadása előtt folyik le a színpadon. Természetesen Törzs Jenő játssza a drámai hőst, aki szerepének felét civilben, felét „Lear király"-kosztümben alakítja. A vígjátékban Gellért Lajos egy nagyképű fiatal tudóst, Péchy Blanka, — aki miatt az egész kavarodás történik, — egy ér­dek s hölgyet játszik. Kosztümös szerep jut Körmendy Jánosnak is, akit egy színházi tűzoltó személyében állított a szerző hálás feladatok elé. Jó szerepekhez jutottak Kertész Endre, Vándory Gusztáv, Gyöngyi Izsó, Gere Zsigmond, Pártos Dezső és Maklári László. Az első próba vidám hangulatban folyt le és utána Molnár Ferencet láttam Vajda Lászlóval tanácskozni a színésztársalgóban. Az esti előadásra jövő művészek még ott ta­lálták őket. „Marsall" Második délután Miután csütörtökön sikerült észrevétlenül végignéznem a próbát, az­­ csak természetes, hogy másnap is elmentem a Magyar Szín­ház féltve őrzött titkára világosságot deríteni Mondhatom, nem bántam meg. Elfoglaltam csütörtöki megfigyelő álláso­mat a díszletfal mögött és ismét végignéztem mindent. A „Marsall" dráma, vagy ahogy Molnár Ferenc nevezi, „drámai vázlat". Főszereplője, egy bonvivant személyében ezúttal is Törzs Jenő. R­jta kívül Ujj Ká­mán egy különc, öreg a­isztokratát, Körmendy János egy ked­ves, vidéki orvost, Vaszary egy urasági inast játszik. A dráma hősnője és egyúttal egyetlen női szereplője : Bátori Gizella. Nem akarok elébe vágni a dolgoknak és a premier előtt egy hónappal csak annyit áru­lok el, hogy az öreg arisztokrata szenvedé­lyes puskagyűjtő, aki szereti, becézi a pus­káit, címeket, rangokat adományoz nekik. Ennek a gyűjteménynek kedvence, szinte ki­rálya egy finommívű fegyver : a Marsall. Ez a puska tulajdonképpen a túlfűtött nagy­szerű dráma főhőse. Valóban mo­nori-ötlet ! Ha még azután elárulom, hogy a Marsall el is sül a darab folyamán, akkor már a kelle­ténél többet is mondtam és nem fogok cso­dálkozni azon, ha Heöthy igazgató rendőri kordont hozat a szinház elé, ha ismét uj da­rabot próbálnak. Baranics Anna Renaissance : „A tót leány" (Labori felv.) „Magyar leány, tót legény" Huszár Irén, Solymosi Sándor Renaissance: „A tót leány" (Labori felv.)

Next