Színházi Élet, 1921. október 2–8. (10. évfolyam, 40. szám)
1921-10-02 / 40. szám
5 SZÍNHÁZI ÉLET tőlem és én egy díszlet mögé húzódva figyeltem a próbát. Az „Előjáték Lear királyhoz" című vígjáték egy állami színház színpadán játszódik előadás eltt. A nagy színész, a drámai hős, olyan, mint Beregi, Odry, vagy maga Törzs, egy szerelmi kaland kapcsán furcsa helyzetbe kerül és ez az ötletekben gazdag, mulatságos história a „Lear király" előadása előtt folyik le a színpadon. Természetesen Törzs Jenő játssza a drámai hőst, aki szerepének felét civilben, felét „Lear király"-kosztümben alakítja. A vígjátékban Gellért Lajos egy nagyképű fiatal tudóst, Péchy Blanka, — aki miatt az egész kavarodás történik, — egy érdek s hölgyet játszik. Kosztümös szerep jut Körmendy Jánosnak is, akit egy színházi tűzoltó személyében állított a szerző hálás feladatok elé. Jó szerepekhez jutottak Kertész Endre, Vándory Gusztáv, Gyöngyi Izsó, Gere Zsigmond, Pártos Dezső és Maklári László. Az első próba vidám hangulatban folyt le és utána Molnár Ferencet láttam Vajda Lászlóval tanácskozni a színésztársalgóban. Az esti előadásra jövő művészek még ott találták őket. „Marsall" Második délután Miután csütörtökön sikerült észrevétlenül végignéznem a próbát, az csak természetes, hogy másnap is elmentem a Magyar Színház féltve őrzött titkára világosságot deríteni Mondhatom, nem bántam meg. Elfoglaltam csütörtöki megfigyelő állásomat a díszletfal mögött és ismét végignéztem mindent. A „Marsall" dráma, vagy ahogy Molnár Ferenc nevezi, „drámai vázlat". Főszereplője, egy bonvivant személyében ezúttal is Törzs Jenő. Rjta kívül Ujj Kámán egy különc, öreg aisztokratát, Körmendy János egy kedves, vidéki orvost, Vaszary egy urasági inast játszik. A dráma hősnője és egyúttal egyetlen női szereplője : Bátori Gizella. Nem akarok elébe vágni a dolgoknak és a premier előtt egy hónappal csak annyit árulok el, hogy az öreg arisztokrata szenvedélyes puskagyűjtő, aki szereti, becézi a puskáit, címeket, rangokat adományoz nekik. Ennek a gyűjteménynek kedvence, szinte királya egy finommívű fegyver : a Marsall. Ez a puska tulajdonképpen a túlfűtött nagyszerű dráma főhőse. Valóban monori-ötlet ! Ha még azután elárulom, hogy a Marsall el is sül a darab folyamán, akkor már a kelleténél többet is mondtam és nem fogok csodálkozni azon, ha Heöthy igazgató rendőri kordont hozat a szinház elé, ha ismét uj darabot próbálnak. Baranics Anna Renaissance : „A tót leány" (Labori felv.) „Magyar leány, tót legény" Huszár Irén, Solymosi Sándor Renaissance: „A tót leány" (Labori felv.)